Közszemlén a marosvásárhelyi épített örökség

Novák József ötletgazda, grafikai szerkesztő, valamint Plájás István fotóművész a bámulatos belvárosi paloták és középületek részleteit kívánják bemutatni a kiállításon a nagyközönségnek. Az érdeklődők olyan marosvásárhelyi címereket, székely jelképeket, üvegablakokat, stukkókat, domborműveket, kovácsolt vasból készült korlátokat, cifra csatornákat, tulipános motívumú díszítéseket vagy harangokat tekinthetnek meg, amelyek mellett a siető gyalogos gyakran úgy halad el, hogy szinte észre sem veszi a műalkotásokat.

A tárlat kiindulópontja a százéves Kultúrpalota és annak csodálatos díszítőelemei, egy múlt század eleji képről pedig az is kiderül, hogy miként készültek megönteni a Bernády György egykori polgármester megálmodta közművelődési palota alapját. „A kiállítás eredetileg a százéves Kultúrpalotára, annak homlokzatára és belső díszítőelemeire korlátozódott volna. Aztán rájöttem, hogy Bernády Marosvásárhelye sokkal több szecessziós épülettel büszkélkedhet, ezért felkértem Plájás István barátomat a legkiemelkedőbb házak és díszelemek megörökítésére. Képei révén olyan kis részletekkel ismerkedhet meg a nagyközönség, melyek mellett vagy elhalad, vagy a járdáról nincs rálátása ezekre\" – magyarázta Novák József.

A valamikor Széchenyi nevét viselő főtér szecessziós remekei között helyet kapott többek között a Bányai-palota – amely a francia barokk stílusú Toldalagi-ház szomszédságában túlnőtte annak magasságát. A közönség megcsodálhatja a bécsi Gärtner Jákob által tervezett zsidó hitközségi kaszinót is, a 19. században még László-féle vendéglőként és bálteremként ismert későbbi Maros éttermet, a szülészettel szemben lévő sarkon álló impozáns bérházat, a Sanepid-székházként ismert, íves vonalú oromfallal épült Csiszár-villát, a 70-es évek pionírházát és az egykori Csonka-villát is.

Nem maradt ki a sorból a múlt századi városépítő polgármester Szentgyörgy (Forradalom) utcai emeletes háza sem, amelynek homlokzatát Radó Sándor tervező finom vonalú és rajzolatú díszekkel, íves vonalú erkéllyel ékesítette.

Noha a kiállításnak nem kifejezett célja, a képanyag helyenként mégis rávilágít arra, hogy az utókor mennyire tiszteletlenül bánik a műemlékekkel. A kommunizmus idején levert díszítőelemeket és bevakolt címereket az elmúlt negyed évszázad alatt senki nem állította vissza, mi több az építészeti barbarizmust számos ajtó és ablak „termopánosításával\" gazdagította. Novák József rámutatott: az épített örökség kínálta bő nyersanyagnak köszönhetően egyáltalán nem kizárt, hogy folytatják az építészeti művészet megörökítését.