Nyelvészek figyelik a magyar nyelvű rádió és tévéműsorokat

Az első ízben megejtett vizsgálat lényege – amint azt Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja is hangsúlyozta – nem a bírságolás vagy a kipellengérezés, de még csak nem is a kritizálás volt. A cél: megvizsgálni a mintaanyagokon, hogy a riporterek és hivatásos beszélők mennyire tartják be a köznyelvi normát, melyek azok a nyelvhelyességi kritériumok, amelyeket nem követnek, és ez az egészséges nyelvérzék számára zavaró.

„Nem a hibákat vadásztuk, csak a kommunikációt zavaró jelenségekre figyeltünk. Még így is egy sor elrettentő példára akadtunk” – vázolta a többhetes munka lényegét Murvai Olga. Az egyetemi tanár szerint a romániai magyar hangos sajtóban mintha ragályos lenne a pöszeség. A marosvásárhelyi és kolozsvári rádióadók némelyik munkatársánál pedig a hosszú magán- és mássalhangzók rövidként való kiejtésénél köszön vissza az elrománosodott Mezőség közelsége.

A Partiumban a toldalékok használata okoz fejfájást egyes műsorvezető-szerkesztőknek. Általános jelenségnek számít Traian Băsescu neve számos helytelen változatban való kiejtése. „Nem emeltünk ki neveket vagy rovatokat, de tény, hogy az audiovizuális média munkatársai nem kapnak kellő szakmai felkészítést. Megérződik az olvasás, az általános műveltség és a beszédtechnika hiánya” – vonta le a következtetést az egyetemi tanár.

Murvai Olga szerint megengedhetetlen, hogy egy mikrofon elé ülő személy a keresztnév helyett kicsi nevet mondjon, vagy a legnagyobb pontszámot legmaximálisabbnak nevezze. Az odafigyelés hiánya, a felkészületlenség és az igénytelenség még könnyebben előbukkan élő adásban

„Mivel a sajtónyelv leképezi a beszélt nyelvet, az itt elkövetett sorozatos hibák nagyon sokat árthatnak az élő nyelvnek” – vonta le a következtetést Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, aki szerint nagyon jó, hogy egyetemi tanárok segítségével javítani lehet a jelenlegi helyzeten. A tanulmány bemutatóján elhangzott: a jövőben derül ki, hogy ki mennyire vonta le a következtetéseket, és képes-e a javára fordítani az észrevételeket. A nyelvészek és irodalmárok megígérték, hogy amenynyiben igény mutatkozik, az írott sajtót is górcső alá veszik, mert „lehet, hogy az még nagyobb meglepetéseket tartogat”.