Megkezdte működését az aradi autistaközpont

Az intézményeket európai uniós támogatással nyitották meg, és szervezett keretek között nyújtanak segítséget azoknak, akik eddig önerőből próbáltak megbirkózni az autizmussal.

Reggel kilenckor Arad Buzsák nevű városrészében bizonytalanul nyomtuk le a kilincset a kívülről ütött-kopott ház – egy régi óvodaépület – kapuján. A cégtábla még nem került fel a homlokzatra, és a hivatalos szalagavató sem történt meg ottjártunkig, emiatt voltunk kissé tanácstalanok; de az intézmény elébünk siető munkatársainak látványa megnyugtatott: jó helyen járunk a megbeszélt időpontban.

Megismerkedem Emillel, a nyolcéves aradi kisfiúval. Látszólag átlagos gyerek, megtanult írni, olvasni és számolni is. Csak olykor más elképzelései vannak a használati alkalmatosságokról – váratlanul bebújt egy fél méter mély és alig egy méter széles szekrénybe, és magára húzta az ajtót, mert akkor éppen az volt a rögeszméje, hogy a szekrénybe emberek valók. „Az autista gyerek állandó kihívás, mind a családnak, mind a társadalomnak” – mondta Cristina Neţa-Pintescu, Emil édesanyja, aki egyben egy autista gyerekek szülei által létrehozott civil szervezet (az Autizmus – egy szebb jövő egyesület) vezetője is.

Sokáig tabu volt Romániában az autizmus, de ma már a hatóságok és a civilek összefogva próbálják segíteni az idegi-fejlődési rendellenességgel élőket. Négy-ötévnyi próbálkozás után a Munka- és Családügyi Minisztérium, a bukaresti Romanian Angel Appeal Alapítvány és az aradi gyermekvédelem együttműködésével, uniós támogatással sikerült megnyitni – más megyék intézeteivel egy időben – az aradi rehabilitációs központot.

„Arad megyében 65 gyereket diagnosztizáltak autista szindrómával, és eddig sajnos nem tudtunk olyan szolgáltatást nyújtani, amely megfelelő fejlesztő tevékenységet biztosítana” – magyarázta az eddigi törekvéseket Juhász Edit, az Arad Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. Természetesen ebben a 65-ben azok vannak, akikről tudnak, mert lehetnek olyanok is, akik nincsenek nyilvántartva, főleg a megyeszékhelytől távol lévő eldugott településeken.

Az aradi központban négy szakképzett gyerekpszichológus segít a felzárkóztatásban. „Szolgáltatásaink közé tartozik a pszichológiai felmérés, a gyógykezelés és a tanácsadás a családoknak és gyerekeknek” – sorolta Póta Erzsébet osztályvezető pszichológus. Sajnos nem minden rászorulón tudnak majd segíteni, már csak a személyzet kis létszáma miatt is.

„A kedvezményezettek száma maximum tíz lehet, és az óvodáskorú gyerekekre fektetjük a hangsúlyt” – tette hozzá. Márciusban egyelőre csak a jelentkezők pszichológiai felmérését végzik, a konkrét foglalkozások, amelyeken a gyerekek a szüleikkel együtt vesznek részt, a jövő hónaptól kezdődnek. A központ megnyitása előtt az autista gyerekekkel a kisegítő óvodákban és iskolákban vagy a magánrendelőkben foglalkoztak.

Az autizmusnak két típusa ismert: az enyhébb Asperger-szindróma és a súlyosabb Kanner-szindróma. A rendellenesség csökkent mértékű kommunikációs képességekben, abnormális viselkedésben és érdeklődési formában nyilvánul meg; jellemző az autistákra többek között, hogy nem képesek kimutatni az érzelmeiket. Eredete mindmáig ismeretlen, de a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Általában másfél éves korban lehet észrevenni a tüneteit.

„András egyéves és hét hónapos volt, amikor észrevettük, hogy nem úgy viselkedik, ahogy kellene. Még van egy gyerekünk, és láttuk a különbséget köztük” – mesélte Komáromi Veronika, aki a férjével együtt úgy döntött, a  felmérésre elhozzák a kisfiút. A család bízik abban, hogy itt majd segítenek Andráson. „Sokat remélünk ettől a központtól, de mi otthon is elég sokat dolgozunk vele” – mondta az édesanya. A hároméves futamidejű projekt lezárulása után az Arad Megyei Tanács vállalja át a központ fenntartását – ígérte Juhász Edit igazgató.

Az intézmény jövője tehát biztosnak tűnik. Nem úgy az autista gyerekeké. Romániában 18 éves korukig tartják számon őket autistaként, utána skizofréniás diagnózissal kell tovább élniük. A legtöbbször a társadalom szélére sodródva.