Nem tetszik a háziorvosoknak az állandó orvosi ügyelet

Kényszermunkának minősül, hogy az egészségügyi minisztérium kötelezővé tenné a háziorvosok számára is az ügyeletet, így ez a jogszabálytervezet sérti az érintettek alkotmányos jogait – jelentette ki Soós Szabó Klára, a Háziorvosok Országos Szövetségének Hargita megyei elnöke a Krónika azon kérdésére, hogy mi a véleménye a múlt héten közvitára bocsátott rendelkezésjavaslatról. Mint arról beszámoltunk, a szaktárca kezdeményezi az állandó orvosi ügyelet biztosítására vonatkozó 2004/163-as törvény módosítását, azt szeretnék, hogy kötelező legyen részt venniük az állandó orvosi ügyelet biztosításában mindazoknak a háziorvosoknak, akik szerződéses viszonyban állnak az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral. Ha a módosítás életbe lép, azoknak a háziorvosoknak, akik nem tartják be az előírást, a megyei biztosító 10 százalékkal levonja a keretszerződés értelmében megállapított havi jövedelmét. „A háziorvosok magánvállalkozóként dolgoznak, s egyetlen vállalkozó sem kötelezhető olyan munkavégzésre, amely fizikai erőnlétét meghaladja” – szögezte le Soós.

A Háziorvosok Országos Szövetségének Hargita megyei elnöke elmondta, a háziorvosok naponta hét órát dolgoznak a rendelőikben, és ezután még napi két-három órát vesz igénybe a munkájukkal járó kötelező papírmunka. Soós Szabó Klára szerint a rendelkezéstervezet tulajdonjogokat is sért, hiszen arra kötelezné az orvosokat, hogy saját munkabírásukra kössenek szerződést. „Azért sem fogadhatunk el egy ilyen módosítási tervezetet, hogy ne teremtődjön precedens az eljárásra” – szögezte le, hozzátéve, hogy szerinte csak akkor lehetne létrehozni a háziorvosok működtette sürgősségi ügyeletet, ha olyan körülményeket teremtenének, amelyek által érdekeltté válnának az orvosok. Többek közt szerinte elsősorban olyan jól felszerelt központokat kellene kialakítani, ahonnan biztosítani lehetne a fogyóeszköz-utánpótlást, illetve nem kényszermunkaként kellene kiróni a feladatokat, hanem a szolgáltatásért az illetékeseknek fizetniük kellene.

„Egyáltalán nem támogatjuk az ötletet, de ezzel nem a munka alól akarunk kibújni” – szögezte le Nagy Levente székelyudvarhelyi háziorvos is. Kifejtette: tevékenységük egész napos feladat, és mivel minden háziorvos magánvállalkozó, zsarolásnak minősül a rendelkezés, hogy ha nem vállalnak ügyeletet, akkor levonnak a nekik járó pénzösszegből.

Antidemokratikusnak tartják a kezdeményezést a Maros Megyei Háziorvosok Egyesületének tagjai is. Mint Kovács Beatrix, a szervezet titkára lapunknak elmondta, kollégái egyébként nincsenek az ügyeleti központok létrehozása ellen, hanem mindenekelőtt a kezdeményezés hangnemével van gondjuk. „Egy jogállamban senkit nem kötelezhetnek arra, hogy munkaidején kívül is dolgozzon, másrészt saját rendelőjét alakítsa ügyeleti központtá” – szögezte le Kovács Beatrix. A szakember egy másik aspektusra is felhívta a figyelmet: a falvakon hét végén vagy éjjel ügyeletben lévő káderek testi épségének kockáztatására. Példaként azt a Temes megyei esetet hozta fel, amelynek során néhány éve a rendelőbe ittasan beállító beteg megkéselte az orvost, mivel az „nem úgy járt el, ahogy ő szerette volna”. Hozzátette, kevésbé tragikus, de ehhez hasonló esetekről Marosvásárhely környékén rendelő orvosnők is beszámoltak. „A vidéki önkormányzatok többsége nemcsak az ügyelethez szükséges helyiségeket nem képes kialakítani, de az orvos és asszisztense testi épségéről sem tud gondoskodni” – sorolta ellenvetéseit Kovács Beatrix.

Falvakon lenne inkább értelme

Ioan Antohi máramarosszigeti háziorvos, a Máramaros megye Háziorvosi Egyesületének volt elnöke eközben szkeptikus a minisztérium rendeletével kapcsolatban. Szerinte a városokban nehezen lehet gyakorlatba ültetni ezt az elképzelést. „A városokban több tucat háziorvosi rendelő van, ezért meglátásban egyáltalán nem fog az működni, hogy egyik nap az egyik rendelőben lesz az ügyeleti központ, a másik nap a másikban. A páciensek soha nem fogják tudni, hogy egy adott napon éppen melyik rendelőben működik az ügyeleti központ. Arra pedig a háziorvos szerint végképp nem kötelezheti a minisztérium a családorvosokat, hogy alakítsák át a rendelőjüket ügyeleti központtá. „Az én rendelőm is a saját tulajdonomban van. Inkább lemondanék a biztosítópénztárral kötött szerződésről” – fogalmazott Antohi. Elmondása szerint az ügyeleti központok kialakításához a helyi önkormányzatoknak is hozzá kell járulniuk. Az ügyeleti központoknak nagyobb értelmét látja a falvakban a háziorvos, ám ezzel kapcsolatban is csak „visszafogottan optimista”. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt működött egy ügyeleti központ a Máramarosszigettől 30 kilométerre fekvő Szaploncán. Ehhez a központhoz tartoztak a környékbeli községek is,. „Nem működött az, hogy egy szarvaszói beteg éjnek idején elmenjen Szaploncára, nem is volt mivel eljutnia, de ha nagyobb baja volt, akkor vissza kellett küldeni a máramarosszigeti sürgősségre. Ráadásul ezek a központok is gyakran pénzhiánnyal küszködtek” – idézte fel Ioan Antohi. Mára ez a központ megszűnt.

Konkrét javaslatok

A háromszéki háziorvosok is fenntartásokkal fogadják a kötelező állandó ügyelet bevezetését. Seres Lucia, a Kovászna Megyei Háziorvosok Egyesületének ügyvezetője a Krónikának elmondta, több észrevételt fogalmaztak meg a tervezettel kapcsolatban. Szerintük árnyalni kellene az ügyelet időpontját, szükségtelen ugyanis meglátásukban a délutáni ellátás,  hiszen a háziorvosok többsége két váltásban, délelőtt és délután dolgozik. Seres Lucia szerint hétköznapokon elég lenne az éjszakai ügyelet. A háromszéki háziorvosok kérik továbbá, hogy a jogszabályban rögzítsék, hogy az ügyeletes orvos mellett dolgozó egészségügyi asszisztenst is megfizetik, hiszen a kórházban, a sürgősségen ügyelő orvosok sem saját pénzükből fizetik a kisegítő személyzetet.

Az orvosok ugyanakkor visszaélésnek tartják, hogy két különböző szerződést összemosnak, szerintük nem lehet a keretszerződés értelmében megállapított jövedelemből visszatartani, ha egy orvos nem vállalja az ügyeletet. Így is rengeteg idős és túlterhelt háziorvos dolgozik a rendszerben, ha kötelezővé teszik az ügyeletet, szerintük egyet jelent azzal, hogy megtizedelik az orvosok számát, fejtette ki Seres Lucia. Hozzátette: elvárják, hogy megfelelő infrastruktúrát, feltételeket biztosítsanak az ügyeleti központokban. Másfelől Seres Lucia szerint ha a leendő ügyeleti központokban nem lesz lehetőség különböző vizsgálatok és beavatkozások elvégzésére, a betegek továbbra is a sürgősségre mennek, ahol el lehet végezni a laboratóriumi vagy a röntgenvizsgálatokat, infúzióra lehet kötni a rászorulókat.

„Addig, amíg nincs sürgősségi ügyeleti központ, nincs, ahol ügyeletezni” – szögezte le hasonlóképpen Munzlinger Attila gyergyószárhegyi háziorvos. Szerinte az állam, illetve az egészségbiztosítási pénztár kötelessége lenne létrehozni ezeket a központokat.

„Ki kell várni”

Amíg nyilvános vita tárgya a háziorvosok ügyeletének kérdése, addig nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, csillapította ezzel szemben a kedélyeket Láng László, a Szatmár Megyei Háziorvosok Szövetségének alelnöke. „Egyelőre csak aggályaimat tudom kifejezni, mivel nem tisztázott semmilyen konkrétum, és még nagyon képlékeny a rendszer. Elsősorban arra kellene választ kapni, milyen alapvető kompetenciával rendelkezhetnek majd az ügyeletben részt vevő háziorvosok. Például egy agytraumás vagy egy szívrohamban szenvedő beteget nem tudnak ellátni, és erre nincs is felhatalmazásuk. Hozzájuk azonnal mentőt kell hívni, és mielőbb szakember ellátására bízni” – véli Láng, aki szerint az életveszélyes esetekben csak időveszteséget jelent, ha a háziorvos vizsgálja meg a beteget, és csak azután hívnak mentőt. A szatmári háziorvos úgy gondolja, a tervezett ügyeletes szolgálat nem pótolhatja a napi háziorvosi munkát, és az nem megengedhető, hogy akinek napközben nincsen ideje, az majd este 8-10 órakor keresi fel kezelőjét. A szakember emellett attól is tart, hogy amennyiben nem dolgozzák ki a program megfelelő finanszírozási hátterét, pénzügyi gondok is adódhatnak majd, ugyanis az ügyeletben dolgozó orvosoknak és nővéreknek a szolgálat idejére kétszeres bért kell kapniuk.

Van, aki jó szívvel vállalná

Több Bihar megyei háziorvos is szívesen részt venne az állandó ügyeletben, akár önkéntes alapon, külön fizetség nélkül is, de azzal, hogy ez kötelező legyen, nem értünk egyet – szögezte le a Krónika megkeresésére Vajda Éva Melinda, a Bihar Megyei Háziorvosok Egyesületének elnöke. Mint elmagyarázta, a megyében már korábban is voltak törekvések a háziorvosok részéről arra, hogy a kistelepüléseken állandó orvosi ügyeletet biztosítsanak, de elsősorban amiatt, hogy a minisztérium ezt nem finanszírozta, a kezdeményezés nem bizonyult életképesnek. A tárca mostani ötletében pedig a „kötelező” kifejezést igen furcsállja a doktornő. Ugyanígy látja Kóródi László háziorvos is. „Mivel a háziorvosok nem alkalmazottai a minisztériumnak, hanem jogi személyek, ezért kötelezni sem lehet őket semmire” – jelentette ki. Kifejtette: csakis azok a kitételek számíthatnak kötelezőnek rájuk nézve, amelyek az egészségbiztosítóval kötött szerződésben szerepelnek. Az egyesületi elnökhöz hasonlóan ő is biztos benne, hogy azok az orvosok, akik fizikailag képesek rá, szívesen vállalnának ügyeletet bizonyos időközönként, de ennek feltétele, hogy az ehhez szükséges körülményeket a minisztérium teremtse meg. „Nem lehet, hogy egy háziorvos, aki az utóbbi időben egy részmunkaidős bejárónőt sem képes foglalkoztatni, hogy a rendelőjét tisztán tartsa, magának fizesse az ügyeleti asszisztenst, a saját autóját használja hozzá a saját pénzéből vett üzemanyaggal. Ez olyan, mintha egy hivatalnok mindennap magával vinné a munkába az íróasztalát” – háborgott Kóródi. Kijelentette: az állandó orvosi ügyelet biztosítása hasznos ötlet, de éppúgy, ahogy a kórházakban, ebben az esetben is fizetni kellene az orvosoknak. Szerinte egyébként a szaktárca célja az, hogy a lakosságot a háziorvosok ellen hergelje, hogy ha az egyre roszszabb életkörülményeik miatt tiltakozásra kerül sor, az emberek ne legyenek megértők.

A kórházaknak jól jönne

Ezzel szemben pozitívumként értékeli a minisztérium javaslatát Konrád Judit, a Maros megyei kórház igazgatója. Megítélésében azzal, hogy a beteg bármikor a háziorvoshoz fordulhat, és nem csak az utolsó pillanatban kéri a segítségét, a kórházak tehermentesítéséhez vezethet majd. Ezt azért tartja lényegesnek, mert a statisztikai kimutatások alapján a beutaltak csaknem 78–80 százaléka egyenesen a háziorvoson keresztül kerül kórházba. „Ez nagyon szép dolog, hogy a háziorvos képes annyira aprólékosan és pontosan kivizsgálni a betegét, hogy egyenesen kórházba küldhesse. Csakhogy egyben csalóka is, arról tanúskodik, hogy a páciens, valamilyen okból kifolyólag, az utolsó pillanatban fordult hozzá. Az lenne a természetes, ha a háziorvos előbb a járóbeteg-rendelőbe küldené a páciensét, és csak végső esetben utalná kórházba” – vélekedett Konrád Judit.

A székelyudvarhelyi városi kórház igazgatója, Lukács Antal is szorgalmazná a közvitára bocsátott  tervezet életbelépését, hiszen, mint mondta, az ügyeleti vonalak nem létezése a kórházak sürgősségi osztályát terheli. Főként hétvégéken és ünnepnapokon zsúfolt nagyon az udvarhelyi kórház, úgyhogy a háziorvosok ügyelete mindenképpen megoldás lenne a kórházi ellátás gördülékenyebbé tételére, fejtette ki a Krónikának Lukács Antal.

„Szükséges egy kórháztól független sürgősségi ügyelet, mert a betegek számos olyan problémával terhelik a kórházak ügyeleti osztályait, amit egy háziorvos megoldhatna” – fogalmazta meg hasonlóképpen Jeszenszky Géza, a gyergyószentmiklósi kórház igazgatója is. Szerinte ugyanakkor ezeket a létesítményeket mindenképp a kórházakhoz közel kellene létrehozni, a háziorvosokat pedig meg kellene fizetni a szolgáltatásért.

Constantin Demian, a szatmárnémeti megyei kórház szóvivője is úgy vélekedett lapunk megkeresésére, hogy szívesen látnák az ügyeletes orvosokat. „Szerencsére a környékbeli kórházakhoz viszonyítva nem szenvedünk hiányt az ügyeletesekben, de az olyan hétvégéken, amelyeken több mint 200 páciens érkezik a sürgősségi ellátóba, nem ártana a segítség” – fogalmazott.

A kórház szempontjából sem minden tökéletes

Pozitív és negatív oldala is van a módosítástervezetnek Demeter Ferenc, a Hargita Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere szerint. Szerinte míg bizonyos szempontból megkönnyíti az egészségügyi rendszer működését az, ha a háziorvosok részt vállalnak a sürgősségi ügyeletben, addig sok esetben veszélybe kerülhet saját biztonságuk, nem beszélve a pluszmunkáról. Demeter szerint nem „leányálom” a sürgősségi osztályon való munka, és a menedzser hölgy orvosoknak nem is ajánlaná. „Gyakran verekedő, alkoholgőzös páciensekkel vagy hozzátartozókkal kell számolnia annak az orvosnak, aki ügyeletes a sürgősségi osztályon, és volt már példa arra, hogy agresszív emberek orvosokat bántalmaztak” – ecsetelte a menedzser. Hozzátette, megérti a háziorvosok felháborodását, hiszen amellett, hogy a kötelező ügyelet pluszmunkát jelentene, gyakran még saját biztonságukat is veszélybe sodorná. A rendelettervezetnek azonban a kórházmenedzser szerint pozitív hozadéka is lenne, hiszen akkor is részesülhetne ellátásban a beteg, amikor nincs háziorvosi rendelés. „A sürgősségi osztály gyakran fuldoklik, amikor a háziorvosok nincsenek szolgálatban, pedig ők sok esetben gyorsabban el tudnák látni a rászorulókat” – magyarázta a kórház vezetője.

A mentősök is örülnének

A mentősök is pozitívan értékelik az egészségügyi minisztérium azon rendelettervezetét, amellyel a háziorvosok számára is kötelezővé tenné az állandó orvosi ügyeletet. Tiberiu Poştoacă, a Kovászna megyei mentőállomás igazgatója a Krónika megkeresésére úgy fogalmazott, a háziorvosi ügyelet egy első szűrő lehetne, s olyan értelemben is jótékony hatással bírna, hogy a betegek elsőként nem a mentőszolgálatot riasztanák, és nem a sürgősségre kerülnének minden kisebb problémával, ami által tehermentesülnének ezek a szolgáltatások.

Poştoacă ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a mentőállomás három évvel ezelőtt kapott négy mentőautót a házi beteggondozásra, ám ezeket nem használják, mivel betegszállításra nem alkalmasak. Az ügyeleti központokban is csak akkor tudják ezeket hasznosítani, ha mentős gépkocsivezetőket alkalmaznának, akik vezetik az autót és ugyanakkor a műszerek kezelésében is jártasak.