Számítógép mellől a természetbe: élménytábor szászrégeni diákoknak

– mondja kenyérdagasztás után a szászrégeni néprajzi múzeum kertjének árnyékában Reichenberger Iringó tanárnő.

Dél elmúlt, ebédidő van, a fiatal osztályfőnök most már az egyre éhesebb tanítványaival együtt várja aznapi munkájuk eredményét. A tábor rangidőse, a szentmihályi Maria Bucin Crişan kis türelemre inti újdonsült tanítványait, mondván, hogy már csak percek kérdése, amíg az első adag kenyér megsül. Élénkségével, ízesen mesélt történeteivel a nyolcvanéves „Maria tánti” a gyerekek, a tanári gárda és a néhány jele lévő szülő szívébe is belopta magát.

A többség, nemhogy tésztagyúrást nem látott életében, de még szabadtéri sütővel sem találkozott. A közösen készített kis fonott zsemlék oly ízletesre sikeredtek, hogy a hozzá evett zsír, szalonna, zakuszka, zöld hagyma, paradicsom és paprika már csak körítésnek bizonyult. Nem is csoda, hogy percek alatt úgy elfogytak, mint a meleg kenyér! „Én csak azt bánom, hogy a kemence nem kétszer vagy háromszor ekkora” – sajnálkozott a kis termetű, mindmáig rendkívül serény nénike.

Magyaróra román diákoknak

A tábor első napjának különleges ebédjét nem csak kenyérsütéssel, „elméleti gyakorlattal” is ki lehetett érdemelni: ez a múzeum szomszédságában található iskolában zajlott, ahol ezúttal nem a magyar gyermekek birkóztak meg az állam nyelvével, hanem román társaik tanulgattak magyarul. A tábori magyarórán segédkező Chirilă Andrea és Székely Róbert maguk is meglepődtek román társaik által tanúsított érdeklődésén.

Robi szerint román társai leginkább azért szeretnének minél jobban tudni magyarul, hogy a vegyes társaságban értsék, miről folyik a beszélgetés. „Észrevették, hogy a magyar nyelv nem is olyan nehéz, mint ahogyan egyesek beállítják. Ha tudsz például németül, vagy akár franciául, akkor a kiejtést is könnyebben megtanulod – legalábbis ezt szűrték le az iskolatársaink” – osztotta meg a román diákok tapasztalatait a tizedikes tanuló.

Andrea azon lepődött meg, hogy azok is aránylag jól tudnak magyarul, akik nem beszélnek. A szintén tizedik osztályos lány szerint nem arról van szó, hogy a románok nem akarnak megszólalni magyarul, hanem arról, hogy szégyellik a nyelvi, fogalmazási és kiejtési hibáikat. A tanárok és a magyar diákok elmagyarázták nekik, hogy ezért senki nem fogja őket kinevetni, elvégre a magyar gyerekek is így kezdték a román nyelv elsajátítását.

– fejtette ki az idegenforgalmi szakon tanuló lány.

Túrázás és tekerés

A második nap a természetjárásé volt. Az iskola diákjai a Via Carpatica általuk örökbe fogadott 16 kilométeres szakaszát gyalogolták végig. A Maros mentéről, a marosvécsi Kemény-kastélytól indultak és a Görgény-völgyében kötöttek ki. Tarsolyukból ez alkalommal sem hiányzott a vidámság meg a finom elemózsia. A résztvevők a Régen melletti Mocsár-erdőbe is karikáznak. A ForCamp egyesületnek köszönhetően lehet majd helyben is tekerni és ezáltal telefont tölteni, a Milvus csoport jóvoltából pedig Detektív a természetben nevű programra lehet benevezni.

A táborvezetők szavaival összefoglalva: az összerázás és visszarázás mellett igyekeznek minél több újdonságot kipróbálni. A visszajelzések és a vártnál is nagyobb érdeklődés miatt a tábor ötletgazdája, Cristina Drescan és Reichenberger Iringó szervező már most azt reméli, augusztusban vagy szeptemberben lesz folytatása a kezdeményezésnek.