A borsafüredi olimpiai pálya majdnem ausztriai élményt nyújt a sízés szerelmeseinek
Fotó: Gazda Árpád
Az 1940 és '44 közötti magyar világban téli olimpia szervezésére próbálták alkalmassá tenni Borsafüredet. Az olimpiát elsodorta a háború és az impériumváltás, de a Máramaros megyei településen a Nemzetközi Síszövetség (FIS) által minősített olimpiai pályát alakítottak ki 2021-ben. Amint megtapasztaltuk, a borsafüredi sízés nem nyújtja még az Alpok síterepein megtapasztalt élményt, de közelít ehhez. Tavaly már Balkán-bajnokságot rendeztek rajta.
2026. január 18., 17:472026. január 18., 17:47
2026. január 18., 20:172026. január 18., 20:17
Mintegy ötven méteres szűk, egyenes, meredek, havas út kapaszkodik fel a borsafüredi olimpiai sípálya alatti parkolókhoz. Kicsit izgulva lép rá az ember a gázpedálra. Ha a meredeken megjelenne szemből vagy megcsúszna egy gépkocsi, elkerülhetetlen lenne a koccanás. Nincs hova kitérni. Aztán a kaptató tetejéhez közeledve egy férfi jelzi, hogy forduljunk balra.
Fotó: Gazda Árpád
Először jöttünk sízni Borsafüredre, csak most ismerkedünk az itteni viszonyokkal. Egyelőre udvariasan elutasítjuk a fizetést, és gyalog indulunk felfedezőútra. Pár méterrel följebb, a pálya alatt kétszintes födött parkolóház áll, a sorompó fölött a felirat: egy óra – öt lej. Míg ezt szemléljük, egy másik férfi szólít meg, arról érdeklődvén, hogy mennyit kértek az udvari parkolásért? Aztán közli, hogy nála csak 15 lej a napi parkolás.
Egésznapos sízést tervezünk, ezért az ő ajánlatát választjuk. Behajtunk a sorompós parkoló alatti építőtelep majdani mélygarázsába. Ez azért is jónak tűnik, mert tető alatt van a kocsi. Hangos népzene fogad. A parkolódíjat azonnal kifizetjük, jegyet, nyugtát nem kapunk.
Gyorsan beöltözünk, bakancsot cserélünk, és irány az olimpiai pálya. Csak mintegy 100 métert felmászva válik láthatóvá számunkra, hogy a kabinos felvonó nem működik. Péntek reggel van. A Telegondola Borsa Facebook-oldalon egy órával korábban megjelent egy üzenet, hogy áramkimaradás miatt a felvonó egyelőre nem indul. Áram azonban van, a zene bömböl.
Borsán nem szégyellik a magyar múltat, sőt nyolcvan év után tovább szövögetik a magyar álmokat. A színrománná vált máramarosi kisváros polgármestere feltámasztotta a borsafüredi síközpontot.
Jó fél óra telik el téblábolással, míg kerül valaki, akitől egyáltalán meg lehet kérdezni, hogy mire számíthatunk. Az eligazítás nem túl biztató. Legkevesebb másfél óra, de lehet több, míg megoldják a műszaki problémát. A sízők egy részének elege lesz a várakozásból, elindulnak a régi pálya felé. Az olimpiai pálya aljáról is látszik, hogy a mintegy egy kilométerre fekvő régi pályán működik a libegő. Arra indulunk mi is. Síbakancs le, kocsiba be. A parkolós megnyugtat: további parkolási díj nélkül visszafogad, ha megindul a „telegondola”.
A régi pálya libegője nemcsak a sízőket szolgálja ki. Sokan a Lovak vízesését szeretnék megnézni, ezért sí nélkül ülnek fel a kötélpálya kétszemélyes székeibe. Itt nincs mágneskártyás beléptetési rendszer. A libegő egy épületből indul, a sarkon egy ablak mögött kasszás néni ül. Ő veszi el a felvonás díját: 35 lejt. Lehet kártyával is fizetni. Jegyet ad, amit öt méterrel tovább ki is vesznek az ember kezéből. A kommunista világban épített libegőt ma az első alkalmazottai közé tartozó Malec család működteti.
A régi borsafüredi pálya libegője a kommunista időket idézi
Fotó: Gazda Árpád
Nincs lehetőség bérlet váltására, olyanéra pedig végképp nincs, amellyel mindkét borsafüredi pályán sízni lehetne. A régi típusú libegő nem lassul le a beszállásnál, kiszállásnál, de nem is megy olyan gyorsan, hogy nehézséget okozna a felülés, leszállás.
A libegő végig a széles, egyenes pálya közepén halad. A kék besorolású, könnyen sízhető pálya látványa nem túl bíztató a magasból. Kövek, fenyőcsemeték állnak ki a hóból. Hótaposó gép csak helyenként járt a pályán, és nem is biztos, hogy szerencsés volt ráengedni. Ahol végigment, kiforgatta az apró köveket a hó alól. A mintegy 30 centiméteres természetes hó kevés erre a pályára, hóágyuk nincsenek. Az itteni ereszkedések emléke nemcsak a memóriába, a sítalpakba is mélyen belevésődik.
Fotó: Gazda Árpád
A látványhoz képest a pálya felső kétharmada kiválóan sízhető. A probléma az alsó harmadon mutatkozik, ahol a pályát ferdén átszelő úton/árkon is át kell sízni. Úgy tűnik, a pálya leveretlen, rossz részeit baloldali erdei kitérőkön lehet elkerülni. Ezek sem mentesek azonban a veszélyektől. A sízők biztonságát az út mellett haladó méteresnél mélyebb árkok, vízmosások veszélyeztetik.
A pályán barátokkal találkozunk. Ők figyelmeztetnek rá: két fizetett felvonás után ingyen jár a harmadik. A kedvezményről sehol nem látni írásos tájékoztatást, és amikor a kasszás nénit kérdezzük, ő is csak annyit mond, hogy beszéljünk a fiúkkal, akik a beszállást segítik.
Fotó: Gazda Árpád
A szolgáltatás minőségéről csak annyit, hogy a libegő 44 éves működése alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy a kiszállás helyén egy kis magaslatot alakítson ki, amelyikről lecsúszhatnak a sízők. Így a kiszállási ponton segédkező alkalmazottak a pokrócok begyűjtése mellett a szék egyik utasát balra, a másikat jobbra terelik. Aki a bal oldalon ült az a felfele és lefele mozgó székek közé száll ki. Figyelnie kell, mert könnyel megütheti, elsodorhatja egy mozgó szék.
Koradélután vesszük észre, hogy már mozognak az olimpiai sípálya sárga kabinjai. Így hát bakancsot le, kocsiba be, irány vissza. A népzene ugyanolyan hangos, a helyünket viszont még nem foglalták el mások az építőtelepi parkolóban.
Fotó: Gazda Árpád
Az olimpiai pálya aljában már olyan hangulat fogad, amelyik az ausztriai sítelepeket idézi. A kabinos felvonót, a pálya melletti hóágyúrendszert EU-s pályázati pénzből építette ki az önkormányzat. A pályát a 2021-22-es téltől a tanács cége működteti.
Egy felvonás 40 lejbe, 6-12 év közötti gyerekeknek 35 lejbe kerül, de a sízők sokféle bérlet, napi jegy közül válogathatnak. Ezekről a felvonó honlapján lehet tájékozódni: https://skiborsa.eu. A honlap csak román nyelvű: úgy tűnik, a borsaiak nem várnak a pályára külföldi vendégeket. A napi jegyek értékét növeli, hogy Borsafüreden nem csupán reggel kilenc és délután négy óra között lehet sízni, mint az Alpok legtöbb sípályarendszerén. A honlapon szereplő program szerint hétköznapokon 8:30 és 16:30 óra között, péntektől vasárnapig pedig 8:30 és 18 óra között működik a felvonó.
A pálya a kabintól távol kanyarog, így csak pár helyen lehet a levegőből látni, hogy mi is vár a sízőre a lesiklás során. A berendezés új, szép, csupán az ülés alatt elnyomott cigarettacsikk jelzi, hogy ez mégsem Ausztria.
A pálya tetején ködben lépünk ki a kabinból. A rossz látási viszonyok közepette izgalommal vágunk neki a mintegy három kilométeres lesiklásnak. Rögtön észrevesszük, hogy a pálya szélei nincsenek bejelölve, mint megszoktuk a nyugat-európai sípályákon. Csak a szerencsén múlik, hogy az első, legmeredekebb szakaszon nem csúszunk ki a bal oldalon a letaposott pályáról. A fehér homályban ugyanis csak a lejtő jelzi, hogy merre kell haladni.
Kabinos felvonó Borsafüreden
Fotó: Gazda Árpád
A lejtő, amelyik meredeksége az első pár száz méteren a gyakorlott sízőknek ajánlott fekete pályákhoz illik. Alább már látszik, hogy a pálya építőinek gondjuk volt a sízők testi épségére. Ahol veszélyes lenne a pálya elhagyása kifeszített hálók akadályozzák meg a kicsúszást. A felső, meredek szakaszt, egy viszonylag keskeny, baloldalt behálózott pályaszakasz követi, aztán kiszélesedik a pálya, és mintegy két kilométeren át váltogatják egymást a meredekebb és kevésbé meredek szakaszok. A legfelső szakaszt leszámítva a közepes nehézségű, piros besorolás illik az olimpiai pályára.
Az azonban már az első lesiklás alkalmával kiderül, hogy hiába havazott előző nap, és hiába van 33 hóágyú a pálya mellett, így sem sem elég nagy a hó. Helyenként itt is a pályaverő gépek által kiforgatott diónyi, mogyorónyi kavicsok éktelenkednek a hóban. No meg a pályaverés sem ausztriai színvonalú. Látszik, hogy az alapot képező jégpáncélt nem törették fel a gépekkel. Bármennyire jól kifenettük az éleket, a lécek helyenként oldalra is megcsúsznak a jeges foltokon.
Fotó: Gazda Árpád
A hóhiányra az első ködoszlás után kapunk magyarázatot. Noha a pálya honlapja szerint a hóágyúrendszer 72 óra alatt képes félméteres hóval befödni a lejtőt, ehhez azonban több víz kellene, mint amennyi rendelkezésre áll. A pálya középső részén jobb oldalon feltűnő 22 ezer köbméteres kráterszerű vízgyűjtő tó szinte üres.
A Síelők.hu oldalon közölt pályatérkép szerint a legfelső, meredek szakasz egy kezdőknek ajánlott kék pályán kerülhető el.
A hegy mögött kerülő lejtőn ugyanis kevés a hó a sízéshez, és itt hóágyukat sem láttunk. Ráadásul a lejtő foka sem megfelelő. Több száz méteren csak síbottal, vagy korcsolyázó mozdulatokkal lehet elérni, hogy csússzon a léc.
A Radnai havasok és a Pietrosz csúcs a borsai olimpiai sípálya tetejéről
Fotó: Gazda Árpád
Hasonló tervezési hibával szembesülnek azok is, akik a pálya közepén szállnak ki a kabinból. Lehet, hogy közülük azok járnak jobban, akik a léccel a vállukon gyalog indulnak el a pályához vezető úton. Az útnak nincs meg a kellő lejtése ahhoz, hogy kényelmesen csúszni lehessen.
Az apróbb bosszúságok ellenére élvezhető a borsai sízés, nem tűnik elrugaszkodottnak a pálya „olimpiai” megnevezése, és az, hogy a pálya megkapta a Nemzetközi Síszövetség (FIS) versenyeire is feljogosító minősítést.
A kabinos felvonó óránként 1800 személyt képes a magasba röpíteni. A pályán egyidőben sízők számának ez szab felső határt. Torlódást csak a felvonó mágneskártyás beléptető kapuinál láttunk a borsai sízés három napja alatt. Ott is csak párszor, és rövid ideig.
Fotó: Gazda Árpád
Az esti órákban a pálya szélén sorakozó lámpákat is bekapcsolják, ezek jól bevilágítják a pálya egész területét. Ott tartózkodásunk mindhárom napján a kivilágított pályán alakutak ki a legjobb látási viszonyok. A lámpák mintha a ködöt is feloszlatták volna. A köd egyébként gyakori jelenség a Radnai havasok oldalában. Három nap alatt csak egyszer sütött ki a nap, akkor is csak másfél órára. Csak ekkor láthattuk, hogy valójában hol is vagyunk. Ekkor bámulhattuk meg a pálya tetejéről hátrafele nézve a Pietrosz tömbjét és a 2303 méter magas csúcsot, lent pedig a mélységben a Visó folyó völgyében elnyúló Borsa várost.
A pálya tetején és alján, no meg két köztes ponton is büfék, vendéglátó egységek várják a sízőket. Az árak magasabbak, mint az üdülőtelep vendéglőiben. A miccs darabjáért például a pálya aljában működő gyorsétteremben tíz lejt, a pálya közepén levőben hét lejt kellett fizetni. Mind a pálya tetején, mind pedig az aljában építőtelep jelzi, hogy hamarosan több lehetőség közül választhatnak a melegbe beülni vágyó vendégek.
Ghiță Olteanu, a település turisztikai irodájának a képviselője arról tájékoztat, hogy a pálya megkapta a FIS besorolását, és rendeztek is már rajta nemzetközi síversenyt. Tavaly Balkán bajnokságnak adott otthont.
A cégvezető szerint hiába kezdődött kemény fagyokkal az év, idén az erős szél nehezítette a pálya hóágyúzását. Elmondta, főleg a szélnek jobban kitett középső szakaszon éjszakánként vízzel kellett locsolniuk a pályát, hogy a hóágyúk által kilövellt hó megmaradjon, és ne vigye el azonnal a szél. Szerinte a víz hiánya nem akadályozza a mesterséges hó előállítását, a 22 ezer köbméter kapacitású, kilenc és fél méter mély tóban jelenleg is öt méter mély víz található.
Fotó: Gazda Árpád
Megjegyezte: a hegy hátulján kanyargó kék pályát egyelőre nem tudják hóágyúzni, és az ottani fejlesztéseknek az szab határt, hogy a lejtő helyenként beszűkül, és nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyekkel pályává lehetne minősíteni. Vasile Mihali Șteopoaie azt is elmondta: tervezik a régi és az új pálya összekötését. A polgármesteri hivatal pályázatot nyújtott be két újabb pálya kialakítására és libegők felszerelésére, amelyeken keresztül át lehetne sízni az olimpiai pályáról a régi pályára. Reménykednek benne, hogy sikerül finanszírozást szerezni.
A pálya adminisztrátora szerint a honlapjuknak van angol változata is, valószínűnek tartotta, hogy a frissebb információk fordítása miatt egynyelvű jelenleg az oldal.
Ha valaki nem tudná, nem egészen elrugaszkodott a borsafüredi pálya „olimpiai” megnevezése. A borsai olimpiai álomról óriásplakátok tájékoztatnak a sípálya aljában. A román és angol nyelvű szövegből arról értesülhet az érdeklődő, hogy 1940-ben Déván István magyar sportolót, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagját bízzák meg, hogy keresse meg az 1948-as téli olimpia megszervezésére legalkalmasabb helyszínt.
Az olimpiai álom idézése a borsafüredi olimpiai sípályán
Fotó: Gazda Árpád
Ő a Kárpátokat bejárva Borsafüredet javasolta. 1941 októberében a Nemzetközi Síszövetség képviselői is meglátogatják a helyszínt, és rábólintanak a fejlesztésekre.
Szó esik a tájékoztatóban az első borsai nemzetközi síverseny első indulójáról, a német Herbert Heiss-ről, a síugrósánc rekordját 88 méteres ugrásával felállító lengyel Stanislaw Marusarzról, valamint az 1600 méteres magasságba felépített Anikó menedékház névadójáról Iglóiné Eleőd Anikó-ról, a Benedek Frigyes tervei alapján felépített sportszállóról. 1944 tavaszán már a kabinos sífelvonó építése is elkezdődött, de a terveket a háború elsodorta, 1945 után pedig a bukaresti kommunista kormányzat már nem mutatott érdeklődést az olimpiaszervezés iránt. Szép nemzetközi történet olvasható, melynek román szereplője Flaviu Jurca Máramaros megyei prefektus, aki támogatta a terveket. Hogy Borsa akkor Észak-Erdély részeként épp Magyarországhoz tartozott, hogy ki bízta meg Déván Istvánt melyik ország pályázott a borsai téli olimpiára, és melyik kezdte meg az olimpiai létesítmények kiépítését, arról nem esik szó.
Megmosolyogtató, hogy az illetékes hatóságok hetven évvel az események után sem merik tisztázni, hogy a településre a magyar hatóságoknak köszönhetően mosolygott rá akkoriban a szerencse.
Igazi sporttörténeti csemegét feldolgozó filmet vetítettek vasárnap, a 23. Filmtettfeszt utolsó napján Kolozsváron: Szarka Nóra Olimpiai Álom Erdélyben című alkotása a negyvenes évekbe repíti vissza a nézőt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Festékszóróval fújtak le magyar feliratokat ismeretlen tettesek Szatmárnémetiben. Az RMDSZ Szatmár megyei szervezete elítélte a vandalizmust, és az eset kivizsgálására szólította fel a hatóságokat.
Több mint 250 áru- és személyszállító járművet ellenőriztek a Bihar megyei rendőrök az európai „Truck & Bus” művelet keretében az elmúlt 24 órában. Tizenegy hivatásos sofőr vezetői engedélyét és nyolc forgalmi engedélyt vontak be.
Tovább dagad a kolozsvári körgyűrűbotrány: a csalást kiáltó bosnyák útépítő bemutatta bizonyítékait és kérte a kivitelezési szerződés felbontását. Miközben Emil Boc polgármester „mossa kezeit”, a román útépítő fővállalkozó más ügyekben is „sáros” lehet.
Elkezdődött Kolozsváron csütörtökön a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a Márton Áron 130 emlékév. Az emlékévet koordináló bizottság és az illetékesek ismertették a várható eseményeket.
Közbeszerzési eljárást írt ki a Kolozs Megyei Tanács egy általános forgalomszámlálás elvégzésére az önkormányzat kezelésében lévő 1300 kilométernyi közúton.
Csütörtökön több erdélyi és partiumi városban gyűltek össze tüntetők, tiltakozásukat fejezve ki az idei évtől érvénybe lépett helyi adó- és illetékemelések ellen. A tüntetők többek között a kormány és Ilie Bolojan lemondását követelték.
A magyar kormány a Székely Nemzeti Tanács mellett avatkozik be abba a perbe, amelyet a szervezet az Európai Bizottság ellen indított tavaly. Az SZNT a nemzeti régiókat érintő polgári kezdeményezés ügyében született elutasító döntés érvénytelenítését kéri.
Bírósági végrehajtótól kapott felszólítást a rendház elhagyására Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát azt követően, hogy a nagyváradi bíróság az önkormányzat keresetének helyt adva az apát kilakoltatásáról döntött.
Óriási összegeket költenek egyes romániai önkormányzatok a magán biztonsági szolgálatokra – a listát Konstanca és Arad vezeti, de vannak más erdélyi nagyvárosok is, amelyek tetemes összegeket utalnak át az őrző-védőknek a városkasszákból.
Életének 89. évében szerdán Kolozsváron elhunyt Murádin Jenő művészettörténész, művészeti író, szerkesztő, egyetemi docens, az erdélyi művészet legavatottabb ismerője.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!