Öngyilkossággal fenyegetőztek a hajléktalan fiatalok

A közösségi rendőrség és a tűzoltóság is kivonult hétfőn, amikor Marosvásárhelyen hat fiatal a hajléktalan szállás állványzatára mászott fel, és azzal fenyegetőzött: leugranak, ha nem kapnak szállást a menedékhelyen. Bár a szociális otthonba hivatalosan csak egy hónapra fogadják be a hajléktalanokat, a hétfői kényes helyzet feloldása érdekében a 12 fős csoportnak megígérték, hogy hat hónapig az éjjeli menedékhelyen maradhatnak. Székely István, a szociális otthon igazgatója lapunknak elmondta: ezzel a döntéssel a fiatalok helyzete korántsem oldódott meg.  

Elszalasztott esélyek

A marosvásárhelyi szociális otthon igazgatója, Székely István a Krónikát arról tájékoztatta, hogy a szállást követelő négy nő és nyolc férfi 2005 őszén került először az otthonba. A vásárhelyi és szászrégeni intézetekben nevelkedett fiatalok  23 és 30 év közöttiek. Vannak közöttük, akik rövid ideig itt-ott dolgoztak, egyesek börtönviseltek. Először 2005-ben biztosítottak számukra szállást a szociális otthonban, akkor élelmezésüket hónapokon keresztül a gyermekjogvédelmi hivatal biztosította. Akkor sikerült mindnyájuknak munkahelyet találni. \"Csakhogy mindig találnak okot arra, hogy ne dolgozzanak. Késtek, folyton elkérezkedtek, nem tudtak alkalmazkodni a főnökhöz, munkatársakhoz\" - magyarázta Székely István. 

\"Minket mindenütt megkülönböztetnek\"

Mint kiderült, a kollektív öngyilkossággal fenyegetőző csoport egyik része nemrég Brăilába ment dolgozni, mivel egy vásárhelyi állásbörze során egy édességipari cég munkát, teljes ellátást, szállást ígért nekik. De visszajöttek, mert mint mondták: nem jött össze a dolog, nem azt találták a gyárban, amire számítottak. Egy másik csoport a napokban Bukarestben járt. Az állomásról egyenesen az éjjeli menedékhely felújítás alatt álló épületéhez vonultak, felmásztak az állványzatra, és elkezdtek fenyegetőzni: leugranak a negyedik emelet magasságából. Velük már a Gyermekjogvédelmi és Szociális Igazgatóság székhelyén találkoztunk.

\"Elmentünk Bukarestbe, s végigjártuk azokat az intézményeket, amelyekről tudjuk, hogy ott nekünk, hátrányos helyzetű fiataloknak segíthetnek. De mindenhol elutasításban volt részünk \" panaszkodott lapunknak Lukács Róbert. \" Nekem idén egy téglagyárban adtak munkát. 170 lej fizetést kaptam. Ennyiből még az éjjeli menedékhelyen sem lehet megélni. Az igazgató, Székely István állandóan azzal fenyeget, hogy kitesz. Két éve lakom ott. Azelőtt az utcán éltem, 2003-tól, amióta betöltöttem a 18. évet.\" Kapás Diana 24 éves. Ő is 2003-ban került ki egy vásárhelyi állami intézetből. \"A Víkendtelepen és egy cipőgyárban dolgoztam rövid ideig. A Víkenden lehetne dolgozni, munkakönyves állás, de nagyon kicsi a fizetés. 200 lejt kaptam egy hónapra. Vannak árvák, akik lakást, palotát kaptak az államtól. Nekünk semmit. Mi csak a menedékhelyen lakhatunk, s onnan is folyton ki akarnak tenni\" - panaszolta. Rostás Mihály rövid ideig a köztisztasági vállalatnál dolgozott: \"Nagyon jó volt, de hátrányos megkülönböztetés ért. Nem kaptam védőkesztyűt, és nem fizették ki a szombati és vasárnapi melóért járó pótlékot. Megkárosítottak\" - mondta Rostás, s hozzátette: beperelte a köztisztasági céget, de nem volt pénze a pereskedésre, s így az 1600 lejes kárral maradt.
Mint kiderült, a legnagyobb segítséget most is Schmidt Lorándtól, a gyermekjogvédelmi igazgatóság vezetőjétől várják. Lukács Róbert így fogalmazott: ő sokat segített nekik, de most is kell adnia élelmet, ruhát és ingyenbérletet a városi autóbuszokra. \"Neki megvan a kellő ereje ahhoz, hogy minket segítsen. Ő intézmény, mi csak magánszemélyek vagyunk. Az igazgatóság uniós pénzeket kap, hogy segítse a hátrányos helyzetűeket. Hát akkor tegyék meg\" - fűzte hozzá Rostás.  

\"Mi már nem sokat tehetünk\"

A gyermekjogvédelmi igazgatóság vezetője viszont állítja: sokszor segített a fiataloknak, de már nem tartoznak a hatáskörébe. \"Mi elvégeztük velük kapcsolatban a dolgunkat. Amikor kikerültek az állami intézetekből, mindenkinek munkahelyet szereztünk, sehogy nem tudtak beilleszkedni. A törvény azt írja elő, hogy a 18 éveseknek egyetlen alkalommal kell munkahelyet és lakást biztosítanunk. Ha erről lemondanak, nem vagyunk kötelesek segítséget nyújtani. Mi mégis sokszor megtettük már. Én személyesen kerestem nekik munkát, de nem becsülték meg magukat. Nagyobb volt munkájukból a kár, mint a haszon\" - mondta lapunknak Schmidt, hozzátéve: ellenpéldát is találni az állami gondozásban felnőtt fiatalok körében.

Az éjjeli menedékhely igazgatója, Székely István is megerősítette lapunknak, miszerint az otthonban mintegy harminc olyan fiatal él, aki szintén állami gondozásban nőtt fel, és most dolgozik, sőt olyan is van közöttük, aki egyetemet végzett, ANL-lakáshoz jutott. \"De ez a csoport járja az országot. Minden évben nyaranta Bukarestben feketén dolgoznak, s aztán télre hazatérnek, s egyenesen ide jönnek, hogy fogadjuk be őket. Az is gond, hogy jegy nélkül vonatoznak, ezért egyesek büntetése már 7-8000 lejre rúg. Ha munkakönyves állást kapnak, a rendőrség megtalálja őket, és elkezdik vonni a bérükből a büntetést, így persze keveset keresnek\" - tette hozzá Székely.