Új nevelési stílus hódít, amely a szakemberek szerint különösen veszélyes lehet

Hívei szerint ez a stílus segíthet abban, hogy a gyerekek felelősségteljesebbek, önállóbbak és problémamegoldóbbak legyenek, illetve azt vallják, hogy ez nem feltétlenül jelent rideg vagy elhanyagoló nevelést, inkább egyfajta természetes következményalapú megközelítést alkalmaz.

Barna Katalin kolozsvári pszichológus kérdésünkre elmondta, hogy ő nem találkozott az módszer konkrét alkalmazóival, de munkája során kapcsolatba került olyan szülőkkel, akik hasonló elveket vallanak. Ami szerinte azért is lehetséges, mert a különböző nevelési struktúrák között találhatók átfedések, illetve a FAFO elvei is már régóta jelen vannak a közbeszédben, ám gyűjtőnevet csak most kaptak. Hasonló egyébként a Laissez-faire! megközelítéshez, ami azt jelenti, hogy a vezető, szülő, tanár vagy más, hatalmi pozícióban lévő személy nagyon kevés irányítást gyakorol a csoportja vagy az egyén felett, és hagyja, hogy saját maguk döntsenek.

Hozzátette, hogy a FAFO hívei általában nem veszik figyelembe a gyerekek érettségi szintjét, nem értik, hogy bár ők önállóvá, találékonnyá akarják nevelni a gyereküket, ez is csak akkor lehetséges, ha irányt mutatunk nekik, hisz a gyerekek példák.

Felmerült az a kérdés is, mi állhat annak hátterében, hogy egyre több szülő választja ezt a nevelési irányzatot, és miért válik egyre népszerűbbé a közösségi médiában. A pszichológus szerint világszerte megfigyelhető egyfajta tendencia, amely a gyerekeket önállóbb döntések meghozatalára ösztönzi, néha túl korán. Szerinte a szülők sokszor attól tartanak, hogy ha nem engedik meg gyermekeiknek a teljes szabadságot, azok nem fognak tudni kiállni magukért a későbbiekben. Ez azonban nem feltétlenül igaz, sőt bizonyos esetekben kifejezetten káros lehet.

A gyermekek fejlődési sajátosságaira utalva kiemelte, hogy egy 3-4 éves gyerek esetében például nem lehet teljes szabadságot biztosítani, mert annak komoly következményei is lehetnek, akár fizikai sérülések. Megjegyezte, hogy a túlzott engedékenység nem feltétlenül az önállóságot segíti elő, hanem sok esetben szorongáshoz vezet, hiszen a gyermeknek nincs kapaszkodója, nincsenek kijelölt határai.

A szakember arra is kitért, hogy az érem két oldala van, és azt is érdemes megemlíteni, hogy az is probléma lehet, ha egy szülő túlságosan kontrollálja a gyermeke életét. A túlzott féltés és kontroll ugyanúgy káros hatással lehet a gyermek fejlődésére, mint a teljes ráhagyás. Tapasztalatai szerint sok szülő vagy teljesen ráfókuszál a gyerekre, vagy teljes mértékben elengedi a kezét, pedig a megoldás középen van.

A pszichológus azt is elmondta, hogy a kérdés nagyon összetett, hisz míg az egyik gyerek lazán elmegy egyedül iskolába hétévesen, a másik eltéved és hosszú távon kiható traumaként éli meg a történteket.

Az életkornak megfelelő kihívások és a szülői támogatás együttes jelenléte biztosíthatja a legjobb fejlődési környezetet a gyermek számára. Ahogy megfogalmazta: „a szürkének legalább 50 árnyalata van”, és a legjobb megoldás mindig az arany középút megtalálása.