Népszámlálás: ajánlott „kettős könyvelés”

Ennek oka, hogy az elmúlt évtizedben a románok körében hangsúlyosabban mutatkozott a kivándorlás, másrészt a magyarok esetében nőtt a gyerekvállalási kedv. Köztudott, hogy az elmúlt évtizedben románok százezrei vándoroltak ki a kontinens nyugati országaiba: miközben az Európai Unió hivatalos adatait kezelő Eurostat szerint 2009-re kétmillió főre nőtt a más tagországokban élő román állampolgárok száma, nem hivatalos becslések szerint számuk meghaladja a hárommilliót is. Az Eurostat ajánlásai szerint azokat a személyeket, akik legalább egy éve külföldön élnek, nem lehet a népszámláláskor a „szülőföld” állandó népességébe beleszámolni.

Ehhez képest azonban Romániában legutóbb, 2002-ben valamennyi román állampolgárt összeírtak, függetlenül attól, hogy mióta él külföldön, majd utólag vonták ki a teljes létszámból a régóta külföldön élőket. Minden jel arra utal, hogy ezt a – szakértők szerint „kettős könyvelésnek” nevezett – eljárást idén is megismétli az Országos Statisztikai Hivatal, amely az ezekben a napokban toborzott számlálóbiztosokat is arra fogja ösztönözni: azokat a román állampolgárokat is írják össze, akik itthoni családtagjaik bevallása szerint az elmúlt egy év során legalább egyszer hazalátogattak. A román állam számára ugyanis presztízskérdést jelent, hogy a lakosság száma ne csökkenjen húszmillió alá – és létfontosságú is, hiszen a népességszám apadása esetén kevesebb EP-képviselőre és uniós támogatásra lenne jogosult az ország.

Regisztrálás hozzátartozói bevallás alapján

Márpedig egy egy-két millió főnyi „fiktív lakossal” felduzzasztott romániai népességadat a magyarok arányvesztésére mutatna rá a statisztikákban. Éppen ezért az erdélyi magyar politikai-közéleti szervezetek arra buzdítanak, hogy mindenki diktálja be a családjához, háztartásához tartozó valamennyi személyt, azokat is, akik épp nem tartózkodnak otthon. Nem jelent problémát, ha valakit az országon belül két helyen is – hivatalos lakhelyén, és ahol éppen tartózkodik – összeírnak, az ilyen eseteket ugyanis a statisztikai hivatal a személyi szám (CNP) egyezése alapján kiszűri. Országok között ugyanakkor nincs egyeztetés. Ha viszont valakit nem írnak össze sehol, akkor ő a statisztikákból is kimarad. Különösen figyelni kell a tanulók, egyetemisták, más településen dolgozók összeírására. Fontos, hogy őket családtagjaik ideiglenesen távol levő személyként a P (személyek, persoane) űrlapon regisztrálják, és kerüljenek fel a G (háztartás, gospodărie) űrlapra is. „Lényeges kérdés, hogy a hozzátartozók feltétlenül diktálják be a tanulmányaikat más településen folytató egyetemi hallgatókat. Másrészt pedig a kivándorolt személyeket, akikről úgy emlékeznek, hogy az elmúlt 12 hónapban legalább egyszer hazalátogattak, ideiglenesen külföldön élőkként regisztráltassák” – nyilatkozta a Krónikának Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettes, az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetője.

A külföldön élőket két csoportra osztják a népszámlálás során. Vannak, akik a tartósan, míg mások az ideiglenesen külföldön élők csoportjába kerülnek majd. Fontos tudni, hogy Románia lakosságába csak azok számítanak bele, akiket az ideiglenesen külföldön élők csoportjába sorolnak. Az ő esetükben a családtagok ugyanúgy a P betűjelű űrlapot töltik ki, és felvezetik őket a G űrlapra. Ez a kérdés a romániai magyarok számát jelentősen befolyásolja. Tehát azokat a külföldön élő családtagjainkat, akik időközönként itthon is időt töltenek – az elmúlt tizenkét hónapban valamikor tartózkodtak itthon, például karácsonykor vagy húsvétkor stb. –, ne tartósan, hanem ideiglenesen külföldön tartózkodóként írassuk be, vagyis a P és a G betűjelű űrlapokon jelenjenek meg. (És ne a külföldre távozott személyeket összeíró M vagy a huzamosabb időre, legalább 12 hónapra külföldre távozottaknak szánt PPI űrlapon.) Ezeknek a külföldön élő személyeknek az összeírásához fontos, hogy az otthon lévő családtagok meg tudják adni az illető személyi számát, amihez az illetőnek természetesen román személyazonossági igazolvánnyal is rendelkeznie kell.

Az erdélyi magyar közösség számarányának megőrzése, adott esetben növelése azért is fontos, mivel a közigazgatási törvény értelmében az anyanyelvhasználat joga azokban a közigazgatási egységekben kötelező, amelyekben a kisebbség aránya legalább húsz százalék. Bár a Călin Popescu-Tăriceanu-kormány idején, 2005-ben született jogszabály-módosítás alapján a szerzett jogok nem vonhatók vissza, adott esetben hoszszadalmas pereket igényelne ezt bizonyítani. Emlékezetes, Aranyosgyéresen – ahol a magyarság aránya 20 százalék alatti – egy magánszemély, majd a Kolozs megyei prefektus amiatt követelte bíróságon a háromnyelvű helységnévtábla eltávolítását, mert a közigazgatási törvény nem mondja ki: jogukban áll-e kétnyelvű táblák elhelyezésére azoknak a helyi önkormányzatoknak is, ahol a kisebbség számaránya nem éri el a 20 százalékos küszöböt.

Maghiar, nem ungur

A népszámlálási kérdőíveken egyébként nyílt kérdés vonatkozik az etnikumra, az anyanyelvre és a vallásra, amiről mindenki szabadon nyilatkozhat (Ellentétben a tíz évvel ezelőtti gyakorlattal, amikor rangsorolták ezeket). A válaszokat azonban utólag – már nem a válaszadó szeme előtt – osztják csoportokba (kódolják), eldöntve, melyik válasz tartozik a magyar, a román vagy épp az „egyéb etnikum” kategóriába. Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a magyar közösséget nem fogják megosztani mesterségesen, az etnikum és az anyanyelv rovatba kizárólag a „maghiar” elnevezés kerüljön beírásra, és nem például az „ungur”. Ügyelni kell arra, hogy a számlálóbiztos a kérdőíveket tollal töltse ki. Ha ceruzát akar használni, egyszerűen ne válaszoljunk semmilyen kérdésre, amíg tollat nem vesz elő, a ceruzával felvezetett adatokat ugyanis utólag könnyű módosítani.