„Mi jobban akarjuk a párbeszédet”

– Táborzáró beszédében ön is említette, hogy a tusványosi szabadegyetem a román–magyar párbeszéd fórumának indult, most pedig a magyar–magyar párbeszéd fórumává változott. Ezt így is tervezték, vagy csak így sikerült?
– Valóban nem volt kielégítő a román politikusok jelenléte. Be kell látni: mi jobban akarjuk a párbeszédet a román politikai elittel, mint ők velünk. Ebben a táborban olyan tabutémákat vetünk fel, melyektől több román politikus egyszerűen fél, mert úgy gondolja, nem tesz jót a népszerűségének, ha magyarokkal ül egy asztalhoz például a csángókérdésről vagy a regionalizmus ügyéről beszélgetni. A román politikusok részvételét ebben az évben a kormánykoalíción belül és a román politikában dúló háború akadályozta. Olyan román politikusok mondták le részvételüket, akik a tábor kezdete előtti napon még visszaigazolták, hogy számíthatunk a jelenlétükre. Az idén azonban mi is a román értelmiség részvételére fektettük a hangsúlyt. Nem is panaszkodhatunk, kiváló román előadóink voltak. Általuk a tábor megtartotta román–magyar jellegét.
– Mintha enyhülés mutatkozna az erdélyi magyar–magyar viszonyokban. Idén az RMDSZ több vezéralakja is előadást tartott. Ez minek tulajdonítható?
– Minden évben meghívtuk az RMDSZ vezetőit is, de a meghívottak listája a témáktól is függ. Fontos volt a Tőkés–Markó párbeszéd, a jövőben eldől, hogy lesz-e folytatása. Tavaly is sikerült egy asztalhoz ültetni őket, de azóta sem indult be műhelybeszélgetés az autonómia, erdélyi magyar politika, egységes brüsszeli fellépés vagy akár a kisebbségi törvény kapcsán. Az enyhülés annak tulajdonítható, hogy az RMDSZ konkrét eredményeket még nem tudott felmutatni. A kisebbségi törvény hosszú agónia után kimúlni látszik. Elképzelhető, hogy Bukarestben összeomlik a kormány az uniós csatlakozást követően. Világos, hogy az erdélyi magyar politikának meg kell újulnia, és a parlamenti magyar képviselet jelenléte és ereje attól függ, hogy például előválasztásokkal sikerül-e megteremteni a közös lista esélyét. Erre utal Markó Béla javaslata, habár konkrétan nem mondta ki.
– Miként látják a szervezők az évről évre ismétlődő hatósági tusványosi túlkapásokat?
– Nagyon szomorúnak tartom, hogy a rendőrség évről évre azt gondolja, hogy erődemonstrációt kell itt tartania. Teljesen indokolatlan és cinikus a nagy rendőri erők, a villogtató rendőrautók felvonultatása. A megyei rendőrségnél már tiltakoztunk a fellépés ellen, szándékunkban áll megkeresni a belügyminisztériumot is annak kiderítéséért, hogy központi utasításra cselekedtek az egyenruhások, vagy helyi túlkapás történt.
– Mi volna az idei tábor legfontosabb üzenete a politika és civil szféra számára?
– Egyik üzenete, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak új eszközei nyílnak az integrációt követően. Azok a nemzetek sikeresek, amelyek tudják, mit akarnak, és össze tudnak fogni a közös célokért, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldalon politizálnak. Mind a magyar, mind az erdélyi politikát olyan törésvonalak osztják meg, melyek az összefogás lehetőségét csakis a tisztázó párbeszéd alapján teszik lehetővé. A klasszikus politikai harcok nemzetközi pályán újraértelmezendők. Megtörténhet egyébként, hogy Romániában is alkalmazzák a pozsonyi forgatókönyvet, amikor is a csatlakozás után a baloldal úgy szövetkezett a szélsőséges nacionalistákkal, hogy legelső céljuk a magyaroknak a politikai életből való kiszorítása volt. A magyar politikának az intézményteremtés kell legyen a célja, hogy a közösség megmaradásának ügye ne legyen kiszolgáltatva az aktuálpolitikának. Az egyetem, valamint az egyházi és civil intézmények, ha megszilárdulnak és polgárjogot nyernek, stabil bázisai lehetnek a megmaradásnak és hosszabb távon az autonómiának. Kelemen Tamás