Nem adja fel a Medve-tóért vívott harcot az önkormányzat

Szováta
Péter Ferenc polgármester és a helyi tanácsosok szerint ugyanis a Fürdővállalat csak az altalajkincsre, ez esetben a Medve-tó iszapjára tarthat igényt; a fürdőzésért járó összeg azonban az önkormányzatot illeti.
A nyár derekán napvilágot látott 2006/808-as számú kormányrendelet megerősíti azt a koncessziós szerződést, melynek alapján a Fürdővállalat részvényeit felvásárló budapesti Danubius Rt. a Természeti Kincseket Kezelő Országos Ügynökségtől (ANRN) húsz évre bérbe vette a tavat. Fülöp Nagy János, a Fürdővállalat igazgatója viszont nem tart egy esetleges pertől, sőt szerinte végérvényesen lezárná a vitát. Az igazgató sajnálatosnak tartja a huzavonát, annál is inkább, mivel az ország többi fürdővárosaiban nem merültek fel hasonló gondok. „A mi esetünkben a többször tízhektáros Medve-tó is altalajkincsnek számít. Igaz, hogy mi az iszapot hasznosítjuk belőle, de azért mégsem kenhetjük a betegeket a sátortábor közepén” – vélekedett Fülöp. Az igazgató szerint az önkormányzatnak inkább az lenne a feladata, hogy a tó környékét és a fürdőtelep utcáit próbálja kissé civilizálni.
A város polgármestere egyetért azzal, hogy a 808-as kormányrendelet valóban törvényerőre emeli a privatizációs szerződés keretében, az ANRN és a Danubius között született egyezséget. „A kormányrendelet szövege azonban még nem jelenti azt, hogy a Fürdővállalat kénye-kedve szerint használhatja a tavat. Az iszapkitermelési jognak ugyanis semmi köze a fürdőztetéshez. A cégnek semmi joga vagy engedélye nincs arra, hogy pénzt vegyen el azoktól, akik fürödni szeretnének a Medve-tóban” – vélekedett Péter Ferenc. A polgármester különböző szakértők véleményére hivatkozva állítja, nincs meggyőződve afelől, hogy a sós víz ásványvíznek, azaz altalajkincsnek minősülne. Mint elmondta, tanulmányozza annak lehetőségét, miként lehetne mielőbb jogi úton tisztázni a Medve-tó hovatartozásának ügyét. „Félreértés ne essék, hisz minket lényegében nem a Danubius jelenléte zavar. Ellenkezőleg: Szováta akkor nyerne, ha több olyan erős cég telepedne meg és építene, mint amilyen a Danubius. A potenciális beruházókat viszont elriaszthatja a Fürdővállalat húsz évre biztosított monopolhelyzete” – nyilatkozta lapunknak Péter. Az elöljáró úgy véli, hogy amennyiben az önkormányzat ellenségesen fogadta volna az anyaországi befektetőket, akár be is keríthette volna az amúgy már bekerített strandot, vagy a tó túlsó partjára egy másik fürdőhelyet alakíthatott volna ki. „Nem az a cél, hogy valakinek keresztbe tegyünk, hanem az, hogy ha felmerül az igény, a többi vállalkozónak is ugyanazokat a kedvező feltételeket biztosítsuk” – mondta Péter Ferenc, aki szerint leginkább a tárgyalóasztalnál folytatott őszinte párbeszéd közelíthetné az álláspontokat.