Szőcs Géza jóvátenné apja hibáját

„Édesapám, Szőcs István kolozsvári kritikus és kultúrhistorikus a pártállam idején együttműködött a román titkosszolgálattal” – írta szerdán kibocsátott közleménye első pontjában Szőcs Géza. Hozzátette, „ez az Esterházy Péter tollára kívánkozó történet azt eredményezte, hogy némely médiafelületen már többet foglalkoztak vele, mint az erdélyi szellem hasonló helyzetbe kényszerült sok-sok kiválóságával összesen”, mely tényről nem gondolhatja, hogy személyétől elválasztható volna.

Mint arról a Krónika 2012. november 28-i számában beszámoltunk, Könczei Ádám néprajzkutató, az erdélyi táncházmozgalom megalapítójának megfigyelési dossziéjából derült ki, hogy Szőcs István, Varró János és Veress Zoltán író, valamint Balázs Péter festőművész fedőnéven jelentettek a Szekuritáténak. A néprajzkutató lánya, Könczei Csilla szekus blogján közzétette a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Tanácstól (CNSAS) kapott jelentést is. A dokumentumok szerint Szőcs István író, kritikus, műfordító Rusz Péter néven írt jelentéseket a politikai rendőrségnek. Könczei Csilla szerint Szőcs Géza apját többször is szembesítette a dokumentumokkal. Nem tagadta, hogy ő a jelentések szerzője, de közölte, a nyilvánosság előtt nem vállalja ügynöki múltját.

Szőcs Géza közleménye szerint „ennek a sajnálatos együttműködésnek magam is célszemélye, ha úgy tetszik, áldozata voltam, mint ezt saját megfigyelési dossziém átlapozásakor megállapíthattam”.

„Apám rólam szóló jelentéseit ugyan inkább a paródia műfajába sorolnám – de nem tudhatom, másoknak, más esetekben menynyit ártott ténylegesen, akár volt benne ártó szándék, akár – mint feltevésem és meggyőződésem – nem volt” – állapítja meg a Marosvásárhelyen született költő. Szerinte ez a történet is jól illusztrálja, miféle erkölcsök és viszonyok uralkodtak az apát és fiút, férjet és feleséget, testvért és testvért egymás ellen fordító román pártállamban, „s hogy miért volt elkerülhetetlen szembefordulnunk a diktatúrával”.

„Fogalmam sincs, mennyi bűnt követett el életében apám (meg nagyapám, dédapám, ükapám és szépapám) – de bármennyit is, íróként is és politikusként is föltett szándékom jóvátenni (ha teljesen nem lehet, akkor részben) az általuk elkövetett botlásokat, hibákat, vétkeket és bűnöket. Ha mindannyian így teszünk, virágzó országot fogunk tudni építeni együtt” – zárta szavait Szőcs Géza.