Fidesz-győzelem kampánycsend nélkül?

Biztos Fidesz–KNDP-győzelmet ígérnek a közvélemény-kutató cégek az április 6-i magyarországi országgyűlési választásokon. Mind a februári, mind a márciusi adatok egyöntetűen igazolják: a biztosan szavazó pártválasztók körében a kormánypártok 50 százalékot meghaladó eredményt érnek el, ami megegyezik a 2010-es, kétharmados többségű győzelmet hozó négy évvel ezelőtti választással.

A Századvég közvélemény-kutató intézet szerint a baloldali pártok szavazótábora már belenyugodott az újabb vereségbe – igaz, egyebet nem is nagyon tehetne. Egy gondolatot mégis érdemes kiragadni a baloldali táborhoz közel álló HVG című hetilap politikai kommentárjából: a hétvégére már csak az a kérdés maradt, hogy a Fidesz–KNDP egymagában éri el a kétharmadot, vagy a hetek óta folyamatosan erősödő Jobbik Magyarországért Mozgalom üti el ettől a lehetőségtől? A látszólag változatlan magabiztossággal kormányváltásra készülő baloldali-liberális kötődésű pártkoalíció – Magyar Szocialista Párt (MSZP)-Együtt-Korszakváltók Pártja-Demokratikus Koalíció (DK)-Párbeszéd Magyarországért (PM)-Magyar Liberális Párt – a folyamatos népszerűség-csökkenés után, március végén 25 százalékon megállt. Mindeközben a Jobbik erősödik: az elmúlt három hónapban a jobboldali radikális párt három százalékpontot hozott be hátrányából.

Új választási rendszer

A 2011. december 23-án elfogadott választási törvény – amellett, hogy az Országgyűlés létszámát 386-ról 199 főre csökkentette – jelentősen átalakította a magyar választási rendszert. A rendszerváltás óta létező alapelv, a kétszavazatos, vegyes, többségi választási rendszer maradt ugyan, de számos hiányosságát korrigálták. Egyéni választókerületi ágon 2014-ben 106 mandátumot szerezhetnek a pártok: ez az új országgyűlés képviselői helyeinek 53 százalékát jelenti az eddigi 46 százalékkal szemben. 93 képviselőt arányos listás rendszerben választanak meg, úgy, hogy az egyéni választókerületi ág töredékszavazatait is beszámítják. A külhoni magyarok a 93 képviselői helyet tartalmazó országos listára szavazhatnak.

Az egyfordulós új választási rendszer annak a nagy pártnak vagy pártszövetségnek kedvez, amely magas szavazataránnyal gyakorlatilag mindent visz. A szocialisták vádjai, miszerint a Fidesz a maga képére faragta az új választási rendszert, azért nem igaz, mert főbb elvei megegyeznek az eddigi gyakorlattal: elég, ha a kilencvenes évek nagyarányú, kétharmados szocialista-liberális kormányaira gondolunk. A szocialisták pechére a baloldal távolról sem tűnik olyan erősnek, hogy kormányváltó tényező legyen, következésképpen az új választási rendszer számukra nem jelenthet ilyenszerű előnyt.

A nagy pártok túlnyerési esélyeit mégis korlátozza a megkönnyített listaállítás, ami a kispártoknak kedvez. Ennek köszönhetően – jelentős állami költségvetési támogatással – tucatnyi kis párt állíthatott idén országos listát: az alsó határként 27-53 egyéni választókerületben listát indító kis pártok közel 150 millió forintos apanázsa az egyéni jelöltek számától függően félmilliárd forint vissza nem térítendő támogatásig is terjedhet. A képviselőnként e fölött kifizetett egy-egy millió forintot abban az esetben kell visszatéríteni, ha a jelölt nem szerzi meg a kerületben leadott voksok legalább 2 százalékát. A baloldal által diktatórikus hajlamokkal vádolt Orbán-kormány tehát politikai sokszínűségre törekszik. Más kérdés, hogy a berobbanó kis pártok többsége szintén baloldali-liberális eszméket vall, tovább csökkentve a baloldali összefogás kormányváltó esélyeit. Ez viszont már nem a Fidesz gondja.

Erőtlen baloldal, erős jobb

Az elmúlt hét végén a szervezők által egymilliósra saccolt – az ellenzék szerint jóval túlbecsült –, de mindenképpen több százezer ember részvételével megszervezett Békemenet bizonyítja: Orbán Viktor és csapata immár semmit nem bíz a véletlenre. Tanulva a 2002-es és 2006-os választási kudarcból – mindkét esetben hajszálon múlott a jobboldal győzelme – a Fidesz-KNDP vezetői nem dőltek hátra magabiztosan a karosszékükben. A rendszerváltás óta a legalaposabban átgondoltnak és részleteiben kidolgozottnak tűnő jobboldali kampány szemlélői lehettünk.

A baloldali összefogás ezzel szemben hibát hibára halmozott: a 2010 óta nyögvenyelősen induló összefogásból 2014 elejére összeállt választási koalíció a saját táborát sem tudta meggyőzni. A pártok közötti belső feszültségek folyamatosan uralták a róluk kialakult közös képet. A nyilvánosságra került korrupciós botrányok már csak a habot jelentették a tortán egy olyan választási kampányban, ahol a baloldali ellenzék folyamatos gyengeségről tett tanúbizonyságot. Ennek a tengeren hánykolódó, kormányos nélküli hajónak lett erőteljes ellenpontja mind a Fidesz, mind a Jobbik kampánya. A kormánypárti és ellenzéki jobboldal nemcsak terepen, hanem az internet világában is mindent meghódított, ami meghódítható.

A választásokig hátralevő néhány nap újdonsága, hogy a rendszerváltás óta először nem lesz kampánycsend. A kialakult helyzeten azonban mindez aligha változtathat lényegesen.