Lakásmaffia Szatmáron?

A panaszos az elnöki fogadóórán kifejtette: 2007-ben a tulajdonában levő varrodával kapcsolatos költségek kifizetéséhez szüksége volt körülbelül 3500 euróra, és – mivel banki hitelt nem sikerült felvennie — egy, a helyi román sajtóban hirdető magánszemélyhez fordult. A kölcsönt egyik ismerősével közösen igényelte, így az összeg elérte a 7 ezer eurót. A hitelt nyújtó, nagybányai illetőségű Adrian Grigore Andrişannal kötött megállapodás szerint havi 7 százalékos kamatra kapta az összeget, amelyet 6 hónap elteltével kellett volna törlesztenie. A kölcsön fedezetéül szatmárnémeti lakása szolgált.

Ismerőse azonban nem fizette ki időben a maga részét, így nem tudta megadni a pénzt, ezért a határidő meghoszszabbítását kérte. Hitelezője ebbe bele is ment, újabb hat hónapot adva neki, szintén havi 7 százalékos kamattal. „Feltűnhetett volna nekem már akkor, hogy kész szerződéstervezettel érkezett a hitelezőm, illetve hogy az új megállapodásban a korábbi egyes kategóriájú jelzáloghitel helyett kettes kategóriájú szerepel – magyarázta a férfi sírva. – Meg is kérdeztem, hogy ez mit jelent, azonban Adrian Grigore Andrişan azzal nyugtatott meg, hogy ez a kitétel nem fontos, a lényeg az összegen és a fizetési határidőn van.” Azonban, mint kiderült, az új megállapodás nem az előző hitel határidő-változtatásáról szólt, hanem lényegében egy újabb kölcsönt jelentett, következésképp Tóth András tartozása megduplázódott, és immár két jelzálog terhelte lakását. A férfi szerint a második határidőre ki is fizette a kamatokkal együtt körülbelül 13 ezer euróra duzzadt összeget, azonban ennek ellenére bekopogott hozzá a bírósági végrehajtó, mondván, hogy a lakását elárverezték, költözzön ki. Tóth, aki elmondása szerint több mint tíz, hasonló helyzetben levő szatmárnémeti családot ismer, pórul járt társaival közösen az ügyészséghez fordult.

A nagyváradi fellebbviteli bíróság ügyészségétől azonban azt a választ kapták, hogy nem emelhetnek vádat az egyébként ügyvédi végzettségű Adrian Grigore Andrişan, illetve a szerződéskötésekben közreműködő közjegyzők, valamint a bírósági végrehajtók és a becsüs ellen, mivel nem történt bűncselekmény. A megállapodásokat ugyanis a panaszosok aláírták, és saját bevallásuk szerint mindegyikük el is olvasta, mielőtt ellátta kézjegyével. Az pedig, hogy a hitelező kihasználta ügyfelei jogi tájékozatlanságát, nem az ügyészséget illeti, így javasolták, hogy indítsanak civil pert. Ugyanezt a választ kapták a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéktől. Tóth András szerint hat alkalommal indított pert, melyek többsége esetén alapfokon a szatmárnémeti bíróság neki adott igazat, azonban Andrişan fellebbezett, és a Szatmár megyei törvényszék mindegyik alkalommal megsemmisítette a bíróság döntését. A perek kezdeményezésénél a nagyváradi ügyészek ajánlásait vették alapul, akik szerint a kért kamat magasabb volt, mint amennyit egy civil hitelszerződéskor alkalmazni lehet, és azt is tanácsolták, hogy kérjék a lakás felértékeléséről szóló dokumentum felülvizsgálását, azonban nem értek célt.

Hozzátette: úgy tudja, Adrian Grigore Andrişan igen jó kapcsolatokkal rendelkezik, például Alin Tişe Kolozs megyei tanácselnök volt a násznagya a lakodalmában. A férfi azt is elmondta, hogy korábban a Szatmár megyei prefektúrán is előadta panaszát, amelynek nyomán egy újságíró elkezdett élénken érdeklődni ügye iránt, azonban a sajtóst komolyan megfenyegették, így végül nem mert írni a történtekről. Tóth András szerint nemcsak a szerződéskötéskor verték át, hanem lakása felértékelése során is, amikor a becsüs nem értesítette, be se ment a lakásába, hanem az alatta levő lakrészben tapasztaltak alapján állapította meg, hogy körülbelül 10 ezer eurót ér. A panaszos azonban állította: rendbe van téve a lakása, erkély és pince is tartozik hozzá, és úgy tudja, körülbelül 30 ezer euróért lehetne értékesíteni. „Pop Olimpia Dorina becsüs kicsivel korábban ugyanazon a környéken egy, az enyémnél jóval kisebb lakást sokkal nagyobb összegre értékelt fel” – kesergett Tóth, aki szerint valószínűleg nem lesz más választása, mint hogy albérletbe költözik családostól.

Csehi Árpád tanácselnök, aki maga is jogász, sűrűn csóválta a fejét az eset hallatán, majd azt tanácsolta a panaszosnak, hogy keresse fel a megyei főjegyzőt. Tóth András szerint azonban a jegyző is csak annyit tudott mondani, hogy szörnyű, hogy ilyesmi megtörténhet.