Magyarmentők. Mintegy harminc, szórványban tevékenykedő Petőfi -ösztöndíjas találkozott Szamosújváron
Fotó: szucher ervin
A szórványban végzett értékmegőrző munkájukért és hivatástudatukért mondott köszönetet a Petőfi-programban részt vevő ösztöndíjasoknak Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos a hétvégén Szamosújváron. A magyar kormány által működtetett Petőfi-program idei találkozóját a helyi Téka Alapítvány szervezésében rendezték meg a Kolozs megyei városban.
2020. január 27., 08:452020. január 27., 08:45
2020. január 27., 22:552020. január 27., 22:55
A Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő anyaországi program résztvevői és haszonélvezői találkoztak a hétvégén a Mezőség északi részén fekvő Szamosújváron. A háromnapos rendezvény a szórványban szolgálók egyfajta tapasztalatcseréje volt. A száz éve elszakított területeken a Petőfi-program keretében 75-en, közülük Romániában 38-an teljesítenek magyarmentőnek is nevezett szolgálatot.
A programba beválogatottak olyan végvárakon próbálják felrázni a magyarságot, mint Avasújváros vagy Lupény, Válaszút vagy Halmágy, de jelen vannak a nagyvárosi szórványban is: Temesváron, Nagybányán, Brassóban vagy Nagyszebenben.
A program megálmodói szerint a szórványközösségek erősödő magyarságtudatával hosszú távon akár meg is lehetne állítani, esetenként pedig visszafordítani a fogyási folyamatot. Az ösztöndíjasok – akiket fogadóként történelmi egyházak, művelődési szervezetek mentorálnak – leginkább a hagyományápolás, anyanyelvoktatás, kulturális programok szervezésével próbálnak életet lehelni a fogyatkozó közösségekbe. Tevékenységük rendkívül szerteágazó: a gyermekjátékoktól a sírtisztításig, a helyi magyar napok szervezésétől a bútorfestésig, a hagyományos konyha újra felfedeztetésétől a barantaoktatásig szinte minden belefér.
Az ösztöndíjasok zöme Magyarországról érkezett fiatal, aki kilenc hónapos ösztöndíjban részesül. Az eddigi kétéves tapasztalat szerint, aki egyszer megkedveli Erdélyt, az másodjára is szívesen visszatér. Ha nem ide, akkor a felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai magyarok közé.
Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztosa Szamosújváron külön köszönetet mondott az Erdélyben szolgálatot teljesítő ösztöndíjasoknak. Mint hangsúlyozta, az anyaországban magyarnak lenni és a hagyományokat megélni egyszerűbb és természetes, de mindez a szórványban sajátos kihívásokkal jár. Közölte, ezekben a közösségekben a kultúra őrzése mindig nehezített pályán történik. A magyar kormány képviselője Széchenyi Istvánt idézve elmondta:
„Úgy gondolom, hogy a Petőfi-program résztvevőit a Széchenyi által megragadott értékrenddel tudnám jellemezni – akik tisztában vannak azzal, amire társadalmunk és jogrendszerünk épült, amit ma sokan elfelejtenek: a közérdeknek mindig az egyéni érdek felett kell állnia. Ahogy itt, Erdélyben a magyarok vallják: szabadnak lenni nemcsak lehetőség, de kötelesség is” – nyomatékosította Szilágyi Péter.
A szakpolitikus egy újabb kihívásra is kitért. „Amíg régen az összetartás, a nemzet védelme szükségszerű és természetes volt, fontossága ma már sokak által megkérdőjeleződik. Az újabbnál újabb ideológiákban sokszor eltörpülnek a valós értékek, mint a nemzetünk, kultúránk és hovatartozásunk” – figyelmeztetett a veszélyre a miniszteri biztos. Szilágyi Péter hangsúlyozta, a magyaroknak nem szabad elfelejteniük, hogy a történelem során összefogással mi mindent elértek: forradalmat robbantottak ki, diktatúrát döntöttek meg, de ugyanakkor jogokat harcoltak ki nemzeti és nemzetközi szinten.
Közösségeket formálnak. Az ösztöndíjasok különböző kézművességi technikákkal is megismerkedtek
Fotó: szucher ervin
A szamosújvári tanácskozás valamennyi résztvevője – ösztöndíjasok és mentorok – egyetértett abban, hogy külső beavatkozás nélkül a szórványban nemcsak a fogyás gyorsul, de az identitástudat is megkopik. A kolozsvári főkonzulátus első beosztott konzuljaként Grezsa Csabának alkalma nyílt számos dél-erdélyi közösségbe ellátogatnia. Mint mondta, mindenütt a fogyatkozás, a magára maradottság állapotát tapasztalta, amelyből rendkívül nehéz kizökkenteni a letargiába esett közösséget.
– vont párhuzamot a diplomata. Nagyjából ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke is, aki szerint Trianon után többféleképpen próbálták meghatározni a szórvány fogalmát, de a legtalálóbbnak mégiscsak az bizonyult, mely szerint az a közösség számít szórványnak, amely mindössze saját erőforrásaira támaszkodva már képtelen fenntartani nemzeti identitását.
A megkésett és sokak számára most is hatástalannak tűnő szórványpolitikájáért számos esetben bírált RMDSZ mundérját a szövetség alelnöke a Hargita és Kovászna megyei példákkal igyekezett menteni. Székely elmondta: költségvetéséből a két székely megye önkormányzata szívesen fordított volna a dél-erdélyi közösség támogatására, csakhogy a román hatóságok a számvevőszék által ezt törvénytelen lépésnek minősítették. Ennek dacára a Kovászna Megyei Tanács csupán 2019-ben több mint hetven kulturális rendezvényt szervezett a szórványban.
Bár sok gonddal kénytelenek megküzdeni, a Petőfi-program idei ösztöndíjasai nem érzik életük elpazarolt részének a szórványban ledolgozott kilenc hónapot. Bucz Júlia immár a harmadik ösztöndíjas, akit 2017 óta a nagyszebeni HÍD Egyesület „vendégül lát”. A Németországban és Belgiumban diplomázott, majd sokáig Brüsszelben dolgozó fiatal nő úgy véli, amit most az ifjúságba fektetünk, az a jövőben kamatozni fog. Elődje a Tatáról érkezett Simon Andrea volt, aki az idei tanévet Brassó mellett, a bácsfalusi csángó közösségben kezdte. Az okleveles művelődésszervező határozottan állítja, hogy a szebeni magyarság fogyása megállítható annál is inkább, hogy a város gazdasági ereje számos székelyföldi és anyaországi fiatalt vonz. Ahhoz azonban, hogy a jövevények identitástudatát ne kezdje ki a ma már román többségű nagyváros rengetege, mindenképpen magyar kulturális eseményeket kell kínálni nekik.
A Válaszútra került Vargyas Ildikó úgy véli,
„Olykor akár egy szóval is lehet lelkeket menteni” – állítja a Gyergyói-medencéből származó, de egy ideje Magyarországon élő fiatal nő. Ugyanígy gondolkodik a balassagyarmati Paróczi Ákos is, aki élete egy részét Regensburgban, majd az Egyesült Államokban élte le. A szamosújvári Téka Alapítványnál segédkező fiatalember meggyőződése, hogy a szórványkollégiumból kikerülő ifjak saját közösségükben afféle katalizátorokként fognak működni. Az egykori magyar–örmény város bentlakásában mintegy harminc, jobbára kis mezőségi településről származó diák lakik, és a két évvel ezelőtt átadott Kemény Zsigmond magyar nyelvű iskolában tanulnak.
„Amit a gyerekek itt megélnek, azt hazaviszik.”
Fotó: szucher ervin
A háromnapos szakmai tanácskozáson többször is elhangzott, hogy a szórványban élő magyarok identitástudatán bőven akad csiszolnivaló. A Déva melletti Csernakeresztúron az egykori bukovinai székelyek kultúráját jól ismerő, szekszárdi származású Vörös Árpád vállalt szolgálatot. Az egykori táncos, későbbi pedagógus azt tapasztalja, hogy
Hasonló gondok mutatkoznak a Szamosújvár közeli Désen is, ahol szintén a szülők hibájából „korcsul el” a jövő nemzedéke. A Kádár József Kulturális Egyesülethez érkezett Metz Róbert saját bőrén is megtapasztalta, micsoda meggyőzőkészséget igényel rávenni a dési és környékbeli falvakban élő színmagyar családokat, hogy anyanyelvű iskolába írassák csemetéiket.
„Én is arról próbálom meggyőzni a kőhalmiakat, hogy magyar közösségbe tartozni jó dolog!” – foglalja össze munkája lényegét Halász Hargita, aki a Vajdaságból érkezett a Brassó megyei kisvárosba. A tanácsokozásnak helyet adó Téka Alapítványnál egyenesen ezt nevelik a gyerekekbe. „Mindig azt szoktam mondani a diákjainknak: legyetek büszkék arra, hogy mezőségiek vagytok! Ne azzal éljetek, hogy egy holt tenger lakói vagytok, hiszen a török- és tatárjárások után volt ennél sokkal rosszabb is a Mezőség helyzete” – állítja Bécsi-Balázs Attila, a nemrég Prima-díjjal kitüntetett Téka alapító elnöke. A szórványkollégiumig, a művelődési központig, az önálló magyar iskoláig, no meg a rangos kitüntetésig hosszú, göröngyös út vezetett. Pedig évtizedekkel ezelőtt Szamosújváron is egy táncházzal kezdődött minden.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az 1956-os forradalom erdélyi eseményeire és az utána következő megtorlásokra is emlékeznek a 70. évforduló alkalmából tartandó rendezvénysorozaton Székelyföldön 56-os elítéltek és volt politikai foglyok közreműködésével.
Több mint háromezer erdélyi magyar kisiskolás vesz részt az Iskola Alapítványnak a magyar kormány támogatásával működtetett délutáni oktatási programjában, mely hétfőn indult 14 romániai megyében – tájékoztatott hétfőn az RMDSZ sajtószolgálata.
Megújult a nagyváradi Szent László-templom és a Barátok temploma. Ekkora összeget magyar történelmi egyház 2022 előtt még nem kapott templomfelújításra a román kormánytól – közölte a fejlesztési miniszter.
Az évtizedekig eltűntnek vélt, de három éve előkerült alkotást a felújított templom udvarán kívánják felállítani a Magyar Szórvány Napján – mondta a Krónikának az egyházközség két lelkipásztora.
Elkészült a Mária-út Csíksomlyó és Máriapócs közötti szakasza, a két magyar Mária-kegyhelyet összekötő ötszáz kilométeres zarándokutat a csíksomlyói kegytemplom előtti téren adták át ünnepélyesen.
Fémtüskékkel felszerelt forgalomlassítót helyezett el a nagybányai önkormányzat a városi piac közelében, hogy megakadályozza az autósok szabálytalan behajtását.
Erdélyben egyedi kezdeményezésként egy székelyföldi unitárius templom kerítésére Jézus példázatait illusztráló rajzokat készítenek diákok.
Jelentős lehűlésre figyelmeztet az Országos Meteorológiai Igazgatóság (ANM) hamarosan akár 10 fokkal is csökkenhet a hőmérséklet.
Az üres épületek sokak számára nem egyszerűen romok, hanem egy letűnt korszak történeteit őrző, felfedezésre váró helyek.
Együttműködési megállapodást kötött szombaton Marosvásárhely és Debrecen önkormányzata.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!