Turisztikai útvonal dicsőíti Erdélyben a magyar király által a Barcaságba telepített, majd elűzött lovagrendet

Az Erdély délkeleti részén található Barcaság új idegenforgalmi megvalósításának ötlete Földvár polgármesterétől ered. Sorin Taus a Brassói Néprajzi Múzeum munkatársaival dolgozta ki a tervet, amelyet a bukaresti turisztikai minisztérium is felkarolt. Roxana Niculescu, a szaktárca képviselője az Agerpres hírügynökségnek elmondta, a projekt legfőbb célja a lovagrend által épített várak népszerűsítése, de hírvivője a térség „csatolt” látványosságainak, a helyi gasztronómiának, kézművességnek, illetve a modern kalandvágyat kielégítő szolgáltatásoknak (például vadvízi evezés, kajakozás) vagy a gyógyturizmusnak is.

„Nem utolsó sorban fellendítheti a kiruccanós (city break) turizmust is, hiszen a brassói reptér megnyitásával remélhetőleg még több külföldi vendég érkezik hozzánk” – jelentette ki a szakember. Aki szerint a minisztérium már összeállított egy hétnapos turisztikai csomagot, mely meglátogatható célpontokat ajánl, nem feledkezve meg a helyi ízeket kínáló vendéglátóipari egységekről sem.

Sorin Taus, a korábbi népszámlálási adatok szerint mintegy 6000 fő, 6,5 százalékban magyarok által lakott Barcaföldvár polgármestere büszke arra, hogy községében avatják fel az útvonalat.

A Marienburg nevet viselő várat 2012 és 2017 között újították fel, azelőtt elhagyatott, romos állapotban volt. De ennek már alig van köze ahhoz az erődítményhez, amelyet a Német Lovagrend egykori képviselői építettek, hiszen 13. századi létesítése óta többször lerombolták és újjáépítették.

Az viszont tény, hogy születése a Német, más néven Teuton Lovagrendnek köszönhető. Azé az egyházi-katonai szervezeté, mely a 12. században Palesztinában alakult, ahol keresztény betegápolókból a keresztes háború harcosaivá váltak.

A szűkös forrásanyag miatt a Német Lovagrend magyarországi behívásának okait keresve csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk Pósán László magyarországi történész, egyetemi tanár szerint, aki több kutatást, könyvet is szentelt a lovagrendnek. A Német Lovagrend államalakítási kísérletei Kelet-Európában című írásában – melyben részletekbe menően foglalkozik erdélyi jelenlétükkel – azt olvashatjuk: az 1211. évi adományozó oklevélből annyit tudhatunk meg, hogy „a kunokkal határos puszta és lakatlan földet” II. András azzal adományozta a lovagoknak, hogy azt benépesítsék, illetve az ország határait a kunok ellen védelmezzék és kiterjesszék. Ez utóbbin a kunok megtérítésében való közreműködést kell értenünk. A szakirodalom többsége is a határvédelem kérdésének rendezési igényét tekinti a behívás egyik fontos mozgatórugójának.

A Német Lovagrendnek adományozott Barcaföld határai – csekély eltéréssel – megegyeztek a későbbi Szászföldhöz tartozó Brassóvidék 1876-ig fennálló határaival. Az oklevél szerint a terület puszta és lakatlan volt, ám a szakirodalom általában úgy foglal állást, hogy a „deserta et inhabitata” szavak nem jelentik a terület teljes néptelenségét. Maksay Ferenc szerint például ez legfeljebb úgy értelmezhető, hogy a Barcaságnak az ország központi területeinél jóval ritkább volt a lakossága. Györffy György a magyarba és a németbe is átkerült török eredetű helynevek alapján kisszámú, Havasalföldről beszivárgott török népelemet feltételez – olvasható Pósán László könyvében.

A Brassó városnevét etimologizáló Alfredy Prox szláv szórványokban találja meg a környék lakóit, s egyúttal

Bármi legyen is az igazság, az ősi föld jelenlegi többségi lakosai fittyet hánynak a régmúltra, és nem haragszanak az egykoron rettegett lovagokra, akiknek emléke ma alaposan kiaknázható turisztikai potenciállal bír, és ezt okosan felismerték a helyiek. Nem véletlenül, hiszen az akkori „végeken” található térségbe valóban a lovagrend világlátott képviselői hozták el a „civilizációt”: építkeztek, telepeseket hoztak, településeket alapítottak.

Egy nagy baj volt velük: túlontúl mohók voltak. A területükről kitörő, tovább hódítgató, nemcsak a kunokat, de például még a székelyeket is zaklató lovagok külön államot akartak teremteni, s tulajdonképpen felségárulást követtek el akkor, amikor a magyar királyság részét képező Barcaságot felajánlották a pápának hűbérként. Pósán László azt írja, ezáltal a pápa nemcsak a lovagok által a kunoktól elfoglalt, újonnan kereszténnyé lett terület felett rendelkezhetett volna, hanem a magyar királysághoz tartozó Barcaföld felett is, amit II. András joggal tekintett sérelmesnek. Ugyanakkor nem engedhette meg, hogy az ország határánál egy gyorsan növekvő, erős katonai potenciállal rendelkező territoriális hatalom alakuljon ki.

Az 1225. szeptember 1-én kelt pápai oklevélből az derül ki, hogy a lovagok nem elégedtek meg a nekik adományozott földdel és fegyveres erővel királyi területeket is megszálltak, a király alattvalóit adókkal sújtották, állandóan erőszakoskodtak és nem tettek eleget a király által megszabott feltételeknek, melyek a pénzügyekre s egyéb törvényekre vonatkoztak.

Visszatérve Földvárra: a település – ahol legfontosabb erődítményüket építették – a lovagok kivonulása után is folytatta fejlődését: 1377-ig a Barcaság központjának számított, de azután is sokáig Brassó méltó vetélytársa volt, miközben számos fontos ütközet zajlott várának bevételéért.