A vendégmarasztaló magyar–szlovén–osztrák hármashatár térsége

Tócsni tépett hússal

A múzeumhoz tartozó Móra Ferenc Könyvtár szavazás útján nyerte el nevét, tudtuk meg Horváth Tiborné intézményvezetőtől. A tizennégy fiókkönyvtárral együtt jelentős könyvállományt mondhatnak magukénak. A Honismereti Klub aktív tagjai fontos szerepet vállalnak a szellemi és tárgyi emlékek gyűjtésében. Ezekről pályázati pénzből kiadványokat is megjelentetnek, a könyvtárnak van helytörténeti és szlovén részlege is.

A város főterét Széll Kálmánról, a térség egykori országgyűlési képviselőjéről nevezték el, itt áll mellszobra is. Két másik, a múltban meghatározó személyiséget ábrázoló alkotást is fotózhattam: III. Bélát és Leeb apátot. Egyik vacsoránkat a százéves Zöldfa étteremben fogyasztottuk el.

Az étterem étlapja többprofilú, kisvárosban nem lehet egy dologra szakosodni, tudtuk meg Papp Ferenctől, a vezetőtől. Speciális, tájra jellemző étel után érdeklődtünk. Válaszában a régi és az új találkozásából született fogásukról mesélt: tócsni tépett hússal.

Az 1664-es győzelem a Bécs felé vonuló török hadak felett

Kíváncsiak voltunk a már többször említett csata helyszínére, s kimentünk Szentgotthárd határába, a Rába folyó partjára egy kis történelemidézésre. Sárgálló repceföld mellett haladva nézhettünk át a túlpartra, a magyar hadak valamikori állomáshelyére. S ahogy közeledtünk, egyre jobban kivehettük a ma osztrák oldalon, Nagyfalvánál (Mogersdorfnál) a csata emlékére állított nagy keresztet, s mellette a kápolnát. Közel-távol egy lélek sem zavart bennünket, s elképzelhettük az egykor történteket. 1664-ben a török csapatok délről Bécs felé vonulván megtorpantak a Rába vonalánál, és egyesített keresztény sereggel néztek farkasszemet.

Csuk Ferenc, a szentgotthárdi Honismereti Klub tagja így írja le A szentgotthárdi csata című versében a harcok sorsát eldöntő Hohenlohe német generális szavait: „Nincs három esélyünk, ne várjunk az éjre!/ Még nem kelt át, nem kelhetett át a Rábán/ a nálunknál nagyobb sereg. Ha most gyáván/ megfutunk, szilárd pontot hagyunk vetni…” (Vl. ének). Annak, hogy a törökök nagy létszámfölénye ellenére keresztény győzelemmel zárult a küzdelem, a megáradt folyó is részese volt. A sors banális fintora, hogy évszámegyezést fedeztem fel egy jelenleg forgalmazott francia sörmárkával: a Kronenbourg „1664”-gyel. Ki gondolta volna, hogy a török felett aratott győzelem évében Franciaországban megszületik egy igen kellemes ital?

A vasfüggöny emlékei

A régmúlt után a közelmúlt eseményének színhelyére igyekeztünk, a zsidai Jó Pásztor kápolnához, amit boldog Brenner János vértanú pap emlékére emeltek. Az 1957-ben bestiálisan meggyilkolt fiatal atya ízig-vérig közösségi ember volt, s ez kiváltotta az akkori hatalom haragját. A rábakethelyi templomtól zarándokút, keresztút vezet az emlékkápolnáig. Az erdő csendjében kanyargó ösvényt követő a keresztút állomásainak faoszlopain rögzített Brenner János idézeteken elmélkedhet. Például: „A szeretet előre néz, nem hátra: vidám szívvel hagyja háta mögött a fájdalmakat és a szenvedést, és a mulandóság megannyi állomását.” Az atyát Ferenc pápa 2018-ban boldoggá avatta.

A közeli Máriaújfalu határában a Hársas-tó csendes szépségében gyönyörködhettünk. A felduzzasztott állóvíz egyik partján tanösvény vezet végig, ismertetve a helyi állat- és növényvilágot, (például a halak közül a bodorkát, a domolykót; a vízi növények közül a kolokánt, a réti füzényt), s az Őrséggel közös jellemző építészeti emlékeket: a szórvány településformát, haranglábat. A tó partján egy-két horgász próbálkozott a szerencsével. Egyikük elmondása szerint egyre kevesebb sikerrel.

A szép nevű Apátistvánfalvához közeledve megkapó kép a dombon magasodó templom. Ha Szent Istvánnak szentelt templomról hallunk, első királyunk jut eszünkbe, itt azonban Harding Szent István a patrónus. A 11. században született szerzetes a ciszterci rend egyik alapítója volt. A község másik nevezetessége a Határőr Emlékhely.

Magyar, osztrák és szlovén hegyek

Orfaluhoz közeledve is láttuk, hogy sok sétalehetőséget rejt ez az alpokaljai táj. Elindulhattunk volna a Rókagomba tanösvényen, de meleg lévén, inkább letelepedtünk a fennsíkon egy hangulatos buszmegálló mögötti faasztalhoz, s a jópofa kitömött bábu társaságában a csendben elfogyasztottuk szendvicseinket. A falu teaháza mellett kedves parkocskát alakítottak ki: harangláb, tájékoztató tábla. A szépen rendbe hozott Szlovén tájházat csak kívülről szemlélhettük meg. Doncsecz Károly a falu szülöttje volt, egy kis út menti vitrinben, a „Vend-égbolt” Baráti Egyesület feliratú faház előtt fedezhettük fel fazekas munkáit.

A kétvölgyi kilátóból kitekintve magyar, osztrák és szlovén hegyeket láttunk magasodni. A hosszan húzódó dombok között kanyargó úton egyértelműen látható a szétszórt településszerkezet, a falu öt kilométer hosszú, miközben lélekszáma nem éri el a száz főt. Itt is találtunk faépítészeti tudásról tanúskodó haranglábat. Kívülről igényesnek látszó vendégházak sora csábítja az arra járókat. Az egyik magaslaton a Szatócsboltot érdemes felkeresni. Kínálata tényleg vegyes, s előtte ülve jót kávézhattunk a hozzánk dörgölődző cicák társaságában.

Szentgotthárdtól dél-nyugat felé haladva két Szölnök nevű településsel ismerkedhettünk meg. Alsószölnöktől indul a Vasfüggöny tanösvény, végigjárható a hajdani határvonal egy szakasza.

A Vendvidéket elhagyva két kép erősen felidéződik bennem: sok-sok fenyőültetvényt láttunk, az egész csöpp csemetéktől a „felnőtt” fákig, bekerítve, védve a vadak „támadásaitól”. A másik kép: az út menti keresztek. Sűrűn állnak, szépen rendbe hozva, felújítva, s a keresztfa aljába mélyítve többnyire egy kis festett Szűz Mária szobor őrzi fiát. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy egyre rendezettebbek a porták, a közösségi terek támogatásokból újulnak meg. A tájat járva a hihetetlen csend fogott meg, amit sok helyütt csak a madarak füttye, a döngicsélő méhecskék és az avarban motozó állatkák hangja tört meg.

korábban írtuk

Vendvidéki látogatás Szentgotthárdon régi szerzetesrendek nyomában

A Rábavidék nagyváros-ban, Szentgotthárdon a ciszter rend már a 12. században kolostort alapított. A jelenlegi templom Magyarország harmadik legnagyobbja. Riportunkban ennek történetét, és a város kulturális és egyházi életét jártuk körül.