Sikertelen kastélymentés Koronkán

Érdektelenségének következményei nem csak lehangolók, egyenesen veszélyesek. Az egykoron pompázó kastélykert és birtok ma már egy szemét- és törmelékdombra hasonlít. Az épület a fosztogatók, guberálók és bokorlakók kedvenc tanyájává és ezáltal áldozatává vált. Mivel nemcsak az ajtó- és ablakkereteket, a padlózatot és a cserepeket hordták szét, szerkezete is olyannyira meggyengült, hogy bármikor beomolhat. A helyiek szerint talán ez is lehet az új tulajdonos érdeke, hiszen akkor a potom 25 ezer eurójáért nem egy ennél lényegesen többe kerülő, restaurálásra váró kastélyt, hanem egy 17 ezer négyzetméteres területet kap a Marosvásárhellyel összenőtt, dinamikusan fejlődő településen.

Keresztes Géza műépítész szerint teljesen nyilvánvaló, hogy Jean Claude Moscovici rosszhiszeműen viszonyult az épített örökséghez. Annak ellenére, hogy a franciaországi vállalkozó egy felmérést rendelt tőle és Csákány Dezső kollégájától, 2005 óta egyetlen alkalommal volt hajlandó egyeztetni a műépítésszel és az építőmérnökkel. Minden egyes megbeszélésre egy honfitársát, a kastély gazdasági épületeit bérlő Alain Vigneau-t küldte. Utóbbi egy idő után megunta, hogy Moscovici be nem váltott ígérgetéseit tolmácsolja, azok miatt pironkodjon. „Őszintén szólva én is megelégeltem, hogy ingyen tolmácsoljak, aktákat fordítsak, hivatalosságokkal tárgyaljak. Így is mindenki hozzám fordul az épület állapota miatt, gondolván, hogy tehetek róla” – fakadt ki Vigneau lapunknak két éve, amikor az épület degradálódó állapotáról írtunk. 

Az viszont már Keresztes Géza és Csákány Dezső számára is teljesen érthetetlen, hogy az illetékes hatóságok miért engedték, hogy a törvényre és jóérzésre egyaránt fittyet hányó új tulajdonos ide juttassa a falu egykori jelképét és büszkeségét. „Mi eleget reklamáltunk, de semmi nem történt. Sem a francia tulajdonos, sem az illetékes hatóságok részéről” – mondja Csákány.  

Rosszra vezető jóhiszeműség

A hatóságok, melyeknek kötelességük lett volna felszólítani, majd pénzbírsággal sújtani a kastély tulajdonosát, a felelősség alól való kibújás mellett az egymásra való mutogatás taktikáját alkalmazzák. „Ha hiszi, ha nem, intézményünkből nincs, aki bírságoljon. Az illetékes kollégák közül az egyik nyugdíjba vonult, a másik huzamosabb ideje betegszabadságon van. Én nem tölthetem ki a büntetési jegyzőkönyvet, erre nincs jogom. De különben is, miért nem bírságol a polgármesteri hivatal?” – szabadkozik Nicolae Băciuţ, a Maros Megyei Művelődési Felügyelőség vezetője. Mint mondja, a 2001/422-es törvény hiába teszi lehetővé, hogy a felügyelőség 5-től 10 ezer lejig terjedő pénzbírságot szabjon ki, ha a tulajdonosnak nincs pénze az épület felújítására, akkor a büntetésre sem jut. „Akkor már inkább hagyom, hogy azt az összeget fektesse a kastély helyrepofozásába. Ha meg nincs pénze, nem kötelezhetem arra, hogy szerezzen” – érvel Băciuţ. Polgármestersége idején a szép szó híve volt Nagy Márton korábbi elöljáró is. Az évek során a Krónikának többször is elmondta, hogy nem fog büntetni, inkább megbízik a francia vállalkozóban. A tavaly nyáron Nagy helyébe lépett addigi alpolgármester, Takács Olga sem élne a törvény kínálta lehetőséggel. „Nem tudom, hogy a pénzbírság mennyire segítene a kastélyon. Az idén volt már egy tárgyalásunk Moscovici úrral, s én inkább azt mondom, hogy még várjunk egy kicsit, lássuk, betartja-e az ígéretét, vagy sem. Ha megszegi a szavát, még mindig tudunk lépni” – szögezi le az új községgazda. 

Fedezet nélküli ígérgetések?

Az önkormányzattal folytatott tárgyalások során Jean Claude Moscovici megígérte, hogy májusig a tanács asztalára teszi a kastély restaurálásának tervét, majd hamarosan nekilát a munkálatoknak. Daniel Cheşa helyi önkormányzati képviselő szerint a koronkaiaknak nincs miért továbbra is bízniuk a francia állampolgárban, mert az már szinte nyolc éve hülyíti őket. „Ez az ember gúnyt űz belőlünk és a Tholdalagiak kastélyából. Amikor itt járt, valami rajzokat, afféle kezdetleges tervet ugyan bemutatott, de ugyanakkor elpanaszolta, hogy nem megy az üzlete, és nincs pénze. A tanácsnak már rég élnie kellett volna a telekkönyvbe is bejegyzett feltétellel, miszerint amennyiben nem teszi rendbe az épületet, vállalja, hogy 32 ezer eurós büntetést fizet a polgármesteri hivatalnak” – szögezi le Cheşa. A jogász végzettségű tanácsos utánanézett Moscovici ügyeinek, és kiderítette, hogy a francia üzletember cégének – mely hivatalosan a kastély tulajdonosa – csak adósságai vannak. A Maros megyei pénzügyi szervekhez leadott 2011-es nyilatkozat szerint a 90-es években még virágzó Geranco Kft. öt éve veszteséges, jelenleg egyetlen alkalmazottja sincs. A cég csaknem 4,6 millió lejes adósságot halmozott fel az állam, illetve más cégek felé. „Egy ilyen cég honnan fektessen egy romhalmazzá vált műemlék épületbe? Ha valami pénz is kerül a számlájára, a pénzügyisek azonnal lekapcsolják a tetemes tartozás fejében” – állítja Cheşa, aki komolytalannak tartja a francia üzletembert. Állítását az önkormányzat és Moscovici közötti legújabb egyezségbe foglaltakkal támasztja alá. A protokollum szerint a vállalkozó újabb 30 munkahely teremtését vállalja, holott a tulajdonában lévő melléképületekben helyet kapó asztalosműhelyről köztudott, hogy júniustól Náznánfalvára költözik. „Moscovici úr nekünk új munkahelyekről beszélt, miközben a ProMobDecor bútorgyártó cég csak albérletben van az egykori istállókban. Ráadásul júniustól innen húsz kilométerre, egy másik faluba költözik” – háborog Daniel Cheşa. 

A tanácsos szerint a koronkai önkormányzat az évek során kétszer is hibázott: először 2005-ben, amikor nem élt az elővásárlási jogával, és nem pengette le a Tholdalagiak örökösének a 25 ezer eurót, amit egyébként Moscovici három részletben fizetett ki. Másodjára akkor tévedett Nagy Márton és a volt tanácsosok, amikor nem követelték a tulajdonostól a szerződésbe foglalt 32 ezer eurós kártérítést. Hogy ez az összeg még behajtható-e, vagy sem, azt a jelenlegi polgármester sem tudja. „Lehet, hogy már nem tehetünk semmit, hisz elég sok idő eltelt a szerződés megkötése óta” – mondja Takács Olga. Kérdésünk, hogy amennyiben Moscovici és a Geranco áruba bocsátaná az ingatlant, a koronkai önkormányzatot érdekelné-e az épület, váratlanul éri a polgármestert. „Jó ötlet lenne, ha a kastély hozzánk kerülne, habár nem tudom, hogy fel tudnánk-e javítani” – mondja az elöljáró. 

Még pompázhat a kastély?

Bár az épület állaga teljesen leromlott, Csákány Dezső még menthetőnek tartja a Tholdalagi-kastélyt. Mint mondja, évekkel ezelőtt Moscovici egy szakvéleményezési munkálatot is rendelt tőle és Keresztes Gézától, azonban amikor megtudta, hogy ez nem ingyen készül, lemondott róla. Csákány szerint bármenynyire is kínos a zsebébe nyúlnia, a tulajdonosnak figyelembe kellene vennie azt, hogy az épület nem csak romlik napról napra, a helyrehozásának a költségei is mindegyre nőnek. 

„Hisz-e még abban, hogy a Tholdalagiak kastélya visszanyerheti egykori pompáját?” – tesszük fel búcsúzásunk előtt a kérdést a polgármester asszonynak. Néhány másodperces csend után Takács Olga belátja, hogy nehéz ebben hinni. „De ha a reményt is elvesztjük, akkor biztos, hogy semmi nem marad az épületből” – teszi hozzá. Némi derűlátást a Moscoviciban egyáltalán nem bízó Daniel Cheşánál is fel lehet fedezni. A néhány éve Koronkába költözött jogász-vállalkozó egy óriásmolinót készíttetett, melyen magyar és román nyelven arra biztatja a falu lakóit és az illetékes szerveket, hogy „Mentsük meg a Tholdalagi-kastélyt!” 

A dicső múlt

Koronka régi várkastélyát János Zsigmond erdélyi fejedelem idejében, 1562-ben a fellázadt székelyek teljesen feldúlták. Több mint egy évszázaddal később a birtok új tulajdonosa, Tholdalagi Mihály építette újra. Ezt toldotta meg Joseph Weixlbraun tervei alapján 1829-ben a gróf egyik leszármazottja, Tholdalagi Ferenc. Az U alaprajzú épület ekkor egy ötvenméteres újklasszicista homlokzatot kap. A termeket korhű bútorok, tükrök, csillárok és szőnyegek ékesítették. Fehér porcelánkályhái közül az utolsót Keresztes Gyula nyugalmazott marosvásárhelyi műépítész mentette meg, behozva a megyeszékhely házasságkötő termébe. A kastély könyvtára Erdély egyik legnagyobb tékájának számított, amelyet a vásárhelyi uraságok is szívesen látogattak. Az anyag egy részét ma a Teleki Téka őrzi. A kastélyt valamikor egy 120 kataszteri hold nagyságú, lombhullatókkal beültetett és mesterségesen kialakított halastóval rendelkező liget övezte.