A műemlékvédők hárítanak a lebontásra ítélt Emília-malom ügyében

A Krónikához eljutatott hivatalos állásfoglalásuk szerint az 1885-ban épült ipari létesítmény megőrzésére indított eljárás felfüggesztéséről 2011 októberében döntött az igazgatótanács, annak alapjául pedig olyan szakvélemények szolgáltak, amelyek szerint a struktúra balesetveszélyes.

Mint arról beszámoltunk, a belvárosban lévő egykori gőzmalom tulajdonosa, az USL-s Bihar megyei tanácsos, Dumitru Copil már megkapta a bontási engedélyt a helyi építészeti hivataltól, attól az intézménytől, amelynek főépítésze az az Adriana Lipoveanu, aki egyben a műemlékvédő alapítvány elnöke is.

Az épület megvédésére azonban még Sárközi Zoltán elnöksége idején, 2010-ben indított eljárást az alapítvány. A procedúrát ideiglenesen leállították a rendőrségi nyomozás, illetve a per idejére, Sárközi 2012-ben történt menesztése után viszont már nem foglalkoztak vele. Az RMDSZ-es helyi tanácsos lapunknak elmagyarázta, az épület már akkor is viszonylag megromlott állapotban volt, de amíg egy struktúra áll, addig műemlékké lehet nyilvánítani.

„Ahhoz, hogy egy épület sikerüljön műemlékké nyilvánítani nagyon fontos, hogy minden érintett közreműködjön, különösen az ingatlan tulajdonosainak kell tisztában lenniük a helyzettel. A mi szerepünk az, hogy bebizonyítsuk az épületről, hogy az történelmi emlékművé nyilvánítható, restaurálható, és nem utolsó sorban hozzájárulhat a város idegenforgalmi népszerűsítéséhez” – magyarázta lapunk megkeresésére Angela Lupşea, az alapítvány ügyvezető igazgatója.

Jelezte: jelenleg nincs befejezetlen akciójuk, amit le lehet védeni, azt le is védették. Pozitív példaként említette a város főtéren található Kovács Házat, amelynek iktatásakor semmilyen problémákba nem ütköztek, az minden kritériumnak megfelelt. „A pozitív példák sora folytatódni fog, mert az alapítvány célja, hogy plusz értéket adjon a város történelmi hagyatékának. Ennek azonban van egy feltétele: összhangban kell lennie a helyi hatóságok kezdeményezéseivel” – szögezte le Lupşea.

Hochhauser Ronald nagyváradi muzeológus szerint azonban „abszolút veszteséget jelent a városnak” az Emília-malom lebontása. A szakember – aki korábban egy tanulmányt is írt erről az épületről – lapunk megkeresésére elmondta: ez az ingatlan jól tükrözi a város 19. század végi, 20. század eleji ipari kirobbanását, tulajdonosai kemény adókat fizettek a városnak.

„Eszmei értéke van, és nagy űrt hagy majd maga után” – vallja a szakember, emlékeztetve, hogy Nyugat-Európában divat a régi ipari épületeket átalakítsa és hasznosítása. Szerinte a gőzmalomból akár emeletes garázst is lehetett volna építeni, például úgy, hogy meghagyták volna a homlokzatát és egy emléktáblával emlékeztettek volna a Weinberger Jakab által elindított vállalkozásra.