Tájépítész: Nem az a jó kert, amelyik szép – hanem amelyik túléli a következő nyarat

Miért nem működik már a régi kertideál?

Henning Imola szerint a tájépítészetben zajló szemléletváltás egyik akadálya társadalmi jellegű. A kerttulajdonosok jelentős része továbbra is a gondosan nyírt pázsitot, a szabályos örökzöld sövényeket és az állandóan rendezett összképet tekinti az igényes kert ismérvének. A fenntarthatóbb kertek ezzel szemben tudatosan nagyobb teret engednek a természetes folyamatoknak, ezért első pillantásra sokak számára kevésbé rendezettnek hatnak.

„Sok esetben társadalmi ellenállásba ütközünk, mert hiányoznak az egészséges előképek. A természetközelibb kerteket sokan még mindig rendezetlennek látják, holott ezek tudatosan megtervezett, fenntartható zöldfelületek” – mutatott rá a tájépítész.

Mint mondta, egy kert értékét nem kizárólag az határozza meg, hogy minden négyzetmétere gondosan nyírt és folyamatosan karbantartott legyen. A cél olyan zöldfelületek kialakítása, amelyek alkalmazkodnak a környezeti adottságokhoz, miközben élőhelyet biztosítanak a növény- és állatvilág számára is.

A jövő kertje nem virágágyással kezdődik, hanem fával

Henning Imola szerint a klímaváltozás nemcsak a növényválasztást, hanem a kert egész felépítését is új alapokra helyezi. Bár az esztétikum továbbra is fontos szempont, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a megoldások, amelyek hosszú távon is fenntarthatóvá teszik a zöldfelületeket.

Ennek része az ökologikus kerttervezés, a természetközeli élőhelyek helyreállítása, a vízérzékeny tervezés, a patakok és kisebb vízfolyások revitalizációja, valamint a helyi anyagok és a vízáteresztő burkolatok alkalmazása. Ugyanilyen fontosnak tartja a meglévő kertörökség megőrzését és szakszerű megújítását is.

A tájépítész szerint egy kertet nem különálló növények összességeként, hanem egymásra épülő rendszerként kell szemlélni.

Henning Imola szerint a kiegyensúlyozott kerthez nem elegendő néhány fa elültetése. A lombkoronaszintet cserjék, évelők és talajtakaró növények egészítik ki, amelyek együtt kedvezőbb vízháztartást és hűvösebb mikroklímát teremtenek.

A kert szerkezetében minden növénynek meghatározott szerepe van:

• a vezérnövények – elsősorban a fák – alakítják ki a kert karakterét és mikroklímáját;
• a struktúraképző növények adják a térbeli keretet;
• a díszítő növények színt és változatosságot visznek a kertbe;
• a hangulatteremtő növények textúrájukkal és tömegükkel gazdagítják az összképet;
• a kiegészítő növények – például a hagymások és egynyáriak – finom részletekkel teszik teljessé a látványt.

Hozzátette, a hangsúly mindig a kert szerkezetét meghatározó növényeken van, míg a nagyobb fenntartási igényű fajok csupán kisebb szerepet kapnak. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a fák aránya sem közömbös. A lombkorona-borítottság a kert funkciójától és adottságaitól függően 20 és 70 százalék között változhat, ugyanakkor a kutatások szerint

Nem mediterrán kertet kell építeni, hanem hanem az erdélyi tájhoz alkalmazkodni

Henning Imola szerint a klímaváltozásra adott válaszok sem lehetnek mindenütt egyformák. A kerttervezés során ugyanis figyelembe kell venni Erdély különböző tájegységeinek eltérő éghajlati, talajtani és vízellátottsági adottságait.

Mint mondta,

A tájépítész szerint a megváltozott klimatikus viszonyok miatt több, korábban népszerű dísznövény egyre nehezebben tartható fenn. A hegyvidéken kívül ültetett lucfenyők sínylődnek, a közönséges nyír érzékenyen reagál a szárazságra, a japán juharok levele könnyen megperzselődik, a rododendronok, az azáleák, az árnyékliliomok és a vízigényes páfrányok pedig már csak kedvező mikroklímában és rendszeres öntözés mellett fejlődnek megfelelően.

Ezzel szemben számos, a helyi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó növény jóval ellenállóbbnak bizonyul. A szakember ezek közül néhány példát is említett:

• a cserjék közül a húsos somot, a veresgyűrű somot, a galagonyát, a mogyorót, a kecskerágót, a cserszömörcét, a hólyagvesszőt és a borbolyát;
• a díszfák közül a fanyarkát, a júdásfát, a díszalmaféléket, a lepényfát, valamint több berkenye- és juharfajt;
• az évelők közül a bíbor kasvirágot, a levendulát, a sudárzsályát, az ernyős verbénát, a varjúhájakat és a különböző díszfüveket.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az alkalmazkodás nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk minden kedvelt növényről. Sokkal inkább tudatosabb elhelyezésükre és a kert különböző fenntartási zónáinak kialakítására van szükség.

A jövő kertje nem tökéletes – hanem életképes

Henning Imola szerint a kertek mindig is többet jelentettek egyszerű zöldfelületnél, szerepük azonban az idők során folyamatosan változott. Míg egykor elsősorban élelmiszerforrást és árnyékot biztosítottak, napjainkban egyre inkább olyan személyes terekké váltak, ahol kikapcsolódunk, feltöltődünk, és amelyek az egyéni ízlésünket is tükrözik. A megváltozott klimatikus viszonyok ezért nemcsak a kerttervezés módszereit alakítják át, hanem azt is, ahogyan a kertekről gondolkodunk.

„Napjainkban már nemcsak az élelmiszerforrás megteremtése és az árnyék biztosítása a kert célja.