Vice református gyülekezete

A mindössze nyolcvan lelket számláló gyülekezet szép számban jelen lévő tagjai és vendégeik megtöltötték a templomot. Az igét hirdető Ötvös József, Gudor Lajos dési egyházmegyei esperes és Vetési László szórványmissziói előadótanácsos mellett, Gáspár Erika helyi lelkész meghívásának a vicei születésű, illetve az évtizedek során itt szolgált lelkészek is eleget tettek.
„Az építő gyülekezetben nincs elmúlás, hanem élni akarás van” – mutatott rá a kétszeresen kisebbségi helyzetben lévő kis közösség és lelkészének erőfeszítéseire Ötvös József. A Beszterce-Naszód megyei Bethlen közelében fekvő Vice ugyanis a magyarság kis szigete a szórványban, a református gyülekezet pedig a túlnyomóan római katolikus faluban kisebbségnek számít.
Az igehirdetés után Gáspár Erika tiszteletes röviden ismertette a templom történetét: a 14. században épült templomhajóhoz a 15. században építették a szentélyt. 1931 nyarán azonban tűzvész pusztította el a templomot, és Debreczeni László tervei alapján nyerte el mostani formáját.
A templom külső-belső felújítását – külföldi segítséggel – 2000–2002 között végezték el, a parókia korszerűsítése pedig egy holland református egyházközség anyagi támogatásával 2003–2006 között zajlott. „Nem is lehetett volna másképp. Önerőből egy ilyen kis közösség, amelynek többsége szerény nyugdíjból él, és amelynek több mint másfél évtizedig csak beszolgáló lelkésze volt, nem tudta volna megvalósítani ezt a nagy befektetést” – mutatott rá Ötvös József.
„Teljes egészében felújítottuk az 1884-ben épült, már több évtizede használaton kívüli lelkészi lakást: kicseréltük a villanyhálózatot, fürdőszobát alakítottunk ki, új tetőzetet építettünk, bevezettük a gázt. A ház egy részét pedig átalakítottuk vendégházzá, ahol akár tízfős csoportokat is fogadhatunk, elszállásolhatunk. Úgy gondoltam, legalább ezzel pótoljuk az egyházközség szerény jövedelmét” – magyarázta Gáspár Erika, akinek nagy tervei vannak: gyermektáborokat szeretne szervezni Vicében. Hozzátette: bár anyagilag a gyülekezet nem tudott hozzájárulni a befektetéshez, közmunkával ők is kivették a részüket a felújításból.
Ötvös szerint minden közösség életében nagyon fontos a templom felújítása, de ez a kijelentés még inkább érvényes a száz vagy annál kevesebb lelket számláló gyülekezetekre. „Egy ilyen falu a múltjában él, a múltat pedig az évszázados épületek, a templom jelenti. A Mezőség olyan sajátos hely, ahol gazdagabb a múlt, mint a jövő, pedig Dél-Erdély után talán itt vannak a legrégebbi épületeink, templomaink. Sajnálatos módon, itt fogyatkozik leginkább a magyarság, és lelkészt is nehéz ide találni, mert a kis közösség nem tudja eltartani a papját, és a falu távol esik minden kulturális központtól” – mondta az esperes, miközben a vendégházból kihallatszott a muzsikaszó. A templomozást követően ugyanis a parókián terítettek asztalt; jó falusi szokás szerint az asszonyok húslevest, sültet és töltött káposztát szolgáltak fel. Az ebédből késő délutánig tartó vigadalom lett: a muzsikusok lakodalmas hangulatot varázsoltak, egymást követték a vicei és mezőségi népdalok, és a vendégsereg táncra is perdült.