Megnyugvó indulatok Gencsen

Az alig több mint 1200 lelket számláló, többségében magyarlakta falucskára akkor figyelt fel a közvélemény, amikor a huszonkét éve ott szolgáló lelkészt, Bátori Gyulát az egyházközség fegyelmi döntéssel megfosztotta palástjogától arra hivatkozva, hogy pályázaton nyert pénzeket és földterületeket tulajdonított el.

Bátori ezt nem hagyta annyiban: 2007-ben munkajogi pert indított az egyházkerület ellen, majd sorozatban gyakorlatilag a püspöktől a jogtanácsosig mindenkit személyesen is beperelt, aki részt vett a történetben. A KREK az alkotmánybírósághoz fordult, amely tavaly szeptemberben ki is mondta: „egyházi fegyelmi ügyekben az egyház illetékessége kizárólagos, döntései pedig jogerősek és végérvényesek.”

Ennek alapján idén március 11-én a Nagyváradi Ítélőtábla is kimondta végleges és megfellebbezhetetlen döntését a Bátori által indított perben, a KREK javára döntve az ügyben. Múlt héten az utolsó ide kapcsolódó keresetet is megnyerte az egyházkerület. A gyülekezetnek egyébként mintegy két éve új lelkipásztora van Szomor Attila személyében.
A Nagykároly közeli település szemmel láthatóan rendezett, tiszta.

A magyar közösség a 2002-es népszámlálás adatai szerint 882 lelkes, ennek nagy többsége református. A reggeli istentiszteleten megtöltötték a sokat látott templomot. Tőkés László „a gencsi ügyként” elhíresült persorozat lezárását megpecsételő igehirdetéséhez a tékozló fiú történetét választotta alapul.

Elmondta: a világ válságban van lelkileg is, hiszen sok az olyan tékozló fiú, aki nem tér vissza atyjához bocsánatért esedezni. „Ha valakit kárhoztattunk, Isten bocsássa meg bűneinket” – mondta a püspök, aki szerint ezt csak abbéli félelemből tették, hogy az egyházkerület becsületén csorba ne essék. „A nevető harmadik pedig, az antiterrorista csoport, az igazságszolgáltatás csak nevet a markába azon, hogy milyen hitványak a magyarok” – tette hozzá Tőkés.

Nehezen gyógyulnak a sebek

Az istentisztelet után a parókia udvarán gyülekeztek a hívek. Itt az ügy szinte minden résztvevője felszólalt a KREK részéről, s egy kötetet is bemutattak, amely keresztmetszetet nyújt a szövevényes történésekről. A gonosz útja elvész című kiadványt annak társszerkesztője és a benne megjelent legtöbb újságcikk szerzője, Szőke Mária mutatta be.

A mintegy háromórásra nyúlt beszélgetés után a templomkertben felállítandó, Életfa nevet viselő emlékmű alapkövét avatták fel. A fáradt gyülekezet alig megfogyatkozva vonult át a kultúrházba ebédelni és beszélgetni. A zömében idősekből álló, de ifjakat is magában foglaló templomba járó közösség láthatóan felszabadultan és szívesen mesélt arról, ami a lelkét nyomja.

Bár a ragyogó tavaszi napsütésben úgy tűnhet, Gencsen már semmi nem borzolja a kedélyeket, az emberek még mindig érzik az elmúlt években felgyülemlett feszültséget. „Nagyon fájdalmas volt évek óta azt hallani mindenfelé, hogy a gencsi üggyel mi a helyzet, a gencsi pap mit tett” – mondja egy hölgy. Szerinte nagyon rossz híre kelt a falunak Bátori miatt.

Bátori házat épít

A volt lelkész egyébként még mindig a faluban lakik, bár a szeretetvendégségen nem tette tiszteletét sem ő, sem azok, akik annak idején az ő oldalán álltak. Igaz, nem is hívták őket. „Azok nem is református emberek, nem járnak templomba” – mondja Gyula bácsi, s nagyon sokan egyetértenek vele.

Arról, hogy pontosan hányan is vannak, megoszlanak a vélemények. A fiatal lelkipásztor, Szomor Attila szerint mintegy tíz családra tehető a számuk, de van, aki szerint csak Bátori állította, hogy nem fordult ellene a teljes közösség.

Gyula bácsi egyike azoknak, akik a parókiát próbálták védeni Bátori és az általa segítségül hívott több tucat maszkos terroristaelhárító ellen, amikor egy akkori döntés alapján kapott kulccsal bement a paplakba, ahol már Szomor Attila lakott.

A lelkipásztor úgy véli, egyre derűsebb a hangulat a faluban, de a sérelmek nagyon régiek, és a sebek nehezen gyógyulnak. „Meg aztán itt is megjelent az a közöny, ami mindenhol jellemző” – mondja Szomor Attila.

Ő maga a közösségi élet felpezsdítésére februárban nagyszabású farsangot szervezett, amely szerinte segített a kedélyek helyreállításában. „Még a szomszéd faluból is hozatnunk kellett asztalokat a művelődési otthonba, mert nem fértek el az emberek” – meséli a lelkész.

A gyülekezet tagjai szerint egyelőre csak a felszínen van békesség. „Addig nem lesz vége az egésznek, amíg ez az ember itt lakik a faluban” – mondja egy idős úr. Többek azért háborognak, mert Bátori éppen új házát építi a település szélén. A beszélgetés mégsem csak „az ügy” körül forgott, a közös mulatozás, nótázás kora estig eltartott.