Apátistvánfalvához közeledve megkapó kép a dombon magasodó templom
Fotó: Csermák Judit
A Rába-menti Szentgotthárd városának történetét a Stájer házban berendezett kiállítóhelyen ismerhettük meg. A közelben zajlott a török elleni 1664. évi győzedelmes csata. A kommunizmus idején itt húzódott a vasfüggöny, ami elektromos vezetékekkel és taposóaknákkal próbálta megakadályozni a határ illegális átlépését. A Vendvidékről szóló riportunk 2. részében a környező falucskákban is sok szépségre akadtunk.
2024. július 07., 21:582024. július 07., 21:58
A Magtár-templom-színház és a ciszter kolostor, templom mellett Szentgotthárd más látnivalókkal is dicsekedhet. A nyugatról a városba érkezőt az úgynevezett Pannon Kapu alkotás fogadja, rávésve részletek Szent Istvánnak fiához, Szent Imréhez címzett intelmeiből:
A Pável Ágoston Helytörténeti és Szlovén Nemzetiségi Gyűjtemény kiállításait Gueth László felkészült múzeumpedagógus részletes, tartalmas magyarázataival jártuk végig. „A múzeum alapítója Gáspár Károly volt. A Szentgotthárd környéki szlovénok életét három szoba mutatja be, ez az ország egyetlen szlovén nemzetiségi múzeuma. Rábavidéken körülbelül háromezren élnek, nyolc faluban. A Rábavidék érdekes népszokása a rönkhúzás, – tudtuk meg – farsang utolsó hétvégéjén szokták megrendezni, ha az András nap előtti időszakban, illetve farsangkor nem volt esküvő. A fiatalok kimentek az erdőbe, a kivágott rönkre ráültettek egy gúny menyasszonyt, vőlegényt, s tréfásan megtartották az esküvőt. A múzeum legfőbb attrakciója a szentgotthárdi csatát bemutató kiállítás digitális terepasztala.
A Kaszagyárban készítették a vívópengéket, így hozzájárultak olimpikonjaink 57 aranyérméhez.” Új szavakat tanultunk meg a kiállításon: farkaskalapács, kaszaszélesítés. Az előbbiek ipartörténeti műemlékek. S ki gondolná, hogy a győri, miskolci, szegedi ásónak más-más formája volt? A gerencsérek kiállított munkái egyszerű, letisztult formavilágról és díszítésről tanúskodnak.
Doncsecz Károly, a népművészet mestere 2012-es halálával sajnos sírba szállt a rábavidéki fazekasság. Számomra emlékezetes marad a nagyméretű korabeli agyagedény „mosógép”. A múzeum az úgynevezett Stájer házban kapott helyet, ami az egykori kaszagyár munkásainak épült. A 19. század vége hozta el az iparosodást a városnak, amit megtorpantott a trianoni határok meghúzása, s a gazdasági válság. A leghíresebb, s legtovább élő üzem az 1902-ben alapított Kaszagyár volt, ami tőkehiány miatt 2001-ben bezárt. A Dohánygyár 1894-től működött munkahelyet biztosítva a nőknek is. Gépeit 1948-ban Egerbe telepítették. Pszichiátriai intézményként szolgál, láttam, második emeletén rácsos ablakok mögül nézegettek ki az ellátottak.
A Selyemgyár egykori székhelyén ma több vállalkozás osztozik. A határzónában fekvő város Csipkerózsika álmából a határnyitást követően ébredhetett fel: megnyitotta kapuit az Opel gyár.
Szentgotthárdnak és környékének a múltját bemutató Pável Ágoston Múzeum
Fotó: Csermák Judit
A múzeumhoz tartozó Móra Ferenc Könyvtár szavazás útján nyerte el nevét, tudtuk meg Horváth Tiborné intézményvezetőtől. A tizennégy fiókkönyvtárral együtt jelentős könyvállományt mondhatnak magukénak. A Honismereti Klub aktív tagjai fontos szerepet vállalnak a szellemi és tárgyi emlékek gyűjtésében. Ezekről pályázati pénzből kiadványokat is megjelentetnek, a könyvtárnak van helytörténeti és szlovén részlege is.
A város főterét Széll Kálmánról, a térség egykori országgyűlési képviselőjéről nevezték el, itt áll mellszobra is. Két másik, a múltban meghatározó személyiséget ábrázoló alkotást is fotózhattam: III. Bélát és Leeb apátot. Egyik vacsoránkat a százéves Zöldfa étteremben fogyasztottuk el.
Az étterem étlapja többprofilú, kisvárosban nem lehet egy dologra szakosodni, tudtuk meg Papp Ferenctől, a vezetőtől. Speciális, tájra jellemző étel után érdeklődtünk. Válaszában a régi és az új találkozásából született fogásukról mesélt: tócsni tépett hússal.
A népművészet mestersének, Doncsecz Károlynak a ,,mosógép" nevet viselő nagyméretű korabeli agyagedénye
Fotó: Csermák Judit
Kíváncsiak voltunk a már többször említett csata helyszínére, s kimentünk Szentgotthárd határába, a Rába folyó partjára egy kis történelemidézésre. Sárgálló repceföld mellett haladva nézhettünk át a túlpartra, a magyar hadak valamikori állomáshelyére. S ahogy közeledtünk, egyre jobban kivehettük a ma osztrák oldalon, Nagyfalvánál (Mogersdorfnál) a csata emlékére állított nagy keresztet, s mellette a kápolnát. Közel-távol egy lélek sem zavart bennünket, s elképzelhettük az egykor történteket. 1664-ben a török csapatok délről Bécs felé vonulván megtorpantak a Rába vonalánál, és egyesített keresztény sereggel néztek farkasszemet.
Csuk Ferenc, a szentgotthárdi Honismereti Klub tagja így írja le A szentgotthárdi csata című versében a harcok sorsát eldöntő Hohenlohe német generális szavait: „Nincs három esélyünk, ne várjunk az éjre!/ Még nem kelt át, nem kelhetett át a Rábán/ a nálunknál nagyobb sereg. Ha most gyáván/ megfutunk, szilárd pontot hagyunk vetni…” (Vl. ének). Annak, hogy a törökök nagy létszámfölénye ellenére keresztény győzelemmel zárult a küzdelem, a megáradt folyó is részese volt. A sors banális fintora, hogy évszámegyezést fedeztem fel egy jelenleg forgalmazott francia sörmárkával: a Kronenbourg „1664”-gyel. Ki gondolta volna, hogy a török felett aratott győzelem évében Franciaországban megszületik egy igen kellemes ital?
Kihívás, érték, jövő szavak a Gimnázium festett kerítésén, mögötte a múlt
Fotó: Csermák Judit
A régmúlt után a közelmúlt eseményének színhelyére igyekeztünk, a zsidai Jó Pásztor kápolnához, amit boldog Brenner János vértanú pap emlékére emeltek. Az 1957-ben bestiálisan meggyilkolt fiatal atya ízig-vérig közösségi ember volt, s ez kiváltotta az akkori hatalom haragját. A rábakethelyi templomtól zarándokút, keresztút vezet az emlékkápolnáig. Az erdő csendjében kanyargó ösvényt követő a keresztút állomásainak faoszlopain rögzített Brenner János idézeteken elmélkedhet. Például: „A szeretet előre néz, nem hátra: vidám szívvel hagyja háta mögött a fájdalmakat és a szenvedést, és a mulandóság megannyi állomását.” Az atyát Ferenc pápa 2018-ban boldoggá avatta.
A közeli Máriaújfalu határában a Hársas-tó csendes szépségében gyönyörködhettünk. A felduzzasztott állóvíz egyik partján tanösvény vezet végig, ismertetve a helyi állat- és növényvilágot, (például a halak közül a bodorkát, a domolykót; a vízi növények közül a kolokánt, a réti füzényt), s az Őrséggel közös jellemző építészeti emlékeket: a szórvány településformát, haranglábat. A tó partján egy-két horgász próbálkozott a szerencsével. Egyikük elmondása szerint egyre kevesebb sikerrel.
Az 1664-es csata helyszínén. Az évszámegyezés a sors banális fintora: egy sörmárka, a Kronenbourg „1664” a török felett aratott győzelem évében született Franciaországban
Fotó: Csermák Judit
A szép nevű Apátistvánfalvához közeledve megkapó kép a dombon magasodó templom. Ha Szent Istvánnak szentelt templomról hallunk, első királyunk jut eszünkbe, itt azonban Harding Szent István a patrónus. A 11. században született szerzetes a ciszterci rend egyik alapítója volt. A község másik nevezetessége a Határőr Emlékhely.
később gyengeáramú drótkerítés jellemezték az ezerkilencszáznegyvenes évek végétől a nyolcvanas évek végéig tartó időszakot. Egykori határőr kalauzolt végig bennünket a kiállításon. Nem tudom, a fiatalok mit érezhetnek a kialakított rendszer emlékeit látva, de nekem néha borsózott a hátam a nem is olyan régmúlt emlékeitől: a határátkelőhelyek rendkívüli vastagságú fémsorompói, a határőrök boxai… mind-mind a múlt árnyait, a régi határátlépések gyomor-összeszorító érzéseit idézték számomra.
Orfalu nevezetessége, a szlovén tájház
Fotó: Csermák Judit
Orfaluhoz közeledve is láttuk, hogy sok sétalehetőséget rejt ez az alpokaljai táj. Elindulhattunk volna a Rókagomba tanösvényen, de meleg lévén, inkább letelepedtünk a fennsíkon egy hangulatos buszmegálló mögötti faasztalhoz, s a jópofa kitömött bábu társaságában a csendben elfogyasztottuk szendvicseinket. A falu teaháza mellett kedves parkocskát alakítottak ki: harangláb, tájékoztató tábla. A szépen rendbe hozott Szlovén tájházat csak kívülről szemlélhettük meg. Doncsecz Károly a falu szülöttje volt, egy kis út menti vitrinben, a „Vend-égbolt” Baráti Egyesület feliratú faház előtt fedezhettük fel fazekas munkáit.
A kétvölgyi kilátóból kitekintve magyar, osztrák és szlovén hegyeket láttunk magasodni. A hosszan húzódó dombok között kanyargó úton egyértelműen látható a szétszórt településszerkezet, a falu öt kilométer hosszú, miközben lélekszáma nem éri el a száz főt. Itt is találtunk faépítészeti tudásról tanúskodó haranglábat. Kívülről igényesnek látszó vendégházak sora csábítja az arra járókat. Az egyik magaslaton a Szatócsboltot érdemes felkeresni. Kínálata tényleg vegyes, s előtte ülve jót kávézhattunk a hozzánk dörgölődző cicák társaságában.
A kétvölgyi harangláb, a magaslatról magyar, osztrák és szlovén hegyeket látni
Fotó: Csermák Judit
Szentgotthárdtól dél-nyugat felé haladva két Szölnök nevű településsel ismerkedhettünk meg. Alsószölnöktől indul a Vasfüggöny tanösvény, végigjárható a hajdani határvonal egy szakasza.
A község közelében, háromszáznyolcvannégy méter magasságban állították fel a hármashatárkövet, amin a magyar, osztrák és szlovén címer látható. A faluban a lakosság többsége szlovén nemzetiségűnek vallja magát. A szlovén nyelvjárást, a vendet már kevesen beszélik. A kétnyelvű általános iskolában, az irodalmi szlovént tanítják, tudtuk meg a minket a Kühár Emlékházban kalauzoló Neubauer Zoltánné múzeumpedagógustól. A kiállítóhely a régi plébániaházban kapott helyet. Lakója volt a 19. században Kossics József plébános, az első szlovén tájmonográfia írója, kiről az iskolát elnevezték. Itt lakott a 20. század második felében az Emlékház névadója, Kühár János, aki ötven évig volt a falu plébánosa „az Úr és a hívek odaadó szolgálatában”, hirdeti emléktáblája. Sokat tett a magyarországi szlovén nyelv fennmaradásáért. A kiállítás lakhelyének részleteit, s néhány személyes tárgyát is megmutatja, de igazán emberközelbe kísérőnk kedves megemlékező szavai hozták a papot, aki szlovénül misézett, s élő kapcsolatot ápolt híveivel. A temetőben mindkét plébános sírja látható, Kossicsén a magyar nyelvű felirat szerint „Itt nyugszik… hűlt teteme”. A nagyméretű templom belsejének boltívén azonban szlovén nyelvű a felirat: „Hvalite Gospoda vsi narodi” (Áldja az Urat minden nép!) A kiállítás rábavidéki plébániai, egyháztörténeti dokumentumokat is bemutat. Az 1960-as évekig, majd minden faluban volt fúvószenekar, itt vegyeskar, népdalkör erősíti a közösségi összetartozást.
Az egyik magaslaton a Szatócsboltot érdemes felkeresni
Fotó: Csermák Judit
A Vendvidéket elhagyva két kép erősen felidéződik bennem: sok-sok fenyőültetvényt láttunk, az egész csöpp csemetéktől a „felnőtt” fákig, bekerítve, védve a vadak „támadásaitól”. A másik kép: az út menti keresztek. Sűrűn állnak, szépen rendbe hozva, felújítva, s a keresztfa aljába mélyítve többnyire egy kis festett Szűz Mária szobor őrzi fiát. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy egyre rendezettebbek a porták, a közösségi terek támogatásokból újulnak meg. A tájat járva a hihetetlen csend fogott meg, amit sok helyütt csak a madarak füttye, a döngicsélő méhecskék és az avarban motozó állatkák hangja tört meg.
A Rábavidék nagyváros-ban, Szentgotthárdon a ciszter rend már a 12. században kolostort alapított. A jelenlegi templom Magyarország harmadik legnagyobbja. Riportunkban ennek történetét, és a város kulturális és egyházi életét jártuk körül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!