Román kiállás a magyar nyelvű oktatás és orvosképzés mellett

– idézte fel a múltat az orvosival egybeolvadt Petru Maior Egyetem egykori szenátusi elnöke. Szerinte a magyar nyelvű oktatás visszaszorítása száz évvel ezelőtt, az impériumváltással egy időben kezdődött, amikor a berendezkedő román állam a központosításra alapozó francia modellt követte.

A kommunizmus alatt ugyan megtűrtnek számított az anyanyelvi oktatás, azonban az 1989-et megelőző egy-két évtizedben a hatalom annak fokozatos és következetes leépítésére törekedett.

Sigmirean úgy véli,

„Jelenleg törvényalkotási szinten jól állunk, a jogszabályok gyakorlatba ültetésével vannak gondok” – vonta le a következtetést a MOGYTTE tanára.

A Benedek–Teleki Alapítvány által rendezett tanácskozás résztvevői nem hallhatták Sigmirean kollégája és immár felettese, Leonard Azamfirei rektor ellenérveit. A magyar nyelvű oktatás elsorvasztásában kulcsszerepet vállaló intézményvezető ugyanis nem tett eleget a szervezők meghívásának.

Hangot adott viszont véleményének Nicu Mihoc, a Nemzeti Színház román tagozatának vezetője. Mint hangsúlyozta,

Ugyanakkor a közösségnek jogában áll eldönteni, mi az, ami jó, és mi az, ami nem jó neki.

– hívta fel a hallgatóság figyelmét a Liviu Rebreanu Társulat vezetője, majd feltette a költői kérdést: miért van az, hogy Romániában angolul, franciául, németül bármit lehet tanulni, mondani és kiírni, de amikor a magyar nyelv használata kerül szóba, sokan elzárkóznak. Megítélése szerint

A tanácskozáson felszólalt Victor Aelenei nemzetbiztonsági szakértő is, aki az Amerikai Egyesült Államokat a modern kor Bábel tornyához hasonlította – azzal a különbséggel, hogy itt mindenki megért mindenkit, és békésen él egymás mellett.

Nicu Mihoc gondolataihoz csatlakozva a bukaresti rendőr-akadémia tanára a jószomszédi viszony fontosságáról beszélt. Kifejtette, hogy bajban, például tűzesetben, nem a rokonoktól érkezik a leghamarabb a segítség, hanem a szomszédoktól, akiket nem a károsult személy vagy családja nemzetisége foglalkoztatja.