Német intés a nagyszebeni roma királynak

Mindez egyértelműen kiviláglik a Németország bukaresti nagykövetsége által lapunk írásban feltett, a gettónyugdíjakra vonatkozó kérdéseire adott válaszából. A Krónika elsőként számolt be arról februárban, hogy az önmagát a romák nemzetközi királyának tekintő Cioabă azzal hitegeti a cigányokat, hogy német állami kártérítésben részesülhetnek az egykor Transznisztriába telepítettek leszármazottai. A cigányvajda szerint a kitelepítettek utódait fejenként húszezer eurós kártérítés és havi 200 eurós nyugdíj illeti meg, ennek folyósítása érdekében pedig ügyvédeket fogadott, hogy tárgyalásba bocsátkozzanak, megegyezés híján pedig pereskedjenek a német állammal.

Felhívása nyomán mintegy harmincezer személy – köztük román és magyar nemzetiségűek is – nyújtották be felmenőik okiratait tartalmazó igénylésüket a Dorin Cioabă által alapított cigánybíróságnak is otthont adó nagyszebeni roma székházban.

A dokumentáció benyújtásakor valamennyien 25 lejt fizettek fejenként kezelési költségként. Lapunk úgy tudja, hogy az önjelölt roma király nemrég Németországba utazott, hogy tárgyalásos úton vagy bírósági per révén próbáljon tetemes kárpótlást kicsikarni a német államtól a roma holokauszt romániai áldozatainak leszármazottai számára.

Lapunk megkeresésére Németország bukaresti nagykövetsége közölte, a román sajtóból szerzett tudomást arról, hogy Dorin Cioabă kérvényeket gyűjt a nemzetiszocialisták által üldözött romák „kárpótlása\" érdekében. „Bármilyen félreértés elkerülése érdekében nagykövetségünk felhívta Cioabă úr figyelmét arra, hogy az úgynevezett gettónyugdíj nem jelent kárpótlást vagy kártérítést, hanem a gettóban végzett munka után járó illetményt. Kárpótlást a hatályos német jogszabályok nem tesznek lehetővé. Hasonlóképpen tájékoztattuk Cioabă urat arról is, hogy a deportáltak örökösei nem jogosultak automatikusan a kérések benyújtására, hanem egyedi esetben, hozzátartozójuk elhalálozása után igényelhetik a juttatás odaítélését\" – szögezi le a Krónikának eljuttatott válaszában a diplomáciai képviselet.

Sőt a nagykövetség arra is felhívta a cigányvajda figyelmét, hogy a gettónyugdíjak igénylési és odaítélési folyamatában a kormány keretében működő Romaügyi Hivatal (ANR) számít a cigány közösség tárgyalópartnerének, amely már fel is vette a kapcsolatot a német nyugdíjpénztárral az ügyben. (Mint ismert, Iulian Stoian, az ANR tanácsosa lapunknak nyilatkozva korábban magánkezdeményezésnek nevezte Dorin Cioabă akcióját, amelyért a hivatal semmiféle felelősséget nem vállal). Mindebből kifolyólag a diplomáciai kirendeltség azt a következtetést vonja le, hogy az önjelölt roma uralkodóra semmilyen szerep nem hárul a gettónyugdíjak ügyében.

Mint arra lapunk is felhívta a figyelmet, a 2002. óta hatályos, a gettóban végzett munka után járó nyugdíjak kifizethetőségéről szóló német jogszabály alapján azok jogosultak a juttatásra, akik a szövetségi kártalanítási törvény rendelkezései szerint a nemzetiszocialista rezsim (1933-1945) üldözöttjének minősülnek, kényszer hatására tartózkodtak a nemzetiszocialista befolyási övezetbe (tehát Romániához is) tartozó területen működő gettóban, ahol saját akarat-elhatározásuk alapján, munkadíj fejében végeztek munkát. A törvény leszögezi, hogy az említett személyek özvegyei is jogosultak nyugdíjra, ebben az esetben az elhunytnak kell teljesítenie a fenti előfeltételeket.

Az üldözött személy után hátramaradt jogutódok, illetve az örökösök csak akkor jogosultak ellátásra, ha az üldözött személy még életében nyugdíjkérelmet nyújtott be. Az örökösök nem rendelkeznek a kérelem benyújtására vonatkozó önálló jogosultsággal. Lényeges, hogy a német nyugellátás főszabályként a 65. életév betöltését követően, vagy özvegyi nyugdíj formájában az üldözött személy halála után biztosítható. Egy tavalyi törvénymódosítás értelmében a nyugdíjjogosultság hatálya visszamenőlegesen 1997-ig érvényes.

A bukaresti német nagykövetség a Krónikával közölte azt is, hogy az érdeklődők személyesen fordulhatnak tájékoztatásért gettónyugdíjügyben a német nyugdíjpénztárhoz (román nyelven is), ahol díjmentes az igénylők dossziéinak elbírálása.

A múlt század negyvenes éveinek elején Ion Antonescu marsall parancsára 25 ezer, más források szerint több mint 30 ezer romániai romát szállítottak Transznisztriába.