Palotagondok Nagyváradon

A mizeriek kórházát, amivel a palota egyidőben épült, annak rendje és módja szerint vissza is kapták, most az egyház szociális intézményként működteti, egy részében pedig a Megyei Közegészségügyi Hatóság székhelye található, s a bérleti díjból az egyház némi bevételre is szert tesz. A plébános elmondta, nem érti, miért csak az épületegyüttes egy részét szolgáltatta vissza nekik az állam. „Hiszen ugyanazon a telekkönyvi kivonaton szerepelnek, s így a visszaigénylést is együttesen adtuk le” – mondta. Szabó Ödön megyei önkormányzati képviselő azonban másképp tudja.

Kusza tulajdonjogi viszonyok

„A két épület két külön tételként szerepel a telekkönyvben. A már visszaszolgáltatott épületcsoport a város tulajdonában volt. A volt pénzügyi palota tulajdonjogi helyzete azonban ennél jóval bonyolultabb” – fogalmazott. Mint elmondta, a telek valóban eredetileg is a katolikus egyházé volt, a palotát azonban az állam építtette – méghozzá a magyar állam. A megegyezés szerint 49 év elteltével az épület tulajdonjoga is az egyházra szállt volna, csakhogy mire a határidő lejárt, megérkezett a kommunizmus. Pedig a magyar állam által felvállalt kötelezettséget, az ingatlan átadását a román királyság teljes egészében megörökölte – mondta Szabó.

Mârţ atya szerint azonban a restitúció a helyi hatóságok akadékoskodása miatt késik. Ahogy fogalmazott, „az előző csapat” valamiért nem akarta, hogy újra eredeti tulajdonosáé legyen az egyébként gyönyörű, eklektikus stílusú palota. „Az épületek, államosított javak visszaszolgáltatásával foglalkozó fővárosi bizottsággal határozottan jó viszonyt ápolunk, ezért vagyok biztos benne, hogy ellentétes érdekek miatt valaki a városi vagy a megyei vezetőségtől az ügyünk útjába állt” – mondta. A jövőre nézve egyébként nagyon optimista. „A megyei tanács új elnökét, Radu Tîrlét kifejezetten kedves, jó embernek tartom, és bízom benne, hogy segíteni fog nekünk – fogalmazott. – Hiszen biztos vagyok benne, hogy már csak a megyei önkormányzat beleegyezése szükséges, és újra miénk lesz az épület.”

Strasbourgig is el lehet menni

Arra vonatkozóan is vannak már elképzelései, hogy mi lesz az ingatlan sorsa, ha valóban egyházi tulajdonba kerül. „Először is teljesen visszaállítjuk az eredeti formájába” – mondja. Attól sem fél, hogy nem kerül erre anyagi keret, hiszen mint mondja, nem az egyház saját pénzéből finanszíroznák a restaurálást. Elmondása szerint már több külföldi vállalkozó is megkereste a püspökséget, hogy kibérelné a palotát, és helyre is állítaná. Ezután pedig járóbeteg-ellátót működtetnének benne. Az atya elképzelése szerint, bár fizetős volna az ellátás, heti egy alkalommal ingyenesen foglalkoznának a kifejezetten nehéz anyagi körülmények között élő betegekkel.

„Nem elsősorban az érdekel minket, hogy nagy bevételt szerezzünk az épületből  – szögezte le –, hanem az, hogy a közjó érdekében tehessünk valamit, illetve, hogy ez a gyönyörű épület újra teljes pompájában ragyoghasson.” Elképzelései szerint a majdani bérlővel 50 évre kötnének szerződést, és a restaurálás legföljebb két évet venne igénybe. „Egyébként 1947-ben kelt az a leltári papír, amiben már az áll, hogy az épület a mizerieké” – fűzte hozzá végül.

Ezt a dokumentumot Szabó Ödön is ismeri. „Kevesen tudják, de amikor ’45-ben felleltározták a városi ingatlanokat, az akkori helyi vezetőség már az irgalmas rend tulajdonaként íratta be a palotát” – mondta. A jövőről azonban távolról sem nyilatkozott olyan bizakodóan, mint Mârţ atya. „Romániában élünk – mondta –, nem tudom, mikor történik előrelépés az ügyben. Egyébként egy ilyen kérdésben a jogos tulajdonosnak több lehetősége van, akár Strasbourgig is el lehet menni az emberjogi bíróságra, ha másképp nem megy.”