Titkos alagutak nyomában: beindult a szászkézdi parasztvár felújítása és a polgármester fantáziája is

vagy szerződésbontásban gondolkodik, vagy elhiszi a vállalkozónak, hogy sikerül behoznia a késést. A polgármester tisztában volt azzal, hogy egy esetleges szerződésbontás újabb tender kiírását és ezzel együtt további elpazarolt hónapokat vagy akár éveket jelent. Dragoș Feurdean, az építkezési közbeszerzést elnyerő cég tulajdonosa is nyugtatni próbálta a polgármestert. „Térjen vissza akár két hónap múlva, és meglátja, mire mentünk” – mondta a telefonvonal másik végéről. Ugyanis a bekerített és lelakatolt építőtelepen sem őt, sem csapatát nem találtuk.

Alagutakkal vonzanák a látogatókat

Mint mondja, önmagában a hajó alakú, mintegy ötezer négyzetméter alapterületű parasztvár és a szépen rendbe tett 15. század végi főtéri templom és óratornya így is vonzza a hazai és külföldi látogatókat, de ahhoz, hogy még több turista forduljon meg a Segesvártól mintegy húsz kilométerre fekvő településen, valami extra kínálatra is szükség volna.

Az egyik járat a domb mögé, a másik az UNESCO-örökség részét képező evangélikus templomba vezetett. Isten házának restaurálásakor az archeológusoknak nem sikerült megtalálniuk az alagút falubeli végét, azonban Șoaită magabiztosan állítja, hogy annak „márpedig léteznie kellett”, hiszen a várbeli kút mélyén egy nyílás van, ami a földalatti titkos folyosó bejárata lehet.

Bár a községgazda elmélete a valóság és a legenda mezsgyéjén táncol, egyáltalán nem tűnik elrugaszkodottnak: Európa-szerte szinte nincs olyan középkori vár, amely titkos alagutak révén ne „kommunikált” volna a település fontosabb részeivel. A szászkézdi erődítményről pedig jól tudjuk, hogy számos esetben a falu és a környékbeli települések menedékeként, valamint az élelemtartalékok raktározására szolgált. Az is igaz, hogy eddig szinte egyetlen európai várban sem sikerült megtalálni a legendákban szereplő földalatti járatokat. A feljegyzések csak arról tanúskodnak, hogy mindössze a kurucoknak sikerült elfoglalniuk 1704-ben.

„Ez egy majdani pályázat tárgyát képezné, egyelőre fejezzük be a várfalak helyreállítását, és a dombra vezető utat” – mondja a polgármester, miközben irodájában látványterveket mutat.

– mosolyodik el Şoaită fantazmagórikusnak tartott álmain Soós Zoltán.

Gondot jelent a szakképzett munkaerő hiánya

Amíg a föld alatti szakaszok felkutatásához és újraalakításához, pontosabban azok jóváhagyási szakaszához érnek, a szászkézdieket a várfalak helyreállítása foglalkoztatja. Az önkormányzat még 2017-ben egy 8,5 millió lejes európai uniós pályázatra írt alá szerződést, de a bürokratikus akadályok miatt a munkálatokat csak tavaly nyáron sikerült elkezdeni. Az idei tavasz beköszöntéséig a közbeszerzési eljárás egyetlen résztvevője – és eképpen nyertese – csak az állványozásig jutott. Ovidiu Șoaită szerint a Dragoș Feurdean által vezetett építkezési vállalat valószínűleg nem tudta, mire vállalkozik. Az addig jobbára tömbházak szigetelését végző cég szakképzett munkaerőhiánnyal találta szemben magát.

– sorolja a menet közben jelentkező problémákat Feurdean. Várfalat ugyanis nem minden kőműves tud építeni; főként olyan nem, aki eddig csak önkormányzati megbízásból a szocializmus remekműveit szigetelte. Olyan szakikra volt szükség, akik az elmúlt években a kőhalmi, barcaföldvári és dévai várak rehabilitálásán szereztek komolyabb tapasztalatot.

„Cégünk számára ez az első vár, de az Avas vidékéről érkezett mesteremberek néhány szépen, szakszerűen elvégzett munkát tudnak maguk mögött. Ígérjük, hogy a szászkézdi is az lesz” – állítja bizakodóan Dragoș Feurdean. A marosvásárhelyi üzletember azt is szinte biztosra ígéri, ha valami rendkívüli akadály nem adódik, a harminc hónapos határidőt is betartja.