Lennie kell ösvénynek a szomszédok között – Pál József megyés püspök pápalátogatásról, nyitott szívről, a csíksomlyói búcsúról

Makkay József 2019. június 07., 23:24

A csíkcsomortáni születésű Pál József Csaba temesvári megyés püspök lesz a szombati csíksomlyói búcsús szentmise szónoka. A romániai katolikus püspöki kar tagjaként ő is végigkísérte Ferenc pápát romániai látogatásának több helyszínén. A bánsági egyházi elöljáró lapunknak úgy fogalmazott: a szentatya egyszerű, közvetlen ember, aki mindig odafigyel a másikra.

Pál József Csaba püspök szerint élő hittel és nyitott szívvel kell közelíteni a csíksomlyói Szűzmáriához Fotó: Makkay József

– Milyen gondolatokkal tér haza pünkösd szombatján igét hirdetni szülőföldjére, Csíksomlyóra?

– Örömmel megyek haza Csíksomlyóra, a Szűzanyához, ahol gyerekkoromtól oly sok kegyelmet kaptam. Azt hiszem, mindannyiunknak jót tesz megfürödni anyai szeretetében, magunkba szívni lelkületét, és palástja alatt átélni együvé tartozásunkat. A szentatya látogatása után még inkább tudatosul bennünk, hogy mekkora kincsünk van. Az egyház feje arany rózsát hozott a Szűzanyánknak, és áhítattal érintette meg szobrát, pontosan úgy, ahogy a zarándokok teszik. Ha mi élő hittel és nyitott szívvel jövünk továbbra is égi édesanyánkhoz, hatalmas szeretet- és erőforrásra találunk benne. Mária szerető szívében találjuk meg embertársaink igazi arcát, tőle tanuljuk meg úgy látni őket, ahogy ő is látja.

– Számos, a csíksomlyói Nyeregbe pünkösd szombatján visszatérő zarándokhoz hasonlóan múlt szombaton ön is ott volt Ferenc pápa közelében. Hogyan tekint vissza erre az eseményre?

– A pápalátogatás befejezésének másnapján mintegy huszonöten gyűltünk össze kiértékelőre a temesvári püspökségen. Az egybegyűltek egy része részt vett a csíksomlyói pápalátogatáson – voltak, akik Bukarestben és Balázsfalván is jelen voltak –, mások tévén keresztül kapcsolódtak be. Mindenkiben nagy hála volt, de különösen bennünk, akik tényleg útra keltünk. A különvonaton mintegy kilencszázan összesen 29 órát utaztak oda-vissza. Az úton csodálatosan készültek: a vonaton állandó gyónási lehetőség, és állandó szentség­imádás volt. Ez utóbbit csak éjfélig tervezték, de mivel újabb és újabb csoportok iratkoztak be, végül reggelig tartott, és még így sem jutott sorra minden csoport. Szívében mindenki felkészült az eseményre. Híveink így érkeztek meg a Bánságból Csíksomlyóra, ahol a zuhogó esőt is felkészülve fogadták: egymást segítve, támogatva jutottak fel az esőtől fellazult talajon a hegyre. Számomra a szombati nap felejthetetlen: ahogy a nép esőkabátokkal, esőernyőkkel ment, kapaszkodott a hegyre, ez önmagában óriási tanúságtétel. Talán a Jóisten azért engedte meg a zuhogó esőt, hogy hitünkről tegyünk tanúságot.

És a végén megadta a jó időt, a napsugarat is, hogy soha ne felejtsük: Szűzanyánk gondot visel ránk.

– A romániai apostoli körútját meghatározó „Járjunk együtt” mottó jegyében elhangzott beszédeiben Ferenc pápa többször is a zarándoklat jelentőségét hangsúlyozta. Mennyire fontos a hívek számára a rendszeres zarándoklat?

– Csíksomlyói beszédében a pápa szépen kifejtette azt, hogy mit jelent zarándokolni. Ő az Isten népével együtt zarándokol, ezen láttam a hangsúlyt.

Ő is zarándokként jött, hiszen mi mindannyian zarándokok vagyunk itt a földön. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: zarándokokként ne felejtsük el, hogy egy népet alkotunk, tehát egymást kell segítenünk.

Ha a cél van a szemünk előtt, a múlt nehézségei vagy sebei nem akadályozhatnak abban, hogy népként menjünk előre.

– Ki hogyan értelmezi a pápa által említett történelmi örökséget?

– Ferenc pápa a történelmi örökséget mint ismert tényt említette – erre nyilván felhívták a figyelmét. Ebből is jól látszik, hogy odafigyel ránk. Értelmezésemben ennek egy üzenete lehet: igazából együtt, megbékülve, testvérként haladhatunk előre. Felekezeti hovatartozástól függetlenül. Ez ránk, székelyekre, magyarokra különösen vonatkozik, hogy az útitársat felismerve, együtt haladjunk, mert csak így tudunk eredményesen dolgozni és jövőt építeni.

– Miként értékeli Ferenc pápának a görögkatolikusok és az ortodoxok közötti közeledés érdekében tett gesztusait?

– A két román történelmi egyház közötti megbékélésre Ferenc pápa több alkalommal utalt. Először Bukarestben, az új ortodox katedrálisban a miatyánkot elemezve, amikor így érvelt: nem hívhatjuk Atyának, ha nem úgy fogalmazunk, hogy a mi atyánk. Ha nem testvérként mondjuk ezt. A mindennapi kenyér kapcsán pedig azt hangsúlyozta, hogy a Jóisten adja meg nekünk azt is, hogy a testvériségre legyünk éhesek. Másrészt Balázsfalván, a Szabadság mezején, a szabadság kapcsán a megbocsátás és az irgalom fontosságát hangsúlyozta. Idézte Iuliu Hossu mártírpüspök szavait, aki azt írta, hogy imádkozzunk, és bocsássunk meg üldözőinknek. Ezt kell megélnünk, mert másként nincs testvériség. Kinek használunk azzal, ha a sebeket újra és újra feltépjük? Mindenhol, ahol megfordult, Ferenc pápa a megbékélés, a testvéri szeretetet fontosságát hangsúlyozta.

– Ön püspökként Bukarestben és Balázsfalván is kezet fogott a pápával. Váltottak néhány szót?

– Ferenc pápa megérkezésekor Bukarestben az összes püspök közösen fogadta a szentatyát, mindannyian kezet fogtunk vele. A vendéglátó püspökök – a bukaresti püspök, Jakubinyi György érsek vagy Petru Gerghel jászvásári püspök – több időt tölthettek a szentatyával, több mindent elmondhattak neki. A többi püspök Balázsfalván, a görögkatolikus szentmisét követően találkozhatott ismét a pápával. Odajött hozzánk, és hosszan mosolyogva, a szemünkbe nézve, mindenikünkkel kezet fogott. Néhány kedves, udvarias szót váltottunk vele. Egy hosszú görögkatolikus szentmise után nem is lett volna lelke senkinek, hogy hosszabb beszélgetésbe kezdjen a szentatyával. Emiatt nem volt semmiféle hiányérzetem, hiszen pár hónapja, 2018 novemberében a romániai püspöki kart ad limina találkozón fogadta Rómában, a Vatikánban.

– Emberileg hogyan jellemezné Ferenc pápát? Milyen benyomást tett önre?

– A lehető legegyszerűbb ember, ahogyan ezt ő is hirdeti. Mindenkivel normálisan kezet fog. Aki nagyon akarta, megcsókolhatta a kezét, de ezt senkitől nem várja el. Számára az ember a fontos, akivel szóba áll. Láttam a törékenységét: tudom, hogy nehéz számára a járás, sokat szenved a térde miatt, de mindezt hősies lélekkel viselte. Ráadásul a háromnapos romániai látogatása alatt a kedvezőtlen, ködös időjárás miatt sokat kellett kocsival utaznia, két helyre sem tudott helikopterrel menni. Úgy volt, hogy a csíksomlyói rövid délutáni pihenése is elmarad a Jászvásárra történő utazás előtt, de szerencsére az idő annyira megjavult, hogy végül helikopterrel mehetett.

Számomra egyértelmű, hogy Ferenc pápa egyszerű, közvetlen ember, aki mindig odafigyel a másikra. Egyházi nyelven mi ezt úgy fogalmazzuk meg: evangéliumi ember.

Amikor novemberben, a Vatikánban fogadott, oldott hangulatban, közvetlenül, emberileg szólt hozzánk. A legapróbb emberi dolgokra is figyelt. Úgy hallgatott végig mindenkit, hogy soha senkit nem szakított félbe. Látszott, hogy egész lelkével ránk figyel.

– Mi volt ön számára a romániai pápalátogatás legfontosabb üzenete, ami különösen megragadta?

– Számomra erős üzenet volt, hogy kockáztassunk Jézusért! Aki érte kockáztat, annak Jézus nem fog csalódást okozni. Ne álljak le annál, aminek történnie kellett volna, de nem történt meg. Bátran menjünk előre, a jövő felé, hogy megtegyük azt, amire Isten hívott. Nagy baj, ha a „szomszédok közt már nincs ösvény”. Talán mi is tehetünk valamit, hogy legyen. Isten népe vagyunk, Isten zarándoknépe, a Szűzanya velünk zarándokol.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat