Fodor János: jó lenne nemzetközileg is bemutatni a kutatások új eredményeit
Fotó: Facebook/Fodor János
A száz évvel ezelőtti összeomlás nem csupán az első világháború közvetlen következménye volt, de a történtekért korántsem a magyar arisztokrácia a kizárólagos felelős – állapította meg a trianoni döntéssel kapcsolatban Fodor János marosvásárhelyi történész. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója a Krónikának adott interjúban egyebek mellett arról is beszélt, hogy a kiemelt történelmi dátumok a politikában szavazatszerző mechanizmusként működhetnek, bizonyos esetekben pedig egyesek torzító vagy éppen a logika határait súroló összeesküvés-elméletekig is elmehetnek.
2020. június 03., 15:302020. június 03., 15:30
2020. június 03., 15:352020. június 03., 15:35
– Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, az Antall-kormány kulturális minisztere szerint Trianon nem csupán az első világháború következménye, hanem egy sok évszázados elhibázott, a magyar arisztokrácia érdekeit kiszolgáló politika része. Egyetért ezzel az állítással?
– Érdekes állítás, tudomásom szerint ez egy interjúból származik, amelyben számos dologra kitér ennek kapcsán. Ami számomra szimpatikus, és szakmailag megalapozott – ahogyan a néprajzkutató is állította –, valóban: a trianoni következmények több komponensből álló, vagyis az első világháború kimenetelénél összetettebb dolgokból tevődnek össze.
Az ugye nem újdonság, hogy már közvetlenül a békeszerződés aláírása utáni vagy közbeni időszakban a korszak vezető értelmisége a maga válaszát kereste és fogalmazta meg, hogy miként következhetett be mindez. Így például az őszirózsás forradalom vezetői, mint Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Böhm Vilmos, nem sokkal az események után papírra vetették emlékirataikat, vagy Jászi esetében az eseményekhez vezető utat feldolgozni próbáló elemzőmunkát. Ők többségében a dualizmus utolsó évtizedeiben megmutatkozó politikai problémákat (mint a választójog, nemzetiségi kérdés, társadalmi egyenlőtlenségek) kezelni nem tudó politikai elitet tették felelőssé a történtekért.
Aztán a hasonlóképpen kortársként reagáló, viszont ellentétes politikai-ideológiai tábort képviselő emlékezők, mint Tormay Cecile, Gömbös Gyula és társaik közvetlenül a forradalmak vezetőit okolták a békeszerződés időszakában megjelenő munkáikban.
Az erdélyi reakciók is inkább az utóbbi kategóriába sorolhatóak, mint Apáthy István visszaemlékezése vagy Szabó Dezső Elsodort falu című regénye. Így tulajdonképpen a vezető elitet hibáztató bűnbakkeresés nem új keletű, sőt a történettudomány különböző szegmenseiben igencsak egzotikus összeesküvés-elméletek születtek ezzel kapcsolatosan.
Összefoglalva, és a kérdésre válaszolva, tehát
Bár izgalmas eszmetörténeti megközelítés lehetne, viszont így szerintem nem kellően megalapozott.
– Mi történt száz évvel ezelőtt? A területvesztés drámáján túl milyen hatással volt a trianoni döntés Magyarországra, a magyarokra?
– Egészen pontosan száz évvel ezelőtt, jókora késéssel, de Magyarországnak a kizárólag erre a célra kinevezett képviselete aláírta a békeszerződést. Egy pénteki napra esett június 4-e, a korabeli információk szerint délelőtt borús volt az időjárás, viszont délutánra igencsak derült napsütéses időben zajlottak az események.
A magyar delegáció autói nagyjából 16 óra 15 perckor érkeztek meg a versailles-i kastélykert hátsó fertályán elhelyezkedő Nagy-Trianon-palotához. A palota jobb oldali szárnyának nagytermében, vagyis a Cotelle terem közepén elhelyezett patkó alakú asztalnál a vendégek és meghívottak várták a delegációt. Az asztalfőnél Alexandre Millerand ült, aki rövid beszédet mondva, felszólította a magyar delegációt a kikészített békeszerződés aláírására. Az okmányt Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd látták el kézjegyükkel magyar részről, ezt követően pedig az öt főhatalom delegátusai, majd a többi nemzet képviselői járultak az asztalkához aláírás végett. Az aktust követően ismét Millerand mondott beszédet, ezzel lezárva az ülést, s mindezzel együtt az egész ceremónia negyedóránál nem tartott többet.
Ugyanezen a napon Magyarországon, és különösen Budapesten, igencsak szomorú hangulat uralkodott. Mivel internet, rádió vagy egyéb gyorskommunikációs eszköz előtti időkben történt, ezért nem tudták pontosan a szerződés aláírásának időpontját, így a szervezett gyászszertartások és tiltakozó gyűlések délelőtt 10 órakor kezdődtek. Iskolákban és hivatalokban e célból szünetet rendeltek el, gyakorlatilag csupán az élelmiszert áruló üzletek voltak nyitva. A sajtóanyagok aznap gyászkerettel jelentek meg, szóval egészen szervezett formában igyekeztek reagálni az országban az eseményekre. Ami a békeszerződés hatását illeti, annak a területi, gazdasági vonatkozású mutatókon túlmenően is drámai következményei voltak, nem hiába egyik igencsak sarkalatos pontja az emlékezetpolitikai diskurzusnak és akár diplomáciai civakodásoknak is.
Fotó: YouTube
– Hogyan viszonyult a román hatalom, illetve az erdélyi magyarság a döntéshez? Volt-e stratégia a hogyan továbbról?
– Nos, egy dolog a békeszerződés aláírása, viszont ez csupán jogilag a folyamat részét képezte, amit nyilván szimbolikusan kiemeltek a különböző emlékezetpolitikai hatások miatt. Viszont ugyanilyen fontos a ratifikációs eljárás. Mondanék ezzel kapcsolatban egy példát: a romániai történetírás és így a köztudat számára hasonlóan fontos momentum az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés megtartásának időpontja. Viszont ahogyan ez sem a történet végét jelenti – ugyanis december 2-ától még nem jön létre Nagy-Románia, hiszen ez jóval később, számos eseményt követően következett be –, úgy a békeszerződés is csupán egy hasonló, de jól elkülöníthető aktusként értelmezhető az események sorában (például Románia 1920. október 28-án is békeszerződést írt alá, mely ezúttal a Besszarábia fölötti fennhatóságát hivatott elismerni). Magát a békeszerződést be kellett terjeszteni a parlament elé, Románia esetében ez még ugyanazon év augusztus 30-án megtörtént, amikor ezt törvénybe iktatták, és szeptember 21-én megjelent a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial).
Magyarország természetesen nem sietett, a diplomáciai sürgetések ellenére 1920. október 26-án terjesztik a nemzetgyűlés elé, illetve ez a folyamat itt 1921. július 26-áig, a ratifikációs okmányok kicseréléséig tartott. És akkor még nem beszéltünk a különböző kiigazításokról, mint a soproni népszavazás, vagy a határmegállapító vegyes bizottságok munkájáról, melyek 1922 körül fejezték be tevékenységüket. Ezért is érdemes az egészet egy folyamatként, mintsem egyszerű dátumként értelmezni.
– Ma, száz évvel a döntés után a politikum élvezettel használja saját érdekei szerint a Trianon-tematikát. Mennyire befolyásolja ez a magyar vagy román történészeket?
– A történészek, legalábbis ideális esetben, nem szoktak politikai kérdésekben megnyilvánulni, ugyanakkor a politikum szívesen használja főleg a kiemelt évfordulók alkalmával az éppen számára kedvező történeti narratívákat. A kiemelt dátumok megfelelő szavazatszerző mechanizmusként működhetnek, sőt bizonyos esetekben egyesek torzító vagy éppen a logika határait súroló összeesküvés-elméletekig is elmehetnek. Ezzel szemben a tények ugyan unalmas dolgoknak tűnhetnek, mégis ezekre korlátozódik a történészek elsődleges feladata: a történelmi tények források alapján történő, minél pontosabb feltárása, feldolgozása és lehetőleg népszerűsítése.
– Nemzetközi szinten mennyire érdekes történészi körökben a trianoni döntés tematikája? Van-e vita a kérdés körül?
– Természetesen aki ezzel a korszakkal foglalkozik, az általában tisztában van a feldolgozásokkal, esetleg a forrásokkal is, ugyanakkor a kollegiális segítség is működik. Vitáról nem tudok, viszont az is tény, hogy ez a kérdés elsősorban helyi vonatkozásban van kiemelve, a nemzetközi vizsgálatok inkább az összehasonlítás vagy egyéb módszer szempontjából tarthatják érdekesnek a témát annyira, hogy foglalkozzanak vele. Aki szeretne, az nemzetközi szinten is tud tájékozódni a témáról. Léteznek összefoglaló jellegű feldolgozások, tanulmányok is előfordulnak. De ez nem elegendő. Az anyanyelven való publikálás, előadások tartása nagyon fontos, de ezzel párhuzamosan jó lenne a nemzetközi mezőnybe is kilépni a kutatások új eredményeivel. Ez legalább annyira fontos, mint a román–magyar fordítások, mivel csakis így történhet valamiféle közeledés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Zsolnay kerámiával burkolják be a vajdahunyadi vár restaurálás alatt álló Lovagtermének padlózatát, csakúgy, mint bő 130 évvel ezelőtt.
Több mint háromezer erdélyi fiatalnak mutat irányt a cserkészet a képernyők uralta világban. Az időtálló értékekre épülő mozgalomról, a Romániai Magyar Cserkészszövetség 35 évéről, kihívásairól és terveiről beszélgettünk Bálint Lajos Lóránt elnökkel.
Segesvár polgármestere pénteken bejelentette, hogy a közlekedési minisztérium kiadta a Maros megyei város több mint 13 kilométer hosszú terelőútjának megépítésére vonatkozó engedélyt.
Etikai vétséget követett el és valótlanságot állított Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szerint azáltal, hogy egy munkahelyi konfliktust „metoo” bántalmazásként terjesztett a közösségi médiában.
Hargita megye síterületeinek többsége ezen a hétvégén is nyitva marad, ám az idő felmelegedése miatt jövő héttől várhatóan csökkenhet a működő sípályák száma.
Érkeznek a gólyák a Székelyföldre is: Csíkszentsimon polgármestere a közösségi oldalon jelentette be, hogy megérkezett a településre a tavasz hírnökeként az első vándormadár.
A kolozsvári polgármesteri hivatal az illetékes intézményekkel együttműködve elemezni fogja, milyen megelőző intézkedések szükségesek ahhoz, hogy elejét lehessen venni a magyarellenes incidensek megismétlődésének a városban – írta Emil Boc.
A városvezetés visszásnak nevezi azokat a törvényeket és azokat a civil szervezeteket, amelyek és ahogy a madarakat védik a szárnyasok életmódját elszenvedő lakosokkal szemben.
Újabb engedély kipipálva Erdélyben a Brassó–Bákó autópálya projektjében: a Brassó Megyei Tanács kibocsátotta az önkormányzathoz tartozó nyomvonal területrendezési tanúsítványát.
Az Arad megyei iskolákban létrehozott, a rendbontó vagy erőszakos viselkedést tanúsító diákok elkülönítésére és felügyeletére szolgáló termek többsége üresen áll, csak két tanintézményben használták azokat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!