– Elfogadta a képviselőház az anyanyelvhasználati törvényt. A 2018. január elsején hatályba lépő jogszabály szerint azokon a településeken, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja az 5000 főt vagy a 20 százalékot, kötelező magyarul tudó alkalmazottakat felvenni. Orvosok szerint azonban az orvoshiány és az alkalmazási procedúra megnehezíti a jogszabály gyakorlatba ültetését. Hogyan hidalja majd át ezeket a nehézségeket a törvény alkalmazási módszertana?

– Erre vonatkozóan egyértelműen fogalmaz a törvény. A módszertan kidolgozása a kormány és az önkormányzatok feladata, hiszen az egyetemi regionális kórházakat leszámítva az egészségügyi intézmények a helyi vagy megyei önkormányza­tok fennhatósága alatt vannak. Tehát nagyon sok esetben segíthetnek jó példával, jó módszertannal a helyi önkormányza­tok. Amúgy a minisztériumnak ki kell dolgoznia mind az egészségügyi intézményekre, mind a szociális rendszerre egy módszertant. A „legvékonyabb\" megoldás, hogy fordítót alkalmaznak, de nem ez a célunk. A törvény szelleme azt mondja, hogy az orvosi ellátást úgy kell felépíteni, hogy anyanyelven tudjon szolgáltatni, ha ezt megkívánja a helyzet az illető településen.

– Ezek szerint az önkormányzatok is megszabhatják, hogy az adott településen hogyan alkalmazzák a törvényt?

– Remélem, hogy az önkormányzatok jó példával fognak elöl járni, hiszen sok helyen jó az együttműködés a helyi magyar képviselet és a többségi képviselet között, alkalmaznak jó megoldásokat. Már az is lényeges. Ahogy végül a Kolozsvár-tábla esetében is, bármennyire is nehéz volt, de a bírósági pereket figyelembe véve a tanács végül belátta, van könnyebb megoldás is: kialakítani egy nyitott szellemiséget. Az egészségügyi és szociális intézményekre vonatkozó módszertannak a kidolgozása a kormány feladata, és hogyha a kormány nem megfelelően jár el, jó lenne, ha ez helyi jó példákkal lenne megtűzdelve, és lehetne ezekre hivatkozni.

– Ha már Kolozsvárt említette, mennyire lehet remélni, hogy a kincses városban – ahol a többnyelvű helységnévtáblákért is évekig folyt a harc –, sikerül gyakorlatba ültetni a jogszabályt?

– Kolozsváron nem lesz könnyű. Emlékezzünk az olaszteleki kislány tavalyi esetére, amely kiváltotta, hogy ez a törvény újra napirendre került, már sokkal egyértelműbb megfogalmazásban. Még sokat kell ezen dolgoznunk. De nézzük a tele felét a pohárnak: ha a törvény nem lenne, semmi esély nem lenne erre. Most, hogy megvan, már csak azon kell dolgozni, hogy minél jobban lehessen alkalmazni.

– Az illetékesek szerint ezt gátolja, hogy alkalmazáskor nem szerepelhet feltételként a magyar nyelv ismerete, mivel diszkriminációnak minősülne. A törvény lehetővé teszi, hogy a kórházak versenyvizsgán megszabják: a jelentkezőnek tudnia kell magyarul?

– Ebből elég sok per lesz, de igen. Én is így gondolom: a törvény pont azért kell, hogy ez a fajta pozitív diszkrimináció jelen legyen. Ahogy megkérik az idegen nyelvet egy munkapozícióban, úgy a törvénynek a cikkelyeire alapozva ezt a fajta igényt is meg kell jeleníteni.

– A módszertanban fog kvóta is szerepelni, amely kimondja, hogy egy-egy helységben a magyarság számaránya alapján hány magyarul tudó alkalmazottnak kell lennie?

– Erre nem tudok választ adni. A módszertan nem a törvény kidolgozójának, hanem a végrehajtójának a feladata, figyelembe véve a törvény cikkelyeinek a szellemiségét. Biztos lesz sok vita, egyeztetés, de ez még a jövő titka. Azért nem tudok ebben egy precíz utat mondani, mert nem tudok a kormányzat fejével gondolkodni. Azt látom, hogy ezen a téren mind helyi, mind országos szinten sok feladatunk van.

– Az RMDSZ mennyire szólhat bele a módszertan kidolgozásába?

– Egyértelműen látszik, hogy ami ebben az első időszakban működik, az a parlamenti munkában való együttműködés a kormánykoalícióval. Erre is kötöttünk írásos szerződést. A kormányzati szintű együttműködés már nem működik úgy. Egyértelműen látszik, hogy nem vagyunk kormányon.