Üldögélő, kattintgató generációkat nevelünk, nevetségesen kevés a testnevelésóra

„Elsősorban nem mindegy, hogy a diák egyvállas, más néven féloldalas táskát, vagy kétvállas táskát hord. Természetesen hordhatja a kétvállas táskát csupán az egyik vállán is, ami a legrosszabb opció a gerinc megterhelését tekintve, de mindenekelőtt a legfontosabb az, hogy megtanítsuk a gyereket az iskolatáska helyes használatára. Az amúgy is elégtelenül fejlett hátizomzat könnyen deformálódik és arra irányul, amerre a megterhelést kapja, ennek következtében pedig a gerincferdülés elkerülhetetlen” – mutatott rá a fiatal tanárnő, aki a sajtóban is több ízben felhívta a figyelmet a testnevelés fontosságára és arra, hogy mennyire lényeges, hogy a szülők kiemelt figyelmet fordítsanak a jelenségre.

Az iskolatáskába számos olyan dolog kerülhet, amire nincs szüksége a gyermeknek. Szoktassuk rá, hogy az órarend szerint pakoljon a táskába, ne hurcolja magával azokat a tankönyveket, amikre aznap nincs szüksége. Így nem terheli túl a hátizomzatot a fölösleges súly” – hívta fel a figyelmet Matei Linda. Hozzátette, más súlycsökkentő tippek lehetnek a fém vizes palackok lecserélése könnyebb anyagúakra, a hatalmas, „mindennel tele” tolltartók helyett a kisebb és csak a szükséges írószereket tartalmazó táskácska.

otthon a számítógép előtt, kanapén fekve és így tovább. Minél erősebbek a gerincmerevítő izmok, annál kisebb az esély a gerincferdülésre és az azzal járó kellemetlen, akár évekig tartó gyógytornára” – mutatott rá a testneveléstanárnő.

A kicsik jóval többet mozognak

Matei Lindától azt is megkérdeztük, miként tapasztalja, a kisebb és nagyobb gyerekek esetében lát-e különbséget a mozgáshoz való viszonyulás tekintetében. Felmerül a kérdés, hogy a kisebbek többet, szívesebben mozognak-e, mint a nagyobbak és miként lehet utóbbiakat ösztönözni a mozgásra. „Egyértelműen többet mozognak a kicsik. Természetes jelenség a fejlődésüket tekintve.

De mi van azokkal – és sajnos ők vannak többségben –, akik az iskolai program után nem sportolnak, mozognak, hanem plusz felkészítő órákra járnak? Elmarad a rekreáció, a mozgás okozta stresszkezelés, feltöltődés, kikapcsolódás. Igen, ők a képernyő előtt töltődnek fel...vagy inkább le” – fogalmazott a pedagógus. Meglátása szerint valahogy elfelejtette a társadalom, hogy mozgást igénylő élőlények vagyunk és minden arra ösztönöz, hogy egy kattintással, minimális energiabefektetéssel és mozgással megoldhatunk bármit.

A szerencse az, hogy az emberi test oly csodálatos módon lett megtervezve, hogy hamarabb jelzi nekünk fizikai szinten azt, ha baj van, mielőtt még tudatosul bennünk” – mutatott rá Matei Linda.

Szólt arról, hogy az „ép testben ép lélek” üzenetét hogyan lehet idejében tudatosítani a gyerekekben. Mint kifejtette, a mozgás mennyisége személyhez kötött, vannak kisebb mozgásigényű és örökmozgó gyerekek. Aki úgy szokja meg kiskorában, hogy nem mozog (és ennek számos oka lehet, például az is, hogy

Egészségügyi állapota is eszerint alakul majd. „Aki gyerekkorában megszokja a rendszeres mozgást, edzésre jár akár sportolóként, akár csak hobbi formájában, életelemévé válik a mozgás. Felnőtt korában is olyan lesz az életvitele, és csak így fogja jól érezni magát. Az „ép testben ép lélek” örökzöld mondást, szállóigét (amit manapság humorosan úgy mondanak, hogy ép testben épp hogy élek) a jó öreg Juvenalis már Krisztus előtt 27-ben így fogalmazta meg: imádkozni csak azért érdemes, hogy ép testben ép lélek lakozzék. Komoly feladat ez ma is civilizációs ártalmaink közepette. Mi imádkozhatunk úgy is, hogy mindennapi mozgásunkat add meg nekünk ma” – fogalmazott Bogdán Mária Emese.

A helytelen testtartásról szólva azt is elmondta, hogy

„A szövegnyak-jelenséget már népbetegségként emlegetik. Keneth Hansraj New York-i sebész egy számítógépes programot használva arra a következtetésre jutott, hogy a koponya által kifejtett terhelés normális állapotban (testtartásban) 4,5–5,4 kg-ot tesz ki átlagosan, ám a fej előrebiccentésével 15 foknál ez már 12 kg-os terhelést jelent, míg 6o fokos előrehajlásnál 27 kg-nak megfelelő terhelés nehezedik a nyakcsigolyákra. A napi egy óra vagy hosszasabb táblagéphasználat alatt az ismétlődő nyomás folyamatosan terheli a gerincet, amely a csigolyák kopását, sérvesedést, torzulást idéz elő” – mutatott rá a nagy tapasztalattal rendelkező tornatanár.

„Ki kell alakítani az ehhez szükséges izomérzetet, testkontrollt, ami bármennyire is furcsán hangzik, már kicsi osztályokban rövid idő alatt kialakítható, ha következetesen rádolgozunk és különböző speciális gyakorlatokkal, koncentrálással figyelmüket testükre irányítjuk. Házi feladatot lehet hagyni testnevelésből is, még ha mosolygunk is rajta. Gyakorlatgyűjtést és ezek bemutatását, kocogást, talajtorna-gyakorlatokat lehet bemutatni, zsonglőrködést vagy bármi mást, amit a gyerek egyénileg kidolgoz” – javasolta a csíkszeredai szakember.

korábban írtuk

Legalább heti öt testnevelésórára lenne szükség – Matei Linda kolozsvári tornatanár a gyerekek mozgásszegény életmódjáról

A test és a szellem közötti harmónia kialakítása talán a legnagyobb kihívás a mai ember számára – fejtette ki a Krónika megkeresésére Matei Linda kolozsvári testneveléstanár, akit a gyerekek mozgásra való neveléséről kérdeztünk.