SZKT: kipipált feladatok

Az elnök a szövetség célját az ellenzékre átvetítve állapította meg, hogy aki Tőkés László kampányában vett részt, az voltképpen az RMDSZ mandátumszerzését próbálta megakadályozni. Ez volt az egyik érv, amely alapján az elnök azt kérte az SZKT-tól, erősítse meg a Szövetségi Állandó Bizottság határozatát, és vonja meg a politikai bizalmat Toró T. Tibor képviselőtől, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökétől. Az elnök nem erkölcsi, hanem elsősorban politikai mérlegelés alapján tartotta megengedhetetlennek, hogy egy szervezeten belül valaki éljen a jogokkal, de kivonja magát a kötelezettségek alól, sőt a szervezet ellen forduljon.

Toró megleckéztetésének kezdeményezése hozta egyébként a marosvásárhelyi – meglehetősen lagymatag – SZKT-ülés leghevesebb hangulatú pillanatait. A képviselők padsoraiban tapasztalható ellenérzések tették, hogy a szövetségi elnök kétszer is szükségét érezte, hogy kimenjen a szónoki pulpitushoz, és Toró megbüntetését kérje. Többször is elismételte, a feladat kellemetlen, de nem megkerülhető, és nem is halasztható. Az első javaslatok ugyanis arra vonatkoztak, hogy halasszák el ezt a napirendi pontot. Torónak ugyanis – amint Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök bejelentette – reggel feltörték az autóját, és az SZKT helyett a rendőrségre kellett mennie. Ezt a javaslatot viszont 43:22-es szavazataránnyal és 15 tartózkodással elvetette a testület. A bizalommegvonás ellen csak Antal Árpád képviselő érvelt. Szerinte a lépésnek rossz üzenete van a választók felé, akik nem pártszerű működést várnak el az RMDSZ-től. Bárányi Ferenc, Kelemen Hunor és Lokodi Emőke voltaképpen Markó Béla érveit ismételték meg. Végül az SZKT hat ellenszavazattal és 12 tartózkodással vonta meg a bizalmat a Temes megyei képviselőtől. Toró a Krónikának telefonon elmondta, értékelése szerint a döntés nem az erdélyi magyar politikai szervezetek megegyezése irányába, hanem éppen a pártosodás, a konfrontáció irányába mutat. „Azt jelzi, hogy a szövetség konfrontatív stratégiával kíván nekivágni a helyhatósági választásoknak” – értelmezte Toró.

Markó: Caragiale él

Markó Béla politikai helyzetértékelésében megjegyezte, Caragiale él, a színműveiben leírt szellem ma is kiválóan jellemzi a román politikát. Szerinte a bukaresti politikai elit szem elől tévesztette az ország valós problémáit, a felek másodlagos témákon veszekednek. Ez a hangulat pedig nem alkalmas arra, hogy a magyar szempontból fontos kérdések megoldódjanak. „Lassan már fel sem vethetjük a problémáinkat” – jelentette ki Markó. Az elnök Tőkés László felé is szúrt egyet azzal, hogy megjegyezte: az RMDSZ európai parlamenti képviselői munkához láttak, és a közösség dolgait intézik, míg Tőkés László egyelőre a saját ügyei intézéséhez kér segítséget. Az önkormányzati választások jelöltállítási szabályzata kapcsán azt hangsúlyozta, az RMDSZ-nek azokat kell jelölnie polgármesteri tisztségbe, akiket a leginkább támogat a magyar közösség. „Akár közvélemény-kutatás, akár előválasztás, akár küldöttgyűlés dönt a jelöltekről, nekünk a legjobb jelölt kell” – jegyezte meg Markó. Hangsúlyozta, olyan önkormányzatokat kell választani, amelyek képesek lesznek arra, hogy pénzt pályázzanak az Európai Uniótól.

Csökkentett számonkérés

Az önkormányzati választások jelöltállítási stratégiájának vitája egyébként a vártnál kevesebb ütközéssel járt. A dokumentum szerint négy évig nem jelölhetők és nem választhatóak azok a személyek, akik más szervezet jelöltjeként az RMDSZ ellen indultak a helyhatósági, parlamenti, vagy európai parlamenti választásokon. E kitétel hatálya alól azonban a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) esetenként felmentést adhat. A képviselők nem emeltek kifogást azon előírás ellen, hogy a 40 százalék fölötti magyar lakosságú megyei jogú városokban a polgármesterjelölt személyét a SZÁT-nak is jóvá kell hagynia, még akkor is, ha azt előválasztások útján jelölték. A képviselők elsősorban a számonkérés kritériumaiba akaszkodtak bele. Túlzottnak találták például azt a javaslatot, hogy a jelenlegi önkormányzati tisztségviselők beszámolóit kiértékelő közgyűléseket legkevesebb tízszer annyi résztvevővel kell megtartani, amennyi tanácsosi mandátuma van az illető településen az RMDSZ-nek. Azt is kifogásolták, hogy a tervezet túl magasra állítja a mércét, amikor a 2004-es önkormányzati választások eredményeihez méri az ideieket, és rögzíti, hogy a rosszul szereplő megyékben és településeken tisztújítás rendelhető el. Az SZKT végül úgy módosította a szabályzatot, hogy az önkormányzati mellett a parlamenti és az európai parlamenti választások eredményeinek középarányosa adja meg a mércét, melyhez a nyári választások eredményeit viszonyítják.

Kámforrá lett képviselők

Az SZKT kipipált még jó néhány olyan feladatot, amelyeket az RMDSZ alapszabálya ír elő számára. Módosította saját működési szabályzatát, hogy immár négy alelnökkel és két titkárral állhasson fel a testület állandó bizottsága. Alelnökké Birtalan Józsefet, Erdei Istvánt, Olosz Gergelyt és Péter Ferencet, titkárrá Budai Richárdot és Bölöni Györgyöt választotta.

Megválasztotta ugyanakkor a testület a szövetség szabályzatfelügyelő bizottságát. Elfogadta az Ügyvezető Elnökség és az Országos Önkormányzati Tanács működési szabályzatát. Amire az Önkormányzati Stratégia ismertetése és az ügyvezető elnök beszámolója került sorra, a képviselők többsége kámforrá lett. Eckstein-Kovács Péter szenátor kérte is a létszám ellenőrzését, és a határozatképtelenség megállapítását, de végül mind Cseke Attila önkormányzati alelnök, mind Kelemen Hunor ügyvezető elnök megtartotta beszámolóját. Hogy Ecksteint is kiengeszteljék, elfogadták, hogy a stratégiáról csak a következő ülésén határozzon a testület.