Nyisztor: szárnyat ad az elismerés

Nyisztor Ilona a moldvai csángó magyarok talán legismertebb énekese, a „csángó kultúra és népdalok nagykövete”. A kivételes hangú és tehetségû énekes Tõkés László EP-képviselõ javaslatára múlt szerdán Brüsszelben vehette át az Európai Polgári Díjat. A negyvenhárom díjazott csoportjából is kitûnt a népviseletbe öltözött Nyisztor Ilona a Brüsszelben tartott ünnepségen. A népdalénekessel értékmentõ munkájáról és terveirõl beszélgettünk.

– Nemcsak elõadója, de jelentõs gyûjtõje is a csángó népdaloknak. Mikor fogott hozzá ehhez a munkához?

– Mindig is, már kicsi gyermek korom óta nagyon szerettem énekelni. Amikor egyszer Magyarországon találkoztam Jáki Sándor Teodóz bencés atyával, bemutatta a tanítványait, akik nagyon sok csángó dalt ismertek. Amikor hazamentem, édesanyám kérdezte, hogy na, hol jártam Magyarországon. Azt mondtam, erõst jól jártam, de én ismét elmennék, most gyûjteni szeretnék menni. Nálunk ugyanis csak akkor tudtunk énekelni, ha esszegyûltünk egy kalákába, mert az iskolában nem szabadott, ott csak románul kellett beszélni. Akkor azt mondta édesanyám, hogy nem kell messze menjél, én eleget tudok. Édesanyám annyi éneket tudott, hogy három kazettát gyûjtöttem belõle, és hála a jóistennek, hogy aztán 1990 után megvolt a lehetõség, hogy a fiatalokkal és az idõsökkel is össze tudtunk gyûlni énekelni. Amióta 2000-tõl beindult a magyar nyelvû oktatás Pusztinán, hivatalosan is tudom tanítani a gyerekeknek ezeket a szép csángó dalokat.

– Van érdeklõdés a helybéli fiatalok körében a csángó néphagyomány iránt?

– Vannak, akik szeretnek énekelni, és vannak, akik nem. De szerencsére jó számmal vannak olyan gyerekek, akik szeretik az éneklést, ezért munkám van bõven. Inkább Pusztinán van énekoktatás, fõként hagyományõrzõkkel és gyerekekkel, de a többi falvakban, például Frumószán is tanítok, és még többet is vállalnék, de csak erre futja az idõmbõl. Az anyanyelvi oktatással egyszerûbb, mert az iskolában is sokat énekelnek a fiatalok, így nem vész ki a mi kultúránk.

– Hogyan látja, elkerülhetõ az ilyen kis közösségek beolvasztása, beolvadása?

– Mind Erdélybõl, mind Magyarországról van érdeklõdés a csángó kultúra iránt, jó tudni, hogy még reánk is gondolnak a többi magyar anyanyelvûek. De nagyon nehéz a megmaradás, mi csak fékezni tudjuk az asszimilációt. Mégis mindig, amikor egy ilyen díjat kapok, kapunk, mi, csángó magyarok, akkor a lelkem nem hagyja abbahagyni a tanítást és a gyûjtést. Mindig úgy érzem, csalódás lenne a gyerekeknek, a hazaiaknak, ha én abbahagynám. Több bátorítást ad ez a következõ munkáimhoz. Bár úgy érzem, így is erõst hamar jön reánk az asszimiláció, mégis egy kicsi szárnyat ad az elismerés.

– Melyek a legközelebbi tervek?

– Annyi tervünk van, hogy elmondani is nehéz. Október 26-án Botezatu Victoria Budán népdaltalálkozót rendez, ahol népdaltanítás is lesz. November elején pedig újból megtartjuk a népdalversenyt Pusztinán a Magyar Házban. Az ügyesebb fiatalokkal és gyermekekkel pedig újból versenyt rendezünk. Szerencsére jelentkezõ mindig van elég, nemcsak Pusztináról, hanem a környezõ falvakból is jönnek énekesek. Ez mindig nagyon jó érzéssel tölt el, ilyenkor tudom, nem volt hiába.

Nyisztor Ilona
Népdalénekes, pedagógus és mûvelõdésszervezõ. Énekelt a Kárpát-medence számos magyarlakta településén, de fellépett már Finnországban, Németországban, Svájcban, Franciaországban és az Egyesült Államokban, illetve legutóbb Belgiumban is. Emellett tánccsoportokat, énekkarokat szervez és vezet, népdalokat gyûjt, és koncerteket ad itthon és külföldön egyaránt. Több önálló lemeze jelent meg, 2008 februárjában pedig õt bízták meg a 2006-ban elkészült és rendeltetésének átadott pusztinai Magyar Ház programjainak vezetésével, ahol azóta is heti rendszerességgel tart foglalkozásokat a helybéli fiatalságnak. Több elismerés, az Európai Polgári Díj mellett a Csángó Kultúráért Díj birtokosa, amellyel a Magyar Oktatási Minisztérium 2008-ban Budapesten tüntette ki.