Globalizmus: rókák a tyúkólban

„A 2016-os év a legkevésbé sem volt unalmas, és a 2017-es is inkább érdekfeszítőnek ígérkezik. Azt fogjuk kérdezgetni egymástól, valóban lehetséges-e mindaz, ami a szemünk előtt kibomlik és formát ölt. Ki gondolta volna egy-két évvel ezelőtt, hogy a történelem fittyet hány a jóslatokra, nevetve mutat fityiszt a liberális politika prófétáinak, lendületesen beint az uralkodó nemzetközi rend haszonélvezőinek és védelmezőinek. Mindenkinek, aki azt hitte, tanította, terjesztette, a hasznát és a sápját szedte, hogy a globális liberális világrend megváltoztathatatlan” – indította a világpolitikai változásokhoz kapcsolódó gondolataival évértékelő beszédét Orbán Viktor miniszterelnök. A liberális világrenddel kapcsolatban így folytatta: „a nemzeteknek befellegzett, híveikkel együtt mehetnek a múzeumba. S nekünk, egyszerű polgároknak csak az a lehetőségünk maradt, hogy mindezt tudomásul vegyük, és beletörődjünk. S ha nem akarunk életünk végéig a lefogott és áristomba zárt eszméinken keseregni, vagyis nem akarunk reménytelenül lúzerek lenni, álljunk be a sorba, és szokjunk rá a nyitott világ liberális ízeire. A történelem azonban nem olvasta a nagyokosok írásait, akik szerint neki – mármint a történelemnek – vége van, folyásiránya és medre kijelöltetett, haladnia pedig csak a jól megépített gátak között szabad. A történelem mindezt nem olvasta, egyszerűen nem tudott arról, hogy neki bizony vége van, kampec. Egyszer csak feltette a kezét: bocsánat, még itt vagyok, és mutatnék egy-két meglepő újdonságot. Vett egy éles kanyart, áttörte, és elsodorta a gondosan megtervezett gátakat, és kilépett a számára kijelölt mederből. Pénz, média, világkormányzás és nyitott világtársadalom. 2016-ban a világon az emberek mindezt sok helyütt megelégelték. Brexit, amerikai elnökválasztás, kipenderített olasz kormány, magyar migráns népszavazás, s utánuk több is jön talán, hatalmas kezdesz lenni végre, ó, nép. Ez persze, mármint a népre hivatkozás – hiába húzzuk magunk elé pajzsként Petőfit – a süllyedő liberálisok szerint szimpla populizmus, ami köztudottan csúnya dolog, mi több, ártalmas, és szobatiszta politikus ilyeneket nem mondhat”.

A korrektség alapú demokrácia béklyójában

Az Európai Unión belüli változásokról szólva Orbán Viktor így folytatta: „a hadállások 2016-ban éles kontúrral rajzolódnak ki; a nemzetek fellázadtak a globalisták ellen, a középosztály pedig fellázadt a vezetők ellen. Ez a mi közösségünkben, az Európai Unióban azt jelenti, hogy mi, a szuverén országok állunk szemben az unionistákkal, és a választók állnak szemben a brüsszeli bürokratákkal. Mindez nem villámcsapásként, nem egyik napról a másikra történt. Hosszú évek elégedetlenségének tüskés és keserű gyümölcse érett be. De miért fordult az elégedetlenség lázadásba? Nekünk eddig azt tanították, hogy a régi nyugati demokráciák magasabb rendű minőséget képviselnek, mint a koszlott szocializmusból éppen csak kivergődött közép-európai demokráciáink. Mert arrafelé a demokrácia nem pusztán szabad választást jelent, sokkal inkább a szabadság élő szövete, alkalmazkodó, rugalmas organizmus, amely folyamatosan válaszol a változásokra, és képes hibáit időben és önerejéből kijavítani. Lehet, hogy ez igaz volt. Valamikor, amikor az európai demokráciák pályájuk delelőjén jártak. Ám azóta Európa nyugati felén és a nagy vízen túl is beköszöntött a nyitott társadalmak korszaka, és megszületett gondolatrendőrsége, a politikai korrektség is. Néhány éve a demokrácia az Európai Unióban még érvelés alapú volt. Érvek, ellenérvek gondos összemérése, nyílt beszédmód, szabad gondolat- és képzettársítások, vibráló, újításokat felszínre dobó szellemi élet. Ezért is volt olyan vonzó a mi szívesen szomszédoló, kocsmákban és kávéházakban trécselő magyar fajtánknak is. A nyitott társadalomnak nevezett új politikai rendszer mindezt felszámolta. Az érvelésalapú demokrácia helyett beköszöntött a korrektség alapú demokrácia”.

Ennek a folyamatnak a gazdasági és szociális hatásairól szólva a miniszterelnök így fogalmazott: „gazdasági síkon a nyitott társadalom azt jelenti, hogy az embereket, a népeket és a kultúrákat méretre vágják, mint a hamburgereket, hogy árut lehessen csinálni belőlük. Az országokat pályaudvarrá alakítják, mindenki szabadon járkálhat ki-be. S végül a gazdasági önvédelem szabályainak lebontásával a rókákat beengedik a tyúkólba, hogy szabadon versenyezhessenek. Arról pedig senki sem tehet, ha folyton a rókák nyernek. S ha a szerencsétlen, későn ébredő európai polgárok mégiscsak a sarkukra állnának, akkor rájuk zúdítanak néhány millió migránst. Ha ezek a begyöpösödött, keresztény mivoltukból és hazafias érzelmeiktől szabadulni nem tudó vagy nem akaró európaiak nem értenek a szép szóból, akkor ássunk mélyebbre: cseréljük ki az európai élet altalaját is, jöjjenek hát a más vallású, más erkölcsön és más szokásokon nevelkedett tömegek, akik mit sem értenek Európáról, és tanítsanak bennünket móresre. Így jött létre a világtörténelem legbizarrabb koalíciója az embercsempészek, a jogvédő aktivisták és az európai csúcspolitikusok között arra, hogy tervezetten ideszállítsanak Európába sok millió migránst”.

A veszélyes nép

A globalizmus észjárásának sarokköveit boncolgató miniszterelnöki beszéd a sajtószabadság kérdéskörére is kitér: „2017 elején azt mondhatjuk, hogy a globalista politika urai nem magukban keresik a hibát, inkább az embereket és a nemzeteket hibáztatják. Úgy döntöttek, nem adják fel hadállásaikat, és a nyitott társadalommal és a liberális kormányzattal ellentétes népakaratot elfojtják. Kihirdették, hogy ha nem az eszmetársaik, ha nem a liberálisok nyerik valamely országban a választásokat, akkor ott nincs többé demokrácia. Kihirdették, hogy a nép veszélyes a demokráciára. És mivel a nép veszélyes, az eddig sajtószabadságért hisztériázók most hirtelen a sajtó, a média és az internet korlátozását követelik. Ha valaki nem találja kellően elfogulatlannak és semlegesnek a magyar királyi köztévét, néha kapcsoljon át az amerikai tévékre, felüdülés lesz visszakapcsolnia. Ha az elégedetlenek nem fogják be a szájukat, vagy a médiának nem sikerül elnyomni a hangjukat, akkor megbélyegzik, elítélik és kitagadják őket. S ebben még az új amerikai elnök számára sincs kegyelem. Nem csoda hát, ha az Európai Unióban állandósul a túlnyomás, a szelepek előbb-utóbb felmondják a szolgálatot, s az emberek – nem lévén más választásuk – fellázadnak, vagyis szavazatukkal elzavarják, kiakolbólítják a liberális elitet”.

Magyar helyzetkép

„Magyarországot az európai, a nyugati folyamatokba ágyazva érdemes értékelni. Innen nézve jól látszik, hogy mi már túl vagyunk a lázadáson, a mostaniak hozzánk képest elsőbálozók. Mi az elsők között, sőt talán elsőként lázadtunk föl 2010-ben. Meghirdettük, és hét év verejtékes munkájával felépítettük a saját magyar politikai és gazdasági rendszerünket, a mi testünkre szabott, a mi ízlésünk szerint való, a mi hagyományainkból, a mi ösztönvilágunkból és a mi észjárásunkból kikovácsolt magyar modellt, a nemzeti együttműködés rendszerét. Nemzeti, mert belőlünk fakad. Együttműködés, mert nem egymás kárára, hanem egymást segítve akarunk boldogulni. És rendszer, mert alapját, falait, tetőzetét, részelemeit és alkatrészeit a logika és a józan ész szabályai fogják össze, ácsolata pedig a gazdaság és a történelem vastörvényei szerint készült. Ezért kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy az adócsökkentéseknek és a béremeléseknek mindig a versenyképes magyar gazdaság legyen a vasfedezete. A magyar modell kötőanyaga a bátorság, amely nélkül semmilyen politikai építmény nem állhat fent, különösen nem itt, a huzatos Kárpát-medencében. Bátran újra kellett húzni a politika és a gazdaság közötti határokat, az állam és a piac közötti határokat, a bevált és az új ötletek közötti határokat is. Mindezt úgy, hogy közben az ország stabilitása egy pillanatra sem inoghatott meg” – fogalmazott Orbán Viktor az utóbbi hét esztendő kormányzásáról, majd részletesen kitért a számokkal is illusztrálható gazdasági eredményekre: „2013 és 2017 között 50 százalékkal emelkedik átlagosan a pedagógusok fizetése, az oktatóké, kutatóké 2018-ig 27 százalékkal nő. A szakorvosok és szakgyógyszerészek bére két lépésben 207 ezer forinttal emelkedik, az ápolók fizetése 2018-ig átlagosan 65 százalékkal növekszik. 71 kórházat felújítottunk, 23 rendelőintézetet építettünk, 54-et felújítottunk, 27 új mentőállomás épült, 35-öt pedig felújítottunk. A biztonságos fejlődésünkhöz szükséges külpolitikai és külkereskedelmi megállapodásokat megkötöttük. Önálló külpolitikát folytatunk; a világgazdaság és világpolitika minden fontos szereplője érdekelt, de legalább is nem ellenérdekelt Magyarország sikerében. A magyar export éppen tegnap döntött történelmi csúcsot. Ez azt jelenti, hogy egyre inkább versenyképesek vagyunk az egész világgal. Diplomáciai rekordév elé nézünk, rég volt akkora jövés-menés, mint idén lesz. Az orosz elnök után várjuk a kínai miniszterelnököt, várjuk Izrael állam miniszterelnökét, mi irányítjuk júliustól a V4-ek munkáját, ősszel pedig 16 közép-európai állam vezetői tanácskoznak majd Budapesten. Összefoglalóan azt mondhatom, a holnap miatt nincs okunk idegeskedni”.

Egy nemzet élni akarása

A magyar családokról szólva Orbán Viktor kiemelte: „2010 óta most a legmagasabb a házasságkötések száma, a népfogyatkozás sem volt ilyen lassú évek óta, de a fogyás, ha lassul is, azért csak fogyás marad. Hogy ki hány gyermeket vállal – minden ember legszemélyesebb döntése. S bár személyes, de egyben a legfontosabb is a közösségünk számára. Én is tudom, hogy itt a változás időtávja évtizedes, a siker éppen a családpolitika kiszámíthatóságán és a kitartáson múlik, de szeretném, ha tudnák, hogy ezen a döntő fronton még nincsen áttörés, ezért a kormány minden támogatást megad, ha valaki a gyermekvállalás mellett dönt. Azt mondják, általában nem lehet közvetlen összefüggést kimutatni az életszínvonal változása és a demográfiai mutatók között, de én azt hiszem, igenis lehet összefüggést találni egy nemzet élni akarása, egy nép önmagára találása és a demográfiai mutatók alakulása között. A között, hogy képes-e hinni, bízni a nemzet önmagában – meg utódai jövőjében – és a között, hogy hány gyereket akar felnevelni. Meggyőződésem, hogy van összefüggés a között, amit megvalósítunk immár hetedik éve és a között, hogy ez a nemzet meg szeretne fiatalodni” – fogalmazott Magyarország miniszterelnöke.