– És mekkora hátrányt jelent a román balliberális kormánykoalíció támogatása az RMDSZ számára? A szövetséget heves bírálatok érik a PSD–ALDE-val ápolt együttműködése miatt, főleg ami az igazságügyi törvények elfogadásához nyújtott támogatást illeti. Sőt bizonyos körökben már felmerült a PSD-kormányzat támogatásának erkölcsi tarthatatlansága.

– A PSD-ben nincs mit szeretni, mi sem szeretetből szoktunk velük együttműködni a parlamentben. Egyébként ha csak azzal a román párttal működnénk együtt, amelyik szereti a magyarokat, akkor soha senkivel nem működnénk együtt. Ma a román politikában nincs olyan párt, amelyik alakulatként felvállalná a magyar ügyet, a kollektív jogokat. Pragmatikus együttműködés a mostani, amilyenek a többiek is voltak az elmúlt harminc évben, még akkor is, amikor ideológiailag valamelyest közelebb álltunk a román demokrata-liberálisokhoz vagy a liberálisokhoz; akkor is rengetegen bíráltak minket. Másrészt a PSD–ALDE-nak továbbra is többsége van matematikailag, amikor a két ház együtt ülésezik. Én ezt többször próbáltam bebizonyítani, legutóbb az új alkotmánybírák megszavazáskor vontuk ki magunkat a képletből: jelen voltunk, de nem voksoltunk, és kiderült, hogy a koalíciónak mindkét házban bőven megvan a többsége, tehát matematikailag sem igaz, hogy őket támogatnánk. Az igazságszolgáltatást szokták felróni nekünk, egyebet kevésbé, mert a pragmatikus együttműködés eredményeit azért a politikai értelemben vett vakok is látják. Hogy csak két dolgot említsek: a katolikus iskolától egészen odáig, hogy nem lehet közigazgatási határokat meghúzni úgy, hogy ezzel az etnikai arányok megváltozzanak. Az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos ügyeknél nekem nincs lelkiismeret-furdalásom, meg tudom védeni, hogy megszavaztuk azokat, nem történt semmi, ami az igazságszolgáltatás működését, a korrupcióellenes harcot befolyásolná. A büntető törvénykönyv és a büntetőeljárás esetében viszont már vannak dolgok, amelyeket sokkal nehezebb megmagyarázni.

– Annál is inkább, hogy tavaly az RMDSZ nem szavazta meg a Btk. módosításait, idén azonban olyan kormánypárti előterjesztéseket is támogatott, amelyeket egy évvel ezelőtt még elutasított. Miért?

– Tavaly azért nem szavaztuk meg a Btk.-t, mert a hatalommal való visszaélés kérdése valóban egyetlen személyre volt szabva. Mivel ez a cikkely a mi javaslatunk ellenére átment, nem szavaztuk meg a Btk.-t. Ezt követően az alkotmánybíróság cikkelyenként alkotmányellenesnek minősítette a két törvényt, többek között a hatalommal való visszaélést is, és amikor visszakerült a törvényhozásba, az alkotmányossági próbát kiállt cikkelyeket megszavazva úgy fogadta el a parlament a Btk.-t, hogy ennek helyére nem tett semmit. Ez valóban probléma, de nem szavaztunk meg olyasmit, amit tavaly sem fogadtunk volna el, azt kiütötte az alkotmánybíróság. A probléma igazából az, hogy a Btk.-ban és a büntetőeljárásban is vannak lyukak, amelyeket valakinek be kell töltenie, de erre nem vállalkozik senki, holott az alkotmánybírósági döntés után számos bizonytalanságot él a rendszerben. A koalícióval fennálló pragmatikus együttműködés során semmi olyat nem tettünk, ami a magyar közösség azonnali, rövid vagy hosszú távú érdekei ellen irányult volna. Sőt az elmúlt két és fél évben tisztázni lehetett bizonyos kérdéseket, amelyeket Traian Băsescu volt államfő nagyon elrontott. Mi például azt szerettük volna, ha már az első fél évben szétválasztják a titkosszolgálatokat a bűn­üldözéstől, ennek elmaradása azonban azt jelenti, hogy a titkos protokollumokkal teljesen felszámoltad a bíróságok függetlenségét, alárendelve az igazságszolgáltatást a szolgálatoknak.

– Ha az EP-választáson a román koalíció pártjai gyengébben szerepelnek az ellenzékhez képest, beindul egy átrendeződés a politikai palettán. Ennek nyomán az RMDSZ átértékeli-e a jelenlegi hatalommal, illetve az ellenzékkel fennálló viszonyát?

– Az átértékelés a következőképpen néz ki: ha a koalíció elveszíti a többségét, akkor mi ezt nem fogjuk pótolni. Nem tudjuk, nem is akarjuk kisegíteni őket. Egyébként a mostani kampány a román pártok esetében az őszi államfőválasztás előkészítése, nem az EU-ról, hanem a belpolitikai harcról szól. Másrészt az ellenzéknek jelenleg se vezetője, se elképzelése nincs két választás közötti hatalmi átszervezésről. Az lenne az elképzelés, hogy a PSD-t meg kell ölni? Nemes cél, megöltük, de arra nem tudnak válaszolni, hogy másnap mi történik. Ennek ellenére úgy gondolom, a mostani választások után változhat a helyzet, ha képviselők átülnek az ellenzékhez PSD-ből és az ALDE-ból, vagy ha esetleg utóbbi párt kiszakad. De mi nem fogjuk pótolni a többséget, ha elveszítik.

– A Klaus Johannis által igazságügyi témában kiírt népszavazás támogatása nem annak szól, hogy nyitva hagyják az együttműködés lehetőségét az államfővel és az ellenzékkel?

– Ilyen értelemben a referendum nem befolyásolja a jövőbeni viszonyunkat, mert a népszavazásra bocsátott kérdésekre anélkül tudunk igennel válaszolni, hogy ez bárki mellé sodorna bennünket.

– Mi a véleménye arról, hogy a néppárti és a szocialista uniós csúcsjelölt egyaránt a jogállamiság meglétéhez kötné az uniós kifizetéseket? Ezzel Romániát és Magyarországot is gyakran fenyegetik.

– A kérdés az, mit tekintünk jogállamiságnak. Ha a maastrichti kritériumokat nézzük, akkor ma mindegyik tagállam betartja ezeket. Akár az igazságszolgáltatás működését, akár más kérdéseket vizsgálunk, elég nagy a mozgástér a tagállamokban. Amikor például tavaly a német főügyész véleményt mondott a politikusokról, az igazságügy-miniszter lemondásra szólította, leváltással fenyegetve. Le is mondott, mégsem indítottak Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust (MCV) Berlin ellen, holott ha Varsóból vagy Bukarestből nézzük, akkor ez brutális ügy, ez nálunk föl sem merülhet. Ezt ma belpolitikai indíttatással, a választásokra tekintettel hangoztatják egyesek, de én nem látok ilyen problémát. Annak érdekében, hogy rend legyen a kontinensen, szabálykövetőek legyenek a tagállamok, valóban be kell tartani bizonyos szabályokat, de a kohéziós alapok, a mezőgazdasági támogatások, az uniós források nem erről szólnak, ehhez szerződést kellene módosítani. Tekintsünk erre úgy, hogy a néppárt és a szocialisták azon versengenek, ki adja az EU főbiztosi jelöltjét, és mindkét fél mindent bedob esélyei növelése érdekében. Érdemben május 26. után kell erről beszélni, sőt inkább szeptembertől arrafelé, miután megválasztják az Európai Tanács új elnökét és az Európai Bizottságot.

– Bár az utóbbi években nőtt a romániai társadalom – ezen belül a magyarok – bizalma az EU-ban, sokan még a csatlakozás óta eltelt 12 év tapasztalatai ellenére is távol érzik maguktól az Uniót. Miként lehetne közelebb hozni Európát, az EU-t az állampolgárokhoz a mostani választással kezdődő ötéves ciklusban?

– Ha a brüsszeli döntések mindegyikét az európai emberek igényei szerint hozzák meg, és ezt mindig elmagyarázzák a döntéshozók. A nemzeti törvényhozásoknak az európai parlamenti döntéshozatal előtt erősebb konzultációs kötelezettséget kellene adni, a nagy kérdésekben kikérve a tagállamok törvényhozóinak véleményét, másrészt az uniós források felhasználását úgy kell irányítani, hogy a polgárok érezzék, értük történt. Utóbbi szempontból Románia nagyon rosszul áll, viszont az erdélyi magyar közösség nem, hiszen például a kistelepülések közül arányaiban Gyergyóalfalu, Gyergyóremete a legjobb felhasználó, és a városok körében is jól állunk. Az euroszkepticizmus nem alacsony Romániában, a magyar közösségen belül sem, nekünk többnyire a kisebbségi ügyekben voltak nagyobbak az elvárásaink, azt hittük, gyorsabban el lehet érni az áttörést. Ám az euroszkepticizmus nem jelent eurofóbiát, az euroszkeptikusok inkább azért fogalmazzák meg a kritikájukat, hogy javítsanak a mostani helyzeten, ami nem baj. Amikor mi az EU egyik-másik intézményét bíráljuk, nem magának az Uniónak a szükségszerűségét vonjuk kétségbe, hiszen az EU-nak nincs alternatívája, ezt az erdélyi magyarok nagy többsége osztja. Románia az EU-n kívül egy-két év alatt politikai, gazdasági és biztonságpolitikai káoszba kerülne, ezt minden épeszű ember látja. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az EU megerősödjön, mert ha nem, megevett a fene bennünket itt a periférián.