Kiskarácsonytól a vénleánycsúfolásig

Az ókori Rómában márciusban volt az évkezdet, ezen Julius Caesar naptárreformja változtatott Kr. e. 153-ban: ekkortól esik január elsejére az újév. Ezt a napot Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepelték meg. Később a keresztény egyház Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette e napot – „megszentelte” ezáltal a pogány ünnepet – ugyanis a zsidó szokás szerint a körülmetélést a születést követő nyolcadik napon hajtják végre a fiúgyermeken. Karácsonyhoz képest január 1. pedig épp a nyolcadik napra esik. Erre utal az újév kiskarácsony, karácsony nyolcada elnevezése is. Jankovics Marcell kultúrtörténész Jelkép-kalendárium című munkájában ehhez azt is hozzáteszi, hogy a körülmetélés latinul „circumcisio: innen a naptár egyik régi neve: csízió. Az ismert szólás: »tudja a csíziót« általában okos emberre, lényegében a naptárt ismerő tudós elmére vonatkozott”.
A római hagyománnyal és reformokkal ellentétben magyar nyelvterületen a középkorban karácsonytól, vagyis december 25-től számították az év kezdetét. A január elsejei évkezdet a Gergely-féle naptárreform – vagyis 1582 – óta vált általánossá, véglegessé pedig 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé.

Öles különbségek

Bálint Sándor néprajzkutató, művészettörténész Karácsony, húsvét, pünkösd című 1973-ban megjelent munkájában még így ír az újévi szokásokról. „Az újévi köszöntések eredeti jellege már pusztulófélben van ugyan, mégis két mozzanatot elég ölesen elkülöníthetünk bennük: az egyik az ostorral, kolomppal való zajütés, amely a ház népéről, jószágairól akarja a gonosz lelket elriasztani. Ez a jókívánás negatív módja: a baj elhárítása. Utána legtöbbször a szóval, verssel kifejezett, vallásos vonatkozásokkal színezett szerencsekívánat következik, amely a szó mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, eredetileg tehát nem volt puszta udvariassági szólam, mint manapság.” A leírtakat annyival bővíthetjük, hogy a köszöntés negatív és pozitív módja ma is él: a zajjal történő gonosz-elhárítást petárdákkal, tűzijátékkal és pezsgősüvegek pukkanásával „igyekszünk teljesíteni”, a szóbeli köszöntést pedig különféle virtuális megoldások egészítik ki. Interneten, telefonon és SMS-ben próbáljuk biztosítani, hogy az új év gazdagságban és szerencsében bővelkedjék. Tesszük mindezt azért, mert az ó évről új évre való áttérés olyan átmeneti, kezdeti állapotot biztosít, ahol a különféle cselekedeteknek – így a kívánságnak is – különleges ereje van.
Az évkezdethez kötődő hagyományok főleg a gazdasági élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét kívánták megalapozni jóslással, varázslással, mágikus praktikákkal. A nyolc kötetesre tervezett, majd kilenc részesre bővült, 1988-tól 2011-ig kötetenként megjelent Magyar néprajz 1990-ben napvilágot látott, Népszokás, néphit, népi vallásosság című részében az újévi szokásokkal kapcsolatban számos érdekes adalékot találunk. Ugyanis az újévi köszöntés máig él, de ki tart számot például időjárásjóslásra? Az időjárás-jelentések, a globális felmelegedés és a gazdasági élettől jócskán elszakadt életforma korában vajmi keveset számít az a megfigyelés, hogy „Ha újesztendő napján szép napfényes üdő van, az jó esztendőt jelent”, vagy az, hogy „Ha újév napján csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő”. És nem néznék-e enyhén bolondnak azt az egyszerű polgárt, aki búza, kukorica, napraforgó, rozs, zab, és árpa magot szórna szét a házban, miközben azt mondaná: „Adjon Isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!”? A frázis tán még ismerős, a cselekvés jóval kevésbé.

Szó szerint
A kimondott szó erejébe vetett hiten és az újév kiemelt szerepén alapulnak napjaink újévi fogadalmai is. Akárcsak az újévi kívánságok, a fogadalmak is „megfogannak” ilyenkor, ám legtöbben megmaradunk az elvek szintjén, gyakorlattá csak a fogadalmak igen kis százaléka nemesül január 1. kitüntetett helyzete ellenére is.
Első látogatóként férfit vártak az újévben, mert az hozott szerencsét, sőt, férfi látogató esetén hím állatszaporulatra, nő esetén nőstény állatokra számítottak a következő esztendőben. Ma is ismerős lehet az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. De egészében véve is jellemző az az elképzelés, hogy ami újévkor történik, az lesz aztán egész évben: ezért például igyekeztek a veszekedéstől tartózkodni, és volt, ahol úgy tartották, hogy akit ezen a napon megvernek, azt egész esztendőben verni fogják… De szokás volt újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek, és arra is ügyeltek egyes vidékeken, hogy nap közben ne feküdjenek le, hogy a következő esztendőben ne az ágyban feküdjenek, vagyis nehogy betegesek legyenek. Újévkor kerülték a kölcsönkérést is. Az aranyosvizet, vagyis a hajnalban kútból merített szerencsehozó vizet is újév hajnalán merítették a kútról.
A bukovinai és moldvai magyarok január elsején kiseperték a házat, a szemetet pedig eltették, mert attól tartottak, ha kidobnák, ezzel a szerencsét vetnék ki. És persze munkatilalom volt, mint ünnepnapokkor általában. Ma is ismert a baromfihús evésének tilalma, mert a népi magyarázat szerint az elkaparná a szerencsét. Ezzel szemben a disznó kitúrja azt, ezért annak fogyasztása ajánlott újévkor. A szemes termények – rizs, köles, s napjaink slágere, a lencse – a kezdődő esztendő pénzbőségét hivatott biztosítani. Volt, ahol tiltott volt ilyenkor a mákos étel, nehogy sok legyen a bolha az új esztendőben, máshol pedig azért sütöttek rétest, hogy ezzel is „nyújtsák a gazdaságot”. De újévkor nem csak az anyagi és testi jólétről lehetett „gondoskodni”: az a fiatal lány, akit nagyon furdalt a kíváncsiság jövendő férjét illetően, olyan nevezetű urat kapott majd, amilyen nevűt újév reggelén először látott. Más elképzelés szerint a lány újévre virradóra tükörrel a párnája alatt megálmodhatta jövendőbelijét. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Lónyán viszont egykoron az volt a szokás, hogy a kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválasztott egy csontot, kitette az udvarra: akiét a kutya elvitte éjszaka, az a hiedelem szerint még abban az esztendőben férjhez ment. S ha a férjhezmenetelnél tartunk, nem árt megjegyeznünk, hogy valamikor farsang volt az esküvők ideje, s ezzel el is jutottunk a farsangi időszakot megnyitó január 6-ig, vagyis vízkeresztig.

Megszentelt otthon
Január 6-a vízkereszt, a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését, nyugaton a napkeleti bölcsekről, vagyis a háromkirályokról, Jézus megkereszteléséről és első csodatételéről való megemlékezés került előtérbe. Ezen a napon katolikus vidékeken szokás volt a víz- és házszentelés (ételt majd húsvétkor szentelnek). A ma is gyakorolt, bár jócskán visszaszorult házszentelés alkalmával a pap az ajtó szemöldökfájára írja az aktuális évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit, vagy – más értelmezés szerint – a három betű a latin áldásformula kezdőbetűit jelenti, azaz „Christus Mansionem Benedicat – Krisztus áldja meg e házat”.
A szentelt vizet egész évben használták: beszentelték vele az állatokat, ittak belőle, öntötték a kútba, de megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló ifjú párt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat, borogatták vele a fejfájóst, itatták vele a beteget, valamint a rossz szellemek és vihar elűzésére is képesnek tartották. Vízkereszthez kapcsolódott a háromkirály-járás szokása és számos, többnyire időjárásjósláshoz kapcsolódó hiedelem is.

Vénleányok, ne sírjatok!
Legtöbben vízkeresztkor bontják le a karácsonyfát, hisz kezdődik farsang, amelyik a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével zárul. Január 6. minden évben vízkereszt, ám húsvét mozgó ünnep, így a farsang hossza is változó. Idén március 5-én lesz hamvazószerda, vagyis ezt követően már nagyböjtben leszünk, így e dátum után már nem lesz ildomos farsangi események, mulatságok szervezése. Húsvétvasárnap április 20-ra esik az idén. Tavaly február 13-ra esett hamvazószerda, jövőre, azaz 2015-ben február 18-án ér véget a farsangi időszak, 2016-ban pedig csak február 10-ig, azaz csak valamivel több mint egy hónapig farsangolhatunk, hisz abban az évben március 27-én lesz húsvétvasárnap.
Természetesen farsang időszakához is számos szokás és hiedelem kapcsolódik, ezek legtöbbje termékenységvarázsló, szerencsebiztosító jellegű. Világszerte jelmezeket, maszkokat öltenek ilyenkor magukra a szórakozni vágyók. Valamikor olyan zsánerfigurák voltak a jellemzőek, mint a cigány asszony, ördög, török, vagy különböző állatmaszkokba bújtak. Mára ez a spektrum jóval szélesebb és jóval esetlegesebb is. A szokásleírásokban még az szerepel, hogyan jártak a fonóba, tollfosztóba és disznótorba a különféle alakoskodók, milyen dramatikus játékok voltak jellemzőek, de gondoljunk bele: ötven év múltán a mi mai „szokásaink” kapnak helyet a kötetekben, azok az óvodai, iskolai jelmezbálok, utcai és kultúrházas mulatságok, amelyek ma a napi híradásokban szerepelnek.
Farsang időszaka nem csak a mulatságok ideje – melyek egykoron kiemelt szerepet játszottak a párválasztásban –, hanem valamikor a menyegzők időszaka is volt. Ezért a farsang volt az a periódus is, amikor tréfásan, vagy kevésbé viccesen figyelmeztették a férjhez-menéshez megfelelő kort már elért, mégis pártában maradt lányokat. Létezett ugyan vénlegénycsúfolás is, ám a szokás többnyire csak vénleánycsúfolást jelentett. Mai fejjel teljesen abszurdnak tűnik, hogy a falu legényei válogatott módon és nyilvánosan szégyenítsék meg a hajadon nőt, ám ez valamikor a közösségi kontroll elfogadott formájának számított: voltak konkrét normák és elképzelések, s aki kilógott a sorból, megfenyítették. Ma nincs az a közösség, amelyik eltűrne egy komolyan vett tuskóhúzást, kongózást vagy szűzgulyahajtást: vénleánycsúfolást legfentebb valamilyen műsor részeként láthatunk. És szó szerint vett vénleányok sincsenek, hisz számos társadalmi és gazdasági szinten történt változásnak köszönhetően ma már teljesen megfoghatatlan az a korhatár, ameddig egy lánynak férjhez illene mennie. Farsang viszont szerencsére továbbra is van, március 5-ig élvezzük a magunk 21. századi hagyománytisztelő módján.