Lajosvölgyei nyelvtábor: sokallják a tandíjat

Nem kéri vissza a befizetett 1,6 millió lejt, de nagyon becsapottnak érzi magát az a két sepsiszentgyörgyi diáklány, aki részt vett a szatmárnémeti Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet (Madisz) egy hete véget ért angol nyelvtáborán. A diáklányok úgy vélik: az újsághirdetésben leírtak egyáltalán nem feleltek meg a valóságnak, a hirdetésben megfogalmazott vonzó képzési lehetőségek és a körülmények a helyszínen teljesen másképp mutattak. A nyelvtábor szervezője azonban úgy véli: a lányok bizonyára másra számítottak, ezért nem kapcsolódtak be kellőképpen a nyelvoktatásba. Azt azonban elismeri, hogy a hirdetésük talán félreérthető volt, s ezt a jövőben igyekeznek elkerülni.

Festői környezet és fabudi
A két diáklány egy sepsiszentgyörgyi lapban és az interneten is találkozott azzal a hirdetéssel, mely szerint a szatmárnémeti Madisz nyelvtáborában „az oktatók a hangsúlyt a beszélt angol nyelv és a nyelvtani szabályok elsajátíttatására fogják fektetni. Az angol órák száma naponta 4 óra, délelőtt 2,5 és délután 1,5 óra. Az oktatók amerikai és szatmárnémeti nyelvtanárok.” A hirdetés szerint ugyanakkor a szervezők napi három étkezést, tisztálkodási lehetőséget biztosítanak a festői környezetben.
„Miután a saját költségemen elutaztam Szatmárnémetibe, onnan körülbelül hetven kilométerre vittek minket, majd esőben, csomagokkal a hátunkon, gyalog tettük meg a Lajosvölgyéig vezető körülbelül 15 kilométeres távot. Erről korábban senki nem szólt nekünk, de mi sem említettük, mivel még belefért a pakliba” – meséli Baricz Emese, az egyik panaszos diáklány. Odaértünkkor derült ki, hogy a tisztálkodási lehetőség a lajosvölgyi tó, az ivóvízet pedig a szervezők egy kis patakból hozták. „Sehol nem lehetett normálisan megmosakodni, csak miután ezt szóvá tettük, engedtek be a szervezők hétvégi házikójába fogat mosni” – állítja Baricz Emese. Hozzáteszi: mindezeken kívül mellékhelyiség gyanánt „két düledező fabudi állt egy szemétdomb közepén”.

Csak a társaság fontos?
A lányt nemcsak a körülmények, hanem az oktatás minősége miatt is csalódás érte. „Ami ott zajlott, nem lehet oktatásnak nevezni. A két szatmárnémeti angoltanár a tanítással nem foglalkozott, a többi oktató néhány 25 év körüli amerikai fiatal volt, akik ellenben nem voltak nyelvtanárok” – magyarázza. „Egyáltalán nem foglalkoztak a nyelvtannal, végig különböző játékokat játszottunk, melyek alatt angolul beszélgettünk” – panaszolja a diáklány. Azt is felrója a szervezőknek, hogy a napi négyórásnak hirdetett tanítás alig három órára csökkent.
„Egyáltalán nem erre számítottam, amikor hirdetésüket elolvastam. Itt szó sem esett a tanításról, nyelvtudás szempontjából is nagyon vegyes csoportokat alkottunk, volt, aki egyáltalán nem tudott angolul” – állítja. Amikor a szervezők egyikének elmondták kifogásaikat, azt a választ kapták, hogy „néhány személyt kivéve, legtöbben csak a társaság kedvéért jönnek a táborba”.

Régi hirdetéssel reklámozták a tábort
„Negyvenhárom résztvevője volt az idei táborunknak, senkinek nem volt sem most, sem korábban panasza” – nyilatkozta lapunknak Kánya László. A tábor szervezője – aki egyben a szatmárnémeti Madisz társelnöke – úgy véli, a két székelyföldi lány elégedetlensége annak tulajdonítható, hogy eddig nem voltak hasonló nyelvtáborban, ugyanakkor koruknál fogva kilógtak a többiek közül. „Lehet, hogy valamennyire félreérthető volt a hirdetés. Korábban máshol szerveztünk táborokat, most pedig ugyanazt a hirdetést küldtük szét a sajtónak közlésre” – mondta el Kánya. A nyelvoktatással kapcsolatosan úgy véli, hatékonyabb, ha egy született amerikai tanítja az angol nyelvet, nem pedig egy hazai nyelvoktató próbálja bemagoltatni a nyelvtani szabályokat, ugyanakkor a modern oktatási módszerek is ebbe az irányba mutatnak. „Itt a kommunikációra, a beszédkészségre helyezték a hangsúlyt. Jól lehet kamatoztatni az ilyen lehetőségeket, amikor egész nap együtt vannak az angolul beszélőkkel” – vélekedik.

Másra számítottak a diákok
A tanárokkal kapcsolatban a szervező azt állítja, ők az önkéntesekből álló amerikai Békehadtest (Peace Corp) tagjai, közülük pedig többen is tanítanak romániai iskolákban. „Nincs mindenkinek tanári végzettsége, ellenben sokkal jobban el lehet velük sajátítani a nyelvet, mint egy helybéli angoltanárral, akinek a kiejtése sem megfelelő” – véli a Madisz elnöke. A panaszkodó diákokról azt állítja, valószínűleg teljesen másra számítottak, következésképp többnyire elutasították azokat az alkalmakat, amikor a közös tevékenységek alatt a nyelvtudásukat fejleszthették volna.
„A lányoknak mondtuk, hogy amennyiben szükséges, biztosítunk meleg vizet is a tisztálkodáshoz – magyarázta – ezt azonban nem fogadták el, és továbbra is a tóban vagy patakban mosakodtak.” A tábor szervezője kiemeli: eddig soha nem volt panasz a nyelvtáboraikra, ezt bizonyítja a résztvevők írásba is foglalt véleménye, melyekben hasznosnak ítélik az egyhetes kötetlen oktatást. „Nincs a világon olyan tábor vagy esemény, melynek több tucat résztvevője közül mindenki egyformán elégedett legyen, ez azonban nem jelenti azt, hogy mi nem biztosítottunk minőségi oktatást” – összegzi végül a szervező. Kelemen Tamás