Valer Marian: nem vagyok magyarellenes

– Nem kedveli a magyarokat, szenátor úr.

– Sohasem állítottam ilyet. Már a gimnáziumban, később az egyetemen, az ügyészségen voltak magyar barátaim, akikkel sokszor jobban kijöttem, mint a románokkal. Anyai dédanyám német, anyósom magyar, apósom ukrán volt, úgyhogy a lányom ereiben román, magyar és szláv vér csörgedez. Szenátori irodámban magyart alkalmaztam, korábban lapigazgatóként magyar főszerkesztőt neveztem ki. Nincsenek magyarellenes késztetéseim.

– A napokban tett nyilatkozatai, kezdeményezései mégis erre utalnak. A lojalitásról szóló törvénytervezete például megfosztaná román állampolgárságuktól azokat a román nemzetiségű személyeket, akik megszerezték a magyart is.

– De a törvény nem vonatkozna a magyar nemzetiségűekre. Már csak azért sem, mert a kettős állampolgárság kiterjesztéséről szóló magyarországi jogszabály ellen – a bukaresti, pozsonyi és belgrádi kormány ellenvetései dacára – nem talált kivetnivalót a velencei bizottság és az EU. A román nemzetiségűek magyar állampolgársága azonban ellentmond a román alkotmány és a budapesti parlament által elfogadott törvény szellemével, hiszen ez utóbbi szerint nyelv és származás alapján szerezhető meg a magyar állampolgárság. Márpedig Szatmár megyében és Erdélyben románok ezrei váltak magyar állampolgárrá pénzügyi-gazdasági megfontolásból, hogy szabadon utazhassanak a schengeni övezet országaiban, illetve könnyebben kapjanak amerikai vízumot. Törvénytervezetem elsősorban a köztisztviselőkre vonatkozna: polgármesterekre, prefektusokra, megyei tanácselnökökre, miniszterekre, honatyákra. Ők valamennyien a román alkotmányra esküdtek fel, és nem normális, hogy hűségesküt tegyenek egy másik országgal szemben is.

– De az alkotmány kimondja: a román állampolgárság nem vonható vissza azoktól, akik születésüknél fogva szerezték meg.

– Jó, így szól, de a tervezetet úgy is megvitatja a törvényhozó tanács, a kormány, majd a parlament, később pedig meg lehet támadni az alkotmánybíróságon. És az alkotmány is módosítható.

– Kezdeményezése kifejezetten a magyar állampolgárság ellen irányul. Kevésbé hazafi egy román, ha magyar állampolgárságot kap, mint aki amerikait vagy izraelit?

– Nem beszéltem hazafiasságról. Szerintem csorbul a román alkotmány és a magyar állampolgársági törvény szelleme.

– És azzal nem sérti meg a román alkotmányt valaki, ha amerikai állampolgárságot szerez?

– Megsérti, de nem a magyar jogszabályt csorbítja, amely Erdélyben jelentős kihatással bír.

– Ha bárki a világon kizárólag az izraeli állampolgárság megvonását javasolná, antiszemitának nyilvánítanák a nemzetközi zsidó szervezetek. Vagy a szatmári svábok német állampolgársága nem zavarja? Az ön által hivatkozott szlovák törvény legalább minden kettős állampolgárságot tilt.

– Én nem hivatkoztam más törvényekre, csupán a román alaptörvényre és a magyar jogszabályra. De ha már új ötletet adott, más eseteket is kivizsgálhatok. Ismétlem: semmi kifogásom az ellen, ha az erdélyi magyarok felveszik a magyar állampolgárságot. A szlovák törvény korlátozóbb jellegű, akárcsak a francia, amelynek felvétele nyomán automatikusan le kell mondani egy másik állampolgárságról.

– Miért sújtaná pénzbírsággal azokat, akik közintézményekben, iskolákban, gyógyszertárakban, üzletekben nem beszélnek románul?

– Mert az elmúlt években, amikor az RMDSZ irányította a megyei és települési önkormányzatokat, intézményeket, rengeteg panasz érkezett hozzám arról, hogy megnőtt a magyar nemzetiségű alkalmazottak száma. És nem egyszer megtörtént, hogy polgármesteri hivatalok magyar funkcionáriusai nem beszéltek az állam nyelvén a románokkal.

– Kétlem, hogy megtagadták volna, hogy románul beszéljenek. Tud konkrét esetekről?

– A szatmárnémeti, pusztadaróci polgármesteri hivatalban, a nagykárolyi kórházban fordult elő ilyesmi. A szatmárnémeti közlekedési vállalatnál az elmúlt években kizárólag magyarokat alkalmaztak, sőt etnikai tisztogatást hajtottak végre, vegyes házasságban élő dolgozókat is elbocsátottak. Ezeket az intézményeket mind RMDSZ-esek irányítják. Ugyanígy érzékenyen érintett bennünket, hogy a svábok 1945-ös szovjet deportálására megemlékező, krasznabélteki rendezvényen, majd a német nyelven zajló katolikus misén annyit se mondtak románul, hogy jó napot. Holott ott volt három román parlamenti képviselő, a prefektus, a megyei tanácselnök. Más alkalmakkor Schönberger Jenő katolikus püspök mindig elmondott néhány mondatot románul is. Nem az zavar, hogy magyarul vagy németül zajlik egy templomi mise, de amikor korábban RMDSZ-es volt a megyei tanács elnöke, minden rendezvényen köszöntötték magyarul is.

– Egyetértek, a román közméltóságokhoz illik anyanyelvükön szólni. De mi szükség van gyógyszertárban, ábécében megkövetelni a román nyelv használatát?

– Ezekben az intézményekben alapvető szükségleti cikkeket forgalmaznak, és velem is megtörtént már, hogy „tessékkel” fogadtak. Tíz évvel ezelőtt, amikor fájt a fogam, Hargita megyében nem értették, milyen gyógyszert kérek. Nem akarok dramatizálni, általánosítani, de az elmúlt években nőtt a hasonló esetek száma, paradox módon azután, hogy a román parlament és a kormány többletjogokat biztosított a nemzeti kisebbségeknek. Egyetértek azzal, hogy a kisebbségek használják anyanyelvüket a közigazgatásban, a feliratok legyenek kétnyelvűek ott, ahol számarányuk meghaladja a húsz százalékot. Szlovákiában ezer és ötezer euró közötti bírsággal sújtják azt, aki közintézményekben, kórházakban nem használja az állam nyelvét. Ezt a törvényt Budapest kifogásolta, de az EU elfogadta.

– Hogy van az, hogy miközben a román politikai osztály a román állam elleni támadásként értékeli a magyar autonómiatörekvések, az alkotmánynak a nemzetállamiságra vonatkozó cikkelye módosításának igényét, pártja koalíciós partnerei, a liberálisok szabadon beszélhetnek arról, hogy monarchiát szeretnének?

– Félreértés ne essék, mindenkinek jogában áll javasolni bármit. Nem értek egyet más államberendezkedéssel a köztársaságon kívül, és ellenzem az alkotmány 1-es számú cikkelyének módosítását is. A nemzetállamiság fogalma amúgy szerepel a görög és a francia alaptörvényben is. Lehet vitázni, érvelni akármi mellett, demokratikus országokban a francia forradalom óta szólás- és véleményszabadság van.

– Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sovén, magyarellenes megnyilvánulásnak nevezte az ön kijelentéseit, és felkérte Victor Ponta kormányfőt, határolódjon el a kisebbségellenes retorikától. A PSD elnöke megkereste ez ügyben?

– Nem. A Szociáldemokrata Párt nemcsak nevében demokrata, a PSD valamennyi honatyájának jogában áll törvénytervezetet kidolgozni, erre sohasem kértem előzetes jóváhagyást. Kelemen Hunor retorikája azért zavart különösen, mert a PSD kitartott amellett, hogy az RMDSZ megőrizze a megyei tanács alelnöki posztját és a dekoncentrált intézmények irányítását, holott az USL-t alkotó liberálisok ellenkeztek. Ami az RMDSZ-monopólium idején nem történt meg.