Régen sokak megélhetését biztosította a komlótermesztés
Fotó: Pixabay
Néhány évtizeddel ezelőtt még több ezer hektáron termesztettek komlót Romániában, az ültetvények jelentős része Erdélyben volt, a szüret pedig sok településen biztosított szezonális megélhetést a helybelieknek. Mára az egykor jelentős mezőgazdasági ágazat szinte teljesen eltűnt: az országban mindössze négy komlótermelő maradt, akik összesen mintegy 150 hektáron gazdálkodnak. Miközben a hazai sörgyártás továbbra is jelentős, a sör egyik fontos alapanyagát a gyárak nagyrészt külföldről szerzik be, a megmaradt gazdák pedig magas költségekkel, értékesítési nehézségekkel és a támogatások hiányosságaival küzdenek.
2026. november 08., 19:472026. november 08., 19:47
A Segesvár környéki falvakban egykor egész családok számára jelentett munkalehetőséget a késő nyári komlószedés, a növény termesztése pedig annyira hozzátartozott a vidék gazdasági életéhez, hogy még külön fesztivált is rendeztek a tiszteletére.
az 1989-es rendszerváltást követő évtizedekben azonban a komlótermő területek fokozatosan eltűntek, a gazdaságok többsége megszűnt, a korábban kiépített infrastruktúra jelentős részét pedig felszámolták.
A rendszerváltás előtt Romániában mintegy 3500–4000 hektáron termesztettek komlót, ebből 800–1000 hektár Szeben megyében volt, elsősorban Erzsébetváros, Szászlászló, Szelindek és Nagycsűr környékén. Ma a megye teljes komlótermő területe mindössze húsz hektár, az ország többi részén pedig már csak három termelő maradt, Maros és Fehér megyében. A Romániai Sörgyártók Szövetségének 2026. október 27-én közzétett adatai szerint az országban összesen mintegy 150 hektáron termesztenek komlót.
Az ágazat egykori kiterjedtségéről egy 2002-es mezőgazdasági minisztériumi rendelet is árulkodik, amely a komló eredetének tanúsításához kapcsolódó termőterületeket sorolta fel.
A rendelet a segesvári körzetben 348 hektárt, a Szászkézd–Fehéregyháza térségben 347 hektárt, Erzsébetvárosnál 235 hektárt, Szelindeknél pedig 224 hektárt sorolt fel. Ezek a korabeli rendeletben szereplő termőterületi adatok, nem pedig a jelenleg megművelt területek.
A visszaesés ráadásul nem kizárólag az elmúlt néhány év fejleménye: lapunk már 2018 októberében arról számolt be, hogy az országban mindössze két komlótermesztő vállalat működik, a korábbi, mintegy 2700 hektáros termőterület pedig körülbelül a tizedére zsugorodott. Akkor a Segesvár melletti Venke és Keménynagyszőlős térségében működő Moragroind vállalat 156 hektáron termelt komlót, amellyel a romániai össztermelés közel hetven százalékát adta.
A vége felé jár Erdélyben a komló szedése és feldolgozása – 1989 után csupán Segesvár és Gyulafehérvár környékén maradtak komlóültetvények az országban. A hazai söripar így a komlómennyiség csaknem 85-90 százalékát külföldről kénytelen beszerezni.
A vállalatot működtető Móra Ákos akkor még abban reménykedett, hogy tíz éven belül a mintegy 270 hektárról legalább 600 hektárra sikerül növelni az ország komlóval beültetett területét, a remélt fellendülés azonban nem következett be: nyolc évvel később már nem a bővítés, hanem a még működő ültetvények fennmaradása jelenti a legnagyobb kérdést.
A komlótermesztés azonban nem csupán a megművelt földterület nagysága miatt volt fontos Erdélyben, hanem azért is, mert jelentős szezonális munkaerőt foglalkoztatott:
A Krónika 2018-as riportjában a segesvári gazdaság szakembere arról beszélt, hogy korábban sok család az augusztusi és szeptemberi komlószedésből teremtette elő az éves megélhetésének jelentős részét, az akkori munkaerőhiány miatt viszont már tíz-tizenöt faluval távolabbról is kellett napszámosokat toborozni.
a több méter magasra felfutó komlónak külön tartószerkezetet kell építeni, az új telepítések pedig csak évek múlva fordulnak termőre, miközben a betakarított tobozokat szárítani, feldolgozni és megfelelő körülmények között tárolni kell.
A szükséges beruházások éppen ezért hosszú távú tervezést igényelnek, ami különösen nehézzé teszi a termelést akkor, ha a gazdáknak nincs biztos felvásárlójuk.
A még működő komlóültetvények egyikét a Szeben megyei Erzsébetvárosban gondozza Ioan Onea agrármérnök, aki csaknem négy évtizede foglalkozik a növény termesztésével, és mára az egyetlen komlótermelő maradt a megyében. A szakember 1989-ben, a kolozsvári agrártudományi egyetem elvégzését követően került az akkori állami mezőgazdasági vállalathoz, amelynek ültetvényei a rendszerváltást követő privatizáció során szintén veszélybe kerültek. A gazdasághoz azonban annyira ragaszkodott, hogy nem nézte tétlenül annak leépülését, hanem elhatározta, hogy maga próbálja megmenteni. A Turnul Sfatului szebeni portálnak nemrég arról mesélt, milyen nehézségek árán sikerült megőriznie az ültetvényt, amelyhez azóta is szorosan kötődik, és amelynek fenntartása ma sem egyszerű feladat.
A szakember 2000-ben személyesen kereste fel Bukarestben Ioan Mureșan akkori mezőgazdasági minisztert, akitől azt kérte, legalább bérbe vehesse az üzemet, mielőtt annak felszerelését és infrastruktúráját is felszámolják. A Turnul Sfatului portálnak felidézte, hogy annyira ragaszkodott az ültetvényekhez, hogy a minisztériumi meghallgatáson sírva próbálta meggyőzni a tárcavezetőt. Végül megszerezte a gazdaság bérleti jogát, 2002-ben pedig, amikor a korábbi állami vállalat vagyontárgyait árverésre bocsátották, bankhitelt vett fel, és megvásárolta az üzemet. A kölcsönt öt év alatt sikerült visszafizetnie, ám ez csak az első lépés volt egy olyan piacon, ahol a korábbi állami sörgyárak privatizációja és a nemzetközi vállalatok megjelenése alapvetően átalakította a beszállítói kapcsolatokat.
A komlótermesztő gazdaságok és a sörgyárak privatizációja ugyanis egymástól függetlenül zajlott, és a korábbi beszállítói kapcsolatok jelentős része megszűnt.
így ugyanis a korábban kiépített, jelentős értékű infrastruktúra egy része megmenekülhetett volna.
Az erzsébetvárosi gazdaságban ma is használják azt a vasból és betonból készült, mintegy hét méter magas tartószerkezetet, amelyet még 1972-ben építettek. A rendszer megfelelő karbantartással további évtizedeken át használható lenne, miközben az ország más részein hasonló berendezéseket, szárítókat és feldolgozóüzemeket szereltek szét és értékesítettek ócskavasként.
A gazdaság fennmaradásában döntő szerepe volt annak, hogy sikerült hosszú távú kapcsolatot kialakítani egy suceavai sörgyárral, amely 2000 óta vásárol innen komlót, jelenleg az éves termés mintegy nyolcvan százalékát. A fennmaradó mennyiség kisebb, kézműves sörfőzdékhez kerül.
a cikkben idézett erzsébetvárosi termelő tavaly Csíkszeredában is próbált vevőt találni: a helyi sörgyárban megvizsgálták a mintákat, megfelelőnek találták a komló minőségét, ám a már meglévő németországi készletek miatt legkorábban két-három év múlva kerülhet szóba egy esetleges együttműködés.
A Világbank WITS adatbázisa szerint Románia 2024-ben összesen mintegy 317 tonna feldolgozott komlót importált, 3,32 millió dollár értékben.
A Romániába importált feldolgozott komló országonkénti megoszlása 2024-ben, a behozott mennyiség alapján:
A romániai komlótermesztés visszaszorulása különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy az országban továbbra is jelentős söripar működik. A Romániai Sörgyártók Szövetségének (Berarii României) 2026 októberében ismertetett adatai szerint az országban elfogyasztott sör több mint 95,5 százalékát belföldön állítják elő, a felhasznált mezőgazdasági alapanyagok nyolcvan százaléka pedig hazai termőterületekről származik.
A nyolcvanszázalékos hazai alapanyagarány tehát nem jelenti azt, hogy a sörgyárak a komló négyötödét is Romániából vásárolnák: az összes mezőgazdasági alapanyagra vonatkozó mutató mögött elsősorban a jóval nagyobb mennyiségben felhasznált sörárpa áll.
A Krónika nyolc évvel ezelőtti riportja szerint a romániai sörgyártók akkori komlószükségletük 85–90 százalékát importból fedezték, miközben a segesvári termelőknek korábban még az értékesítés is gondot okozott. Horia Hantău, a Moragroind akkori mérnöke arról számolt be, hogy amikor a nyárádtői Bere Mureș sörgyár a Heineken tulajdonába került, az új tulajdonosok lemondtak a helyi komló felvásárlásáról, és inkább Németországból, illetve Csehországból szerezték be az alapanyagot. A segesvári cég éves termelésének közel kilencven százaléka egy ideig raktáron maradt, később azonban sikerült kialakítani az együttműködést, és 2018-ban már a Heineken vásárolta fel a termés túlnyomó részét.
A söripar és a komlótermesztők közötti kapcsolat tehát korábban sem volt problémamentes, ám a helyzetet azóta a romániai sörpiac visszaesése is nehezítheti, hiszen
A szakmai szervezet elsősorban az adóterhek növekedésével magyarázza a kedvezőtlen folyamatot.
A komlótermesztők számára azonban nemcsak az jelent nehézséget, hogy milyen mennyiségű alapanyagra van szüksége a söriparnak, hanem az is, hogy a nemzetközi vállalatok már kialakult, hosszú távú beszállítói szerződésekkel rendelkeznek, amelyek mellett egy kisebb romániai gazdaságnak nehéz versenybe szállnia.
A megmaradt termelők helyzetét a magas költségek mellett az állami intézmények működésének hiányosságai is nehezítik. Az egyik legbeszédesebb eset egy néhány évvel ezelőtti minisztériumi egyeztetésen történt, ahol a komlótermesztésért országos szinten felelős tisztviselő kizárólag a segesvári ültetvény létezéséről tudott, az erzsébetvárosi gazdaságról nem hallott, holott a vállalat több mint huszonöt éve rendszeresen beszámol termeléséről, az alkalmazott fajtákról és az értékesítési szerződésekről a mezőgazdasági igazgatóságnak és az APIA-nak – legalábbis ezt az esetet idézte fel a szebeni portálnak az erzsébetvárosi termelő.
Mára a több ezer hektár komlóültetvényből néhány gazdaság maradt
Fotó: Makkay József
Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a hatósági ügyintézés megnehezítette a gazdaság működését: amikor az ültetvények megújításához elérhető európai támogatásokról érdeklődtek, kiderült, hogy az általuk termesztett komlófajtákat időközben törölték a romániai hivatalos fajtajegyzékből, így személyesen kellett Kolozsvárra vinniük a növények szaporítóanyagát, hogy kezdeményezhessék az újbóli elismerésüket.
a kolozsvári szakintézmény korábban elvégezte a komló minőségi vizsgálatait, az utóbbi három évben azonban a megfelelő reagensek hiányában erre már nincs lehetőség, ezért a gazdaság Németországba küldi a mintákat, hogy megszerezhesse a sörgyárak által megkövetelt minőségi tanúsítványokat.
Néhány évvel ezelőtt a még működő komlótermesztő gazdaságok, a gazdasági minisztérium és a söripari érdekképviselet képviselői között is egyeztetés kezdődött arról, hogy a nagy sörgyárak az évente felhasznált alapanyagból legalább néhány tíz tonnát romániai termelőktől vásároljanak meg, a kezdeményezésnek azonban nem lett kézzelfogható eredménye.
A komlótermesztés egykori gazdasági és közösségi jelentőségét jól mutatja, hogy Segesváron néhány éve még külön fesztivált is szerveztek a növény tiszteletére.
A rendezvényt az Oktoberfest mintájára, erdélyi Septemberfestként képzelték el, amely a sörfogyasztást a helyi gasztronómiával, kézművességgel és kulturális programokkal kapcsolja össze.
A fesztivál 2013-as bemutatkozásakor a szervezők ötszáz éves helyi komlótermesztési hagyományról beszéltek, és arra is figyelmeztettek, hogy meg kell őrizni az ágazat még meglévő infrastruktúráját.
A vidék korábbi mezőgazdasági hagyományai ugyanakkor ennél is szélesebb összefüggésbe illeszkednek. Az erdélyi sörfőzés történetét a szász városi kultúrával is kapcsolatba szokás hozni, bár a komlótermesztés pontos helyi kezdeteiről nem állnak rendelkezésre egyértelmű írásos bizonyítékok. A növénynek mindenesetre a 20. század második felére már komoly gazdasági szerepe alakult ki, amely nemcsak a sörgyárak alapanyagellátását, hanem a környező falvak munkaerőpiacát is befolyásolta.
A romániai sörértékesítés kilencven százaléka a hipermarketekben, szupermarketekben és kisboltokban zajlik, míg a vendéglátóhelyek – éttermek, bárok és kávézók – csupán tíz százalékos részesedéssel bírnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Jóval fagypont alatti hőmérséklet volt vasárnap reggel Székelyföld több településén, a legalacsonyabb hőmérsékletet – mínusz 10,5 fokot – Csíkszeredában mérték.
Az épülő kolozsvári gyermekkórház körülbelül 200 millió eurós támogatást kap az egészségügyi minisztériumtól; a pénzt jövő év elején fogják elkülöníteni.
Vasárnap reggel megkezdődött a helyi konzultatív népszavazás a Szeben megyei Resinár községben arról, engedélyezzenek-e bármilyen bányászati tevékenységet a település közigazgatási területén.
Mintegy 250 évvel a felállítása és majdnem 90 évvel az eltávolítása után térhet vissza Máramarossziget főterére a pestisjárványok elleni isteni oltalomért emelt barokk Szűz Mária-szobor.
Nem ár-összehasonlításra, statisztikán alapuló elemzésre készültünk, inkább maguktól az érintettektől – a vásárlóktól – kérdeztük, hogy érdemes-e a szomszédban beszerző körútra indulni. Na és persze jövedelmekről és árképzésről is szó esik…
Havonta legfeljebb 600 lej állami támogatást kaphatnának kolozsvári albérletük kifizetéséhez azok a 18 és 29 év közötti munkavállalók, akiknek nettó havi fizetése nem haladja meg a 4000 lejt.
Nem fogadja el az RMDSZ a romániai kistelepülések kötelező összevonásának tervét, mert az a magyar közösségek önálló önkormányzatait, politikai képviseletét és anyanyelvhasználati jogait is veszélyeztetné. Horváth Anna beszélt erről a Krónikának.
Meggyőző ütemben halad az első Hargita megyei autópálya-szakasz építése: egyetlen hónap alatt 6 százalékos a fizikai előrelépés a Gyergyóalfalu és Ditró között létesítendő sztrádán.
Az Arad Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház kénytelen volt megduplázni a hepatitis A-val kezelt gyermekek számára rendelkezésre álló kórházi férőhelyek számát, miután az utóbbi hetekben jelentősen megszaporodtak a megbetegedések.
Emil Boc polgármester hivatalosan is felszólította a kolozsvári metró kivitelezőjét a felhalmozódott késések behozására, valamint a projekt következő szakaszaira vonatkozó egyértelmű ütemterv bemutatására.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!