Meghiúsult a cigányok átköltöztetése Marosvásárhelyen

A pénteken hajnalban bántalmazott lakók a törvényszéki orvostani intézethez fordultak, a mai nap folyamán pedig az ügyészségen tesznek bűnügyi feljelentést testi sértés miatt. Közben az APDO Lider emberjogvédő szervezet sajtóközleményben ítélte el a helyi rendőrök brutalitását, parancsnokuk, Valentin Bretfelean lemondását követelve.

Bilincsbe vert tiltakozók

„Ötvenéves fejjel megértem, hogy a mi pénzünkből fizetett helyi rendőrség alkalmazottai megbilincseljenek, elverjenek, és betuszkoljanak egy furgonba. Csak azért, mert ki mertem állni, és testemmel védeni azt a területet, ahová több száz cigányt szeretnének telepíteni” – fakad ki a Dél utcában lakó Péter János, miközben a dulakodásban szerzett sebeit mutatja az újságíróknak. A középkorú vállalkozót és a környék többi férfi lakóját pénteken hajnalban, 6 óra előtt az egyik szomszéd riasztotta, hogy megjöttek az erőgépek és a rendőrök. Az önkormányzat alkalmazottai neki akartak látni a Hegy utcai szabad terület rendezéséhez, ahová a Toldi utcai cigányok rendelkezésére bocsátott konténereket helyezték volna el. Reggel 6-ra a két utcából több tucatnyi lakó gyűlt össze, hogy élőláncként védje a területet. Az elégedetlenkedőket a rendőrök azzal próbálták félreállítani, hogy törvénytelenül foglalják el a közterületet, és akadályozzák a hatóságok munkáját.

A hangoskodást dulakodás követte, melynek során a környék három lakóját, Péter Jánost, Máté Jánost és azonos nevű fiát a hatóság emberei a földre teperték, megbilincselték, majd egy furgonba tuszkolták. „Amikor a földre tepertek, fájdalmamban ordítani kezdtem, hogy engedjék el a frissen műtött ujjamat. Erre az egyik rendőr, egy Cismaş nevű alak, akivel nem is olyan régen együtt drukkoltuk végig a fiaink focimeccseit, még jobban hátratörte az ujjamat. Kifacsarták a karomat, megbilincseltek, és a földön húztak” – részletezi a történteket Péter János. Hasonlókban volt része az idős Máté Jánosnak is, aki csak arra emlékszik, hogy miután megbilincselték, és jobbról-balról rúgni kezdték. „A zsebemből kiesett a telefon, kértem, hogy adják vissza, de inkább elhajították a közeli árokba” – panaszolta Máté János. Nem úszta meg a fia sem, aki miután magyarázatot kért mindarra, amit apjával művelnek, rúgni kezdték. „Megbilincseltek, a porban húztak el a rendőrautóig. A csuklómról leesett az aranykarkötő, azt többé nem is találtam meg” – állítja a fiatalember.

Néhány perc múlva a rendőrség visszavonulót fújt. A három férfit szabadon engedték, az építők a munkagépekkel elhagyták a helyszínt. Péter Jánost a mentő vitte el a városi kórház sürgősségi osztályára, a másik két férfit a helyszínen ápolták. A bántalmazáskor szerzett sebek miatt a törvényszéki orvos szerint Péter János, tíz-tizennégy napos kezelést igényel. Az arcán és a jobb kezén keletkezett sebeket valahogy még eltűri, de a műtött ujja és kitekert bokája nagy fájdalmat okoz. Mátéék megúszták kisebb, egy héten belül gyógyuló sebekkel.

Nem kérték ki a lakók véleményét

„Ide nekünk ne hozzanak több cigányt, úgy is van belőlük elég” – mutat a Hegy utca felső részében lévő romatelepre Eleonora Varga. Az aszszonyt, akinek közvetlenül a kerítése mellé helyezték volna a konténereket, az illetékesek nem értesítették pontos tervükről. A két városszéli utca lakói, akik hallomásból értesültek a városházi elöljárók szándékáról, néhány nappal ezelőtt felkeresték Claudiu Maior alpolgármestert, akinek tiltakozó levelet nyújtottak át. Ezt hetvenkilencen látták el kézjegyükkel. „Illett volna kikérni a véleményemet is, legalább formaságból. Úgy tudom, hogy ha egy területrendezés és építkezés kezdődik, a törvény értelmében a szomszéd is áldását kell adja rá” – jegyzi meg Vargáné, aki köré egyre többen kezdenek gyűlni. A környék lakóiból szinte megállás nélkül árad a panasz. A legtöbb az utca felső részén lévő cigánytelep lakóira vonatkozik. A környéken szinte nincs olyan gazdaság, ház vagy ipari létesítmény, ahol a környékbeli romák ne fosztogattak volna. A férfiak a volt téglagyár anyagraktárának falait mutatják, melyet a cigányok darabonként hordanak el. „Hiába vannak őrök, azok is félnek a cigányoktól, mert agresszívek. Több százan élnek itt a környéken, a gyermekeket kitámadják, az időseket kifosztják, minden mozdítható ócskavasat leszerelnek” – mondják az emberek, akik semmiképpen nem akarják, hogy az önkormányzat újabb százötven-kétszáz fős cigánykolóniával duzzassza fel a jelenlegi szinte ezerfőst.

A cigányok sem kérnek az új szomszédokból

Érdekes módon ugyanígy vélekednek a Hegy utcában élő cigányok képviselői is. Megérezvén, hogy róluk van szó, pillanatok alatt ők is ott teremnek Eleonora Varga háza előtt, és a magyarokkal, románokkal együtt szidni kezdik a polgármesteri hivatal vezetőit. „Nekünk ide ne hozzanak más cigányokat, mert mi nem engedjük be őket az utcába” – jelenti ki a lehető leghatározottabb módon Trâmba Ştefan. Amikor felemlegetjük, hogy a Toldi utcai, barakkokban élő cigányok közül sokan azt állítják, hogy a Hegy utcaiakkal rokonok, Trâmba magyarázatba kezd: „Valóban, legtöbbünknek van ott rokona. De mégsem olyanok, mint mi. Azok tolvajok, verekedősek és drogoznak. Nem hiányoznak az ilyenek a mi közösségünkbe.” Mint a többi cigány elmondásából is kiderül, nem akarják, hogy a Toldi utcai cigányok a Hegy utcába is „behozzák azt a ragasztós kábítószert, és megkóstoltassák a gyerekekkel”.
A péntek hajnali incidensre térve, több magyarul beszélő cigány is megerősíti, hogy szemtanúja volt a percek alatt leforgott jelenteknek. „Nem igaz, hogy az emberek támadták volna meg a rendőröket, mint ahogy az a főnökük mondta a tévében. A rendőrök úgy viselkedtek, mint a vadállatok” – állítja Trâmba Ştefan.

Bretfelean: az emberek támadtak a rendőrökre

A Marosvásárhelyi Közösségi Rendőrség vezetőjének, Valentin Bretfeleannak egészen más a véleménye van a történtekről. A parancsnok, aki a hajnali órákban nem volt jelen a tizenkét rendőrt igénybe vevő akción, kijelentette, hogy az erőgépek behatolását megakadályozó lakók támadták ki a hatóság embereit. „Lehettek mintegy húszan. Többször is felszólítottuk, hogy álljanak félre, és engedjék be a munkagépeket, de egy részük egyre agresszívebbé vált. Néhány rendőrt megtámadtak, és akkor kénytelenek voltunk közbelépni. De nem ütlegeltünk, nem használtunk könnyfakasztót, semmit. Amikor láttuk, hogy az emberek kövekkel akarnak megdobálni, a három megbilincselt személyt elengedtük és visszavonultunk” – adta elő a rendőrség igazgatója a saját változatát. Bretfelean nem kívánt válaszolni arra a kérdésünkre, hogy a törvényszéki orvos miért állapított meg akár kéthetes gyógyulási időt is azok esetében, akikkel szemben a beosztottjai állítása szerint nem alkalmaztak erőszakot.