Stagnál a szegénység Romániában

 A szakember a Bihar megyei RMDSZ-szervezet Szacsvay Akadémiájának kisebbségkutatási modulja keretében látogatott a városba. A lemaradás egyik oka az, hogy a gazdasági rendszerek már a nyolcvanas években elkezdtek átalakulni világszerte: az addigi domináns ágazat, az ipar helyét fokozatosan átvették a ma is uralkodó szolgáltatási ágazatok.

Romániának ezt a lemaradást külön be kellett hoznia az 1989-es változások után, amely eleve hatalmas sokként érte az ország gazdaságát és a munkaerőpiacot, ám az átalakulás miatt az addig tisztességes szakmáknak számító munkák is egyre inkább teret vesztettek, és előtérbe kerültek a tudásalapú, hozzáértést és rátermettséget egyaránt követelő munkakörök. A kommunizmus késleltetett válságának nevezte mindemellett a szakember a ‘90 után pár évvel kialakult helyzetet: megmutatkozott az eredménye a mesterséges urbanizációnak és az erőltetett iparosításnak, amelyek miatt egész városnegyedek zuhantak szegénységbe, miután a lakóknak munkát adó gyárak megszűntek.

Az 1993–94-ben fellépő, a fenti okoknak betudható elszegényedési hullám idején a román állampolgárok mintegy 30 százaléka számított abszolút szegénynek – ez azt jelenti a Világbank által megállapított hierarchia szerint, hogy az egy főre eső napi jövedelem nem érte el a 2,05 dollárt. Ez a dollár egyébként nem az amerikai pénznemet jelenti, hanem nagyjából kétszer annyi az értéke, és arra szolgál, hogy a világ különböző részein mért jövedelmeket könnyebben összehasonlíthassák – tudtuk meg. Az országban mért átlagjövedelemhez viszonyítva a relatív szegénység aránya nemhogy csökkent volna, hanem egyes kimutatások szerint egy százalékkal nőtt.

Most, a válság időszakában pedig egy teljesen új típusú elszegényedett réteg jelent meg: a fiatal, többnyire szellemi munkát végző, középosztálybeli eladósodottaké. Mint mondta, a Román Nemzeti Bank adatai szerint jelenleg 500 ezernél is több olyan háztartás szerepel a nyilvántartásban, ahol egymást követő három hónapban sem tudtak hitelt törleszteni.