Nőnapi ajándék: szigorították az erőszakellenes törvényt

A csütörtökön kihirdetett jogszabály új, a korábbinál jóval pontosabb meghatározást ad arról is, hogy mi minősül családon belüli erőszaknak. Minden olyan szándékos, szóban vagy cselekedetben megnyilvánuló tettet vagy mulasztást idesorol – kivéve az önvédelmet vagy a védelmet –, amelyet a család egyik tagja követ el a család valamely tagja ellen, s amely fizikai, lelki, szexuális vagy pszichológiai fájdalmat okoz a bántott félnek.

A törvény hatálya alá esik a bántalmazással való fenyegetés, a kényszerítés vagy a szabadságtól való megfosztás. A jogszabály arról is rendelkezik, hogy a helyi hatóságok illetékeseinek kötelessége meghozni a megfelelő intézkedéseket a családon belüli erőszak megelőzésére, az áldozatnak pedig joga van a bíróságtól távoltartási végzést kérni. A bírák dönthetnek annak kapcsán is, hogy a bántalmazó fél maradhat a továbbiakban a közös otthonban, vagy ki is lakoltathatják, illetve arra kényszeríthetik, hogy 200 méternél közelebb ne mehessen az áldozathoz, ne kereshesse telefonon, levélben. A távoltartási végzés időtartama egyébként nem haladhatja meg a két évet. Az agresszor továbbá arra is kényszeríthető, hogy állja az áldozat egyes orvosi, jogi vagy ellátási költségeit.

A törvény értelmében az áldozatoknak joguk van arra, hogy tiszteletben tartsák méltóságukat, magánéletüket, ugyanakkor különleges védelmet, szaktanácsadást, rehabilitációt, ingyenes orvosi ellátást, illetve jogi képviseletet kell biztosítani számukra, elősegítendő a társadalmi visszailleszkedésüket. Ugyanakkor a hatóságokra is bírságot szabhatnak, ha nem kezelik a helyzetet a súlyához mérten.

1000 és 5000 lej közötti bírság szabható ki abban az esetben, ha a bántalmazott személyt nem fogadják be menhelyre, vagy nem részesítik a szükséges egészségügyi ellátásban. Eközben 500 és 1000 lej között mozog a büntetés, amennyiben az áldozat nem akarja elhagyni a menhelyet, bár az időközben megváltozott körülmények ezt lehetővé tennék. Amennyiben az agreszszor megpróbál behatolni a menhelyre, ahol áldozatát elhelyezték, akkor szintén 500 és 1000 lej közötti bírság róható ki.

A törvénymódosítás kezdeményezői szerint Romániában a bántalmazott nők 75-85 százalékát otthonában éri agresszió. A módosítás indoklásában rámutatnak: eddig az áldozat feljelentésére volt szükség a büntetőeljárás indításához, most már hivatalból is indulhat eljárás. A testi-lelki terror alatt élők ugyanis ritkán merik feljelenteni a velük egy háztartásban élő erőszakoskodót, vagy a feljelentést utólag visszavonják. A büntető törvénykönyv ráadásul eddig felmentette az erőszak elkövetőjét a büntetőjogi felelősség alól, ha a felek „kibékültek”.

A társadalom tolerálja az agressziót

„Nagyon fontos változásokat eredményezhet a családon belüli erőszak megelőzését és megfékezését célzó törvénymódosítás” – szögezte le a Krónika megkeresésére Kacsó Ágnes kolozsvári pszichológus. „Úgy gondolom, a leglényegesebb eleme az új törvénynek, hogy a hatóságok ezentúl hivatalból indíthatnak eljárást, többé nem lesz szükség a támadást elszenvedő személy feljelentésére” – tette hozzá.

Mint részletezte, decemberben zárult egy, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociális munkás tanszéke által készített felmérés, amely szerint a családon belüli agresszió áldozatává vált nők többsége nem használja megfelelő mértékben az igazságszolgáltatási rendszert – eddig meglehetősen kevesen fordultak a rendőrséghez, nagyon sokan pedig utólag visszavonták a feljelentést, ennek oka leginkább a támadótól való félelem. Olyan abszurd eset is előfordult, amikor a rendőr szemtanúja volt az esetnek, mégsem tehetett semmit, esetleg pénzbüntetést rótt ki az elkövetőre, amelyet értelemszerűen a családi kasszából kellett kifizetni – nagyon kevés esetben került sor börtönbüntetésre.

Mint a szakember elmondta, a romániai társadalom eléggé toleráns az agresszióval szemben, a tradicionális gondolkodás miatt a nemek közötti egyenlőtlenségek továbbra is akut problémát jelentenek. „Az agresszió megfelelő mértékű büntetése eddig sem a hatóságok érzéketlenségén múlt – nem a segítési szándék hiányzott, hanem a törvények voltak hiányosak, számos kiskaput engedtek meg.

A szociális munkás tanszék kezdeményezésére egyébként nemrég megindult egy olyan tevékenység, amely az illetékes intézmények közötti kommunikáció megkönnyítését célozza. Ez egy olyan hálózat, illetve munkacsoport létrehozását jelenti, ahol mindegyik tag rendelkezik bizonyos szintű alapismeretekkel, így az illetékesek együttesen léphetnek fel a problémával szemben” – mutatott rá Kacsó Ágnes.

Hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy a bántalmazást elszenvedett nők mielőbb biztonságba kerüljenek, erre a menhelyek jelentik a megoldást, ezek létesítése azonban a helyi hatóságok hatáskörébe tartoznak, a legtöbb esetben pedig nem jelentenek prioritást. „Az európai uniós standardok szerint minden 10 ezer lakosra egy menhely kellene jusson, ezzel szemben például Kolozsváron egyetlen ilyen létesítmény sem működik. A törvénymódosítás tehát alapvetően pozitív, előremutató intézkedéseket tartalmaz, kérdés azonban, hogy mindez hogyan fog megvalósulni a gyakorlatban” – fejtette ki.

Kiszolgáltatottabbak a gyerekek

A gyermekek ellen irányuló családon belüli erőszakról szólva Román Mónika kolozsvári pszichológus a Krónikának kifejtette, a felnőttek ritkán vallják be, hogy bántalmazzák a gyereket. Mint mondta, pályafutása alatt két-három alkalommal találkozott olyan esettel, amikor valamelyik szülő panaszkodott a másik agresszív viselkedésére, illetve a pedagógus hívta fel a szakember figyelmét, hogy tanítványát bántalmazzák otthon. Mint ecsetelte, a többi bántalmazott gyerekkel kapcsolatban nem vallották be a felnőttek az agressziót: ilyenkor a gyerek viselkedéséből, az általa játszott játékok jellegéből következtet a pszichológus arra, hogy a kiskorú erőszaknak van kitéve.

„Meglátásom szerint nemcsak a fizikai bántalmazás minősül családon belüli erőszaknak – itt hozzáteszem, hogy már a heti egy verés is föltétlenül annak számít –, hanem a lelki jellegű is. A lelki agresszió is okozhat legalább olyan súlyos, maradandó lelki sérüléseket, mint a fizikai. Például amikor a szülők elhanyagolják, más felnőttek gondjára bízzák a gyerekeiket – ha mondjuk, külföldre mennek dolgozni. Ilyenkor a kicsik annyira sérülnek lelkileg, mintha minden nap bántalmaznák őket fizikailag” – mondta el.

A szakember felhívta a figyelmet, hogy a családon belüli erőszak minden formájának súlyos következményei vannak: az ellene irányuló agresszió képtelenné teszi a gyereket a szociális és pszichés fejlődésre is, s az iskolában sem tud megfelelőképpen teljesíteni. Ugyanakkor nagyon sok gyerek úgy reagál a vele szemben elkövetett erőszakos viselkedésre, hogy maga is agresszívvé válik a kortársaival, tágabb környezetével szemben.

„A gyerekek általában nem beszélnek az őket ért agresszióról. Ez a jelenség egyfajta azonosulás az agresszorral: ilyenkor a gyerek nem tiltakozik, elfogadja az agressziót, a bántalmazás pedig mindennapivá válik. A kiskorú ilyenkor azzal a képpel azonosul, amit a szülő róla alkot, és amit feléje közvetít: ha például a szülő alkoholista, vagy valamilyen okból felfokozott feszültségben él, akkor a gyerek a terhére van, és ezt a kiszolgáltatott kiskorún „veri le” – fejtette ki a pszichológus.

Mint emlékeztetett, Romániában eddig nem oldották meg megfelelően a bántalmazott gyerekek helyzetét – csak végletes esetekben vették el őket a családjuktól, olyankor pedig árvaházakba, alapítványi helyeken helyezték el őket. Lelki szempontból azonban szintén hatalmas megrázkódtatást jelent – legalább akkorát, mintha a családban verik őket –, ha drasztikusan kiemelik addigi környezetükből, és idegen helyre viszik a gyereket.