Szilágyi a történelmi régiók önrendelkezéséről

Szatmárnémeti sajtótájékoztatóján elmondta, azáltal, hogy vállalta a megmérettetést, elkezdődhet az Erdélyben élő nemzetiségek közötti érdemi párbeszéd annak érdekében, hogy létrejöjjön egy konszenzus, és stratégiai partnerekként közösen álljanak ki a történelmi régiók önrendelkezéséért. 

Szilágyi Zsolt rámutatott, az erdélyi magyar szavazók folyamatosan elfordultak a politikától, majd példaként említette: míg az első elnökválasztáskor 1996-ban Frunda György 760 ezer voksot kapott, 2009-re az RMDSZ-színekben induló Kelemen Hunorra mindössze 370 ezren szavaztak.

Úgy vélte, novemberben a két magyar jelölt jóval magasabb számú voksot gyűjthet, mely által növekedhet a romániai magyar közösség súlya az országos politikában.

Elmondta: a modern, 21. századi Romániát az autonóm történelmi régiók szövetségeként képzeli el, hisz – svájci, német és osztrák mintára – nemcsak Erdély fejlődése szempontjából lenne kívánatos a helyi önrendelkezési jogok kivívása, de Moldvának, Olténiának vagy Dobrudzsának is szüksége volna az önállósulásra.

Úgy vélte, Bukarestnek mindössze a védelmi, a monetáris és a külpolitikával kapcsolatos döntési jogköröket kellene meghagyni, minden egyéb kérdésben helyi szintű döntésekre lenne szükség.

„Míg Európa többi országában 3 millió euróból épül egy kilométernyi autópálya, nálunk 28 millióba került, ezért Erdélyben 400 kilométer helyett mindössze 55 kilométernyi sztráda épült meg annyi pénzből, amennyi elegendő lett volna a Brassótól az országhatárig vezető út megépítéséhez” – érvelt Szilágyi Zsolt, aki biztosra vette, hogy ha „erdélyi kezekben” lett volna a pénz, megoldották volna belőle a gazdasági fejlődést leginkább fékező szállítási és közlekedési problémákat.

Újságírói kérdésre kifejtette, azokra a román szavazókra is számít, akik erdélyi identitással bírnak, és belátják, hogy a jelenlegi ultracentralizált román államszervezés nem jó. Hozzátette: nem tartja lehetetlennek az Erdélyben élő nemzetiségek közös fellépését a közigazgatási-gazdasági autonómiáért vívott harcban, mivel románok, magyarok és németek ugyanazokat az utakat használják, ugyanannak a rosszul szervezett oktatási és egészségügyi rendszernek a hátrányait kénytelenek tűrni, így több dolog köti össze a különböző etnikumokhoz tartozó erdélyieket, mint amennyi elválasztja őket egymástól.