Olvasói levelek: Akit igaz szándék vezérel

Czirják Árpád, mint általában az emberek, nem tökéletes. Nem tudom, Czirják Árpád mivel haragította magára az érsekséget, hogy ezt olyan súlyos szankciókkal kellene megtorolni, mint az elmozdítás. A katolikus egyházban nem jellemző, hogy egy évtizedek óta egy helyen szolgáló plébánost elhelyeznek. Amerikában egyre gyakrabban látnak napfényt olyan híradások, amelyek pedofil püspökökről vagy egyházszakadást kezdeményező elöljárókról szólnak, akik nem értenek egyet a pápai intézkedésekkel. De még ezeket a világi törvény előtt megbukott egyházi méltóságokat is csak ritka esetben szokták elmozdítani. A homoszexualitást pártoló New Jersey-i plébánost sem helyezték el, annak ellenére, hogy a doktrína, amit hirdet, homlokegyenest szemben áll az egyház hivatalos nézőpontjával. Az egyházban is sokan vagyunk, sokfélék, de hála Istennek a modernkori egyház felfogta, hogy ez még nem ok a kiátkozásra. Egy pap nem attól lesz jó lelkipásztor, hogy egyhangúan egyetért az egyháza hivatalos nézőpontjával, hanem abban ismerszik meg az igazi keresztény ember jelleme, hogy mit tesz a közösségért, amelynek a vezetője.

Azt bizonyosan tudom és tapasztaltam, hogy Czirják Árpád soha semmit sem tett önmagáért. Öncél sosem vezette. Minden vállalkozásának és elképzelésének a szándéka a közösségi érdek szolgálata volt. A legsötétebb kommunista diktatúrában – amit már sokan Erdélyben is kezdenek elfelejteni – Czirják Árpád volt az, aki fáradhatatlanul munkálkodott az erdélyi magyarság megmaradásáért. Õ nemcsak a közösség vallási életét szervezte nagy lelkesedéssel, de a közösség tagjainak az anyagi helyzetéért is felelősséget érzett. Amikor Romániában semmi sem volt a boltokban, Czirják Árpád vitt a családokhoz lisztet, cukrot, a gyerekeknek magyar nyelvű könyveket. De a legfontosabb, amit eljuttatott ezekhez az emberekhez, az a mindent átütő derűlátás és remény volt. A körülmények ellenére Czirják Árpád derűlátó ember volt, és nagyon remélem, és imádkozom, hogy a jelenlegi körülmények közt is a mély hite és a derűlátása vezérelje. (…)

Czirják Árpád mindig a „segíts magadon, Isten is megsegít” jelige alatt tevékenykedett, és soha nem számított arra – mivel nem is számíthatott –, hogy majd az erdélyi magyar katolikusok adományaiból tartsa fenn a plébániát és intézményeit. Kitalálta az Agapé nevű vállalkozást, amely nemcsak száz embernek ad munkát, hanem képes hasznot termelni, amit további bővítésekbe lehetne befektetni, hogy az egyház aztán hosszú távon a megtermelt haszonnal karitatív célokat támogathasson. Ez egy hosszú folyamat, és a haszon sem azonnal mutatkozik meg. De az ötlet kiváló, hiszen végre akadt egy ember, aki pap létére felvállalja a világi élet megpróbáltatásait, nem húzódik vissza az egyházi elefántcsonttoronyba, hanem kiáll a magyar ügyért, kiáll az egyház megélhetésének ügyéért, és kiválóan képes is – erőt és energiát nem kímélve – fenntartani azt. Évek óta a munkásokkal együtt dolgozott, ha kellett keverte a maltert, vagy hordta a cementes zsákot, aminek épp tavaly nyáron tanúja is voltam. Õ az a pap, aki nem adományokból akar megélni, noha a külföldi magyarság mindig szívesen támogatta – talán nem eléggé –, hanem a saját kezébe vette az egyházmegyéje életének irányítását. (…)

Nem ítélkezni szeretnék, mert akkor ugyanazt a hibát követném el, mint azok a testvéreim, akik hirtelen indulattal elítélően nyilatkoztak Czirják Árpádról. Isten látja minden ember szívét és szándékát, és végső soron ez a fontos. Akit igaz szándék vezérel, még ha a tettei nem is mindig tökéletesek, tisztán megállhat Isten előtt. (…)

Kelemen Tamás, New York–Budapest