Túl a nehezén

Talán sejtik, hogy hamarosan esős időszak köszönt Hargita megye egyik leglátogatottabb üdülőtelepére, és ez a mesterségből adódó előérzet nincs tekintettel arra, hogy Tusnádfürdőn megkezdődött az erdélyi nyár legfontosabb eseményeként emlegetett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Amelynek lakói messze földön arról híresek, hogy július közepén előszeretettel vágynak napsütésre, és nem kedvelik, ha zápor kergeti ki vagy be őket a sátorból.

Helyszínkóstolgatás

A 18., azaz felnőttkorhoz érkezett rendezvény első, amolyan helyszínkóstolgatós napja szinte semmiben sem tér el az első vagy az ötödik Tusványos startnapjának hangulatától. „Ez a nap a legnehezebb: mindenkinek szállást találni, egyeztetni az előadókkal, akik közül egyesek visszamondják fellépésüket, mások pedig az utolsó pillanatban megerősítik részvételüket” – avat be a szabadegyetem szervezőinek irigylésre egyáltalán nem méltó dolgába Derzsi László, akinek a diáktábor első lakói ezúton üzenik: a Csángó Csűr – talán a türelmetlen vendég túlzásával – közelebb esik Csíkszeredához, mint az Olt-parti kempinghez.

Jelentjük: a tusnádfürdői szálloda- és vendéglátó-ipari egységek készen állnak a napi három-négyezer, az öt nap összlétszámát tekintve 20 ezer fősre saccolt vendégsereg fogadására. Mi már ki is próbáltuk az RMDSZ-nek a közismert virágfajtáról stilizált jelvényéről – persze nem kizárt, hogy magáról a virágról – elkeresztelt vendéglő étlapjának kínálatát, és mindenkinek ajánljuk a csirkemellet hasábburgonyával, mindezt vegyes salátával.

Végeredményben, ha szállást mindenkinek sikerül „einstandolnia”, akkor a napi ellátás már nem okoz gondot. A szállodákban, panziókban, vendégházakban vagy csak úgy magukban működő éttermek mellett Tusványos lakói számára ott a közkedvelt, önkiszolgáló rendszerben üzemelő Csűr, ahová állítólag idén valami messze földön ismert mesterszakácsot csaltak el. Kispénzűek számára az is jó hír, hogy a kempingben egy lejért kenik a zsíros kenyeret, a miccs darabja két lej mustárostul-kenyerestül, és hasonló árfekvésben árulják az ízlés szerint csokival, vaníliával, lekvárral vagy mákkal kevert táskát is. Rossz hír viszont, hogy a sört idén sem mérik ingyen, ám a hazai kereskedelemben megszokott áron minden mennyiségben fogyasztható.

Vér és oxigén

És hogy miként sikerül évről évre aránylag zökkenő- és főleg botránymentesen lebonyolítani a táborozást, annak elsősorban Bréda Lukács, a Tusványos helyszínéül szolgáló Univers T kemping tulajdonosa a megmondhatója. Firtatásunkra el is árulja: kizárólag olyan rendezvények vendéglátására vállalkozik, amely mögött profi szervezőmunka lapul. „Igaz, a kemping alkalmazottjai a nyári táborok idején éjjel-nappal dolgoznak” – mondja a tusnádfürdői vállalkozó, aki nem mellékesen a közgazdaságtudományok doktora. Bréda Lukács egyedüli fájdalma, hogy a helyi önkormányzat és az üdülőváros lakosságának egy része nem nézi jó szemmel az Olt partján évente immár hatra gyarapodott nyári táborokat. Holott szerinte a kempingben zajló tematikus turizmus jelenti a városnak a „vért és oxigént”, amelyek nélkül a tusnádfürdőiek talán sohasem találkoznának utcán sétáló szenátorokkal, miniszterekkel, egyéb közéleti személyiségekkel. Akik közül egyébként tegnap egyszerre három is ellátogatott a szabadegyetemre, megnyitva a vasárnapig tartó programsort. Az Ergo-sátorban délután rendezett, Generációváltás a politikában című életútbeszélgetésen Ráduly Róbert csíkszeredai és Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, valamint Antal Árpád parlamenti képviselő osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A három meghívottnak első körben Ilyés Szabolcs moderátor ama kérdésére kellett felelnie, vajon melyik település lehetne Székelyföld fővárosa. Antal Árpád szerint jelenleg a régiónak nincs fővárosa, ehhez ugyanis számos feltételnek kellene eleget tenni. Szász Jenő azt szeretné, ha a közösség olyan jövőt tudna felvázolni a régiónak, hogy valóban megtörténhessen a főváros kiválasztása. Ráduly Róbert szerint Csíkszereda kulturális és földrajzi szempontból egyaránt megfelelne a feltételeknek. Elhangzott az is, hogy a székelyföldi önkormányzatok ma csak saját belterjes ügyeikkel foglalkoznak, és nem adják át egymásnak tapasztalataikat, holott a székelyföldi településeknek ki kellene egészíteniük egymást.