PKE: felelősség is az akkreditáció

– Mi késztette arra, hogy induljon a rektorválasztáson?
– Már két éve vagyok ennek az egyetemnek a kancellárja, és szerettem volna továbbvinni az elkezdett munkát. Olyan folyamatokat indítottunk el, amelyeknek az eredményei egy-két év vagy akár ennél is hosszabb idő alatt érnek be. Másrészt a kollégáim is biztattak, olyan jelzéseket kaptam, hogy támogatnák az indulásomat. Ez is elég sokat nyomott a latban, amikor úgy döntöttem, indulok a versenyen.

– Ön fiatal, milyen érzés ekkora felelősséggel járó munkát vállalni?
– Tényleg érdekes helyzet ez. Én is sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon nem korai-e még számomra ez a tisztség, de ugyanez volt a helyzet a két évvel ezelőtti kancellári kinevezésemkor is. Az akkori felkérés meglepetésszerűen ért. Az az érv szólt amellett, hogy mégis belevágok, hogy ismerem az intézmény működését, hiszen a kancellárság előtt is több évig tanszékvezetőként dolgoztam, és így volt alkalmam megismerkedni nemcsak a Partiumi Keresztény Egyetem, hanem általában a felsőoktatás szakmai és törvényi hátterével. Emellett olyan csapat van körülöttem, amellyel úgy gondolom, hogy eredményesen tudok majd együtt tevékenykedni.

– Milyen adottságokat kíván meg a rektori tisztség?
– Elsősorban rálátást az egyetem működésének minden területére. Egyszerre kell érvényesíteni számos kompetenciát. Egyrészt oktatási intézmény lévén a pedagógiai szakmai hozzáértés is számít, másrészt a PKE olyan intézmény, ahol konkrét menedzsmentbeli problémák, kihívások vannak, így menedzseri képességeket is igényel a vezetése. Egész embert kíván ez a tisztség.

– Melyek azok az elkezdett munkák, amelyeket folytatni kíván rektorként?
– Számunkra az akkreditáció megszerzése után a mesteri képzés kiépítése a legfontosabb. Tavaly négy mesterképzésre adtuk le a dossziét, és mind a négyet sikerült akkreditáltatni is. Ebben az évben két továbbinak az elismertetését tervezzük, az egyik szociális munka, a másik közgazdasági irányultságú. Ezek mellett még nem akkreditált szakjainkat kell ebben a tanévben kifuttatnunk: több szak dossziéját március–május környékén tervezzük leadni a felsőoktatás minőségéért felelős hatósághoz (ARACIS).

Emellett ott van az újonnan engedélyezett magyar szakunk indítása is. A négy mesterképzőből eddig csupán egyet nem tudtunk elindítani. A többiről elmondhatjuk, hogy nagy az érdeklődés. A hallgatóközösségünk mind kor, mind intézményi háttér szempontjából vegyes. Van ötven év körüli diákunk, de tavaly végzettünk is, nemcsak a PKE végzettjei, hanem például a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem diplomásai is megtalálhatók köztük. A Többnyelvűség és multikulturalitás mesterképzőn vannak bölcsészek, történészek, újságírók is. A negyedik mesterképzésre nem volt elég nagy a hallgatói érdeklődés, ezért nem indult be.

– Hogyan tervezi népszerűsíteni a kevésbé keresett szakokat?
– Míg az alapszakok esetében ez már viszonylag kialakult, máshol át kell gondolni az egyetem PR-ját. A mesterik reklámozására a júliusi engedélyeztetés óta kevés volt az időnk, de idén mindent megteszünk majd a helyzet jobbításáért. A felsőoktatásban egyébként mindig vannak trendek, amelyek bizonyos szakok iránti érdeklődést határoznak meg, így nálunk is igen népszerű és népes a közgazdaság-tudományi kar által működtetett két szak, nincsenek problémáink a reklámgrafikával, az angollal sem, de vannak olyan szakok, mint például a zenepedagógia, a vallástanárképző, a filozófia, ahol hullámzó az érdeklődés. Hamarosan pedig elkezdjük a doktori képzés beindításának engedélyeztetését is, ez persze hosszas folyamat.

– Mondhatjuk azt, hogy az akkreditációval révbe ért az egyetem, vagy van még tennivaló?
– Révbe érés nincs, ilyesmiről nem lehet beszélni. Az akkreditáció belépő az elismert egyetemek világába, új lehetőségeket teremt, pályázhatunk, részt vehetünk európai hallgatói mobilitási programokban, ám ugyanakkor nagy felelősség is: részévé váltunk a romániai oktatási rendszernek, és nem maradhatunk ugyanazon a szinten, mint egy akkreditálatlan magánintézmény. Örvendetes tény, hogy egyre több oktatónk szerez doktori címet, lép elő docensi vagy professzori fokozatba, kezdünk ilyen értelemben is önállósodni.