Kisiskolás kortól el kell kezdeni a pénzügyi nevelést, fő a kreativitás

– fejti ki a professzor.

A szakember egyrészt azt tanítaná meg nekik, hogy mindenre be lehet cserélni a pénzt, például tudnak belőle venni fagyit, babákat, játékokat. Másrészt hogy a pénzért vagy meg kell dolgozni, vagy pedig nagyon ötletesnek és ügyesnek kell lenni, és ki kell találni kreatív dolgokat. A professzor a dúsgazdag Elon Musk Twitteren megjelent mondását idézi:

Hangsúlyozta, hogy azért nem mindenki tud kitalálni mondjuk egy PayPal-rendszert, de az is tévedés, hogy csak kemény fizikai munkával lehet pénzt csinálni. Azt is érdekes dolognak találja, hogy nagyon sokszor kulturálisan és nyelvileg meg van határozva az, hogy egy nép hogyan viszonyul a pénzhez. A románok „nyerik” a pénzt, a magyarok „keresik”, angol nyelvterületen „csinálják”, a németek pedig „kiérdemlik” azt.

Megtanulni, hogy dolgozni kell a fizetésért

dr. Szabó Árpád szerint egyrészt matematikaórán lehetne a kisiskolások pénzügyi nevelését elkezdeni: például tanulják meg a pénznek a címleteit. Másrészt harmadik osztályban, állampolgári nevelés óra keretében meg kellene tanítani olyan dolgokat, mint például kell dolgozni azért, hogy az ember fizetést érdemeljen. Harmadrészt problémásnak találja, hogy a mi kultúránkban kapott egy pejoratív értelmezést a gazdagság fogalma. Egyrészt irigylik a gazdagokat, akiknek pénzük van, akik vásárolni tudnak, akik pénzt adnak kölcsön – ez szélsőségesen úgy csapódhat le, hogy Európában és Amerikában szidják például a a zsidókat, mert „nekik van pénzük”, a világ más táján pedig a hindukat. Amikor Afrikában dolgozott, számos emberrel beszélgetett: ott a hindukat becsmérlik ugyanúgy, mint máshol a zsidókat. „Ha állampolgári nevelés órán megtanítjuk azt, hogy nem irigyelni kell a gazdag embereket, hanem meg kell tanulni pénzt csinálni, beosztani, akkor szép lassan ki tudjuk irtani az antiszemitizmust Európából és Észak-Amerikából” – vélekedett a professzor.

dr. Szabó Árpád szerint van néhány olyan alapvető dolog, mint például hogy soha nem veszünk fel hitelt olyan pénznemben, amilyenben nem kapunk fizetést. Hiszen például rengeteg svájcifrank-hitelessel megtörtént már, hogy amikor az árfolyam megváltozott, akkor hirtelen nagyon sokan fizetésképtelenné váltak, és nem tudták tovább törleszteni autó- vagy házrészleteiket. Sokan hajléktalanokká váltak emiatt.

„Ebből kiindulva, olyan alapvető dolgokat kellene tanítani a gyermekeknek, hogy mi az, hogy kamat, árfolyam, hitel, és ezt nemcsak egyetemet végzett emberek kellene tudják, mert egyszerű emberek is szoktak vásárolni.

és a bankkártyánkon ott van, hogy 25 százalékos hitel, azaz minden egy lejre még 25 bani kamatot kell fizetnünk a banknak, akitől a kártyánkat kaptuk. Ezt pedig az állampolgári ismeretek órán, 5–8. osztályban lehetne tanítani” – fejtette ki a professzor. Lényegesnek tartja, hogy egy nyolc osztályt végzett ember már tudja, mi az, hogy kamat, hitel, törlesztőrészlet és árfolyam. Erre ki kéne dolgozni valamilyen rendszert, ezt a pedagógusoknak és a pszichológusoknak kéne közösen kitalálniuk.

A tanár számára ma is használható eszköz lehet a szimulációs játékok beépítése a tanórába, céglátogatás, pénzintézet-látogatás vagy pénzügyi szakemberek meghívása: talán a meglevő lehetőségeket kellene jobban kihasználni, ehhez talán több bátorságra és kreativitásra van szükség.

Racionális pénzügyi magatartás

A közgazdaságtan tanár kifejtette, hogy jelenleg 8. osztályban kerül napirendre a pénzügyi nevelés, mint különálló tantárgy, és ez is alkalmas időszak arra, hogy nagyrészt gyakorlati ismereteket, és bizonyos alapfogalmakat is elsajátítsanak, majd később az elméleti oktatásban 10. és 11. osztályban találkoznak újból gazdasági tárgyakkal, melyek pénzügyi tematikát is tartalmaznak. „A jelenlegi nyolcadikos tantervi előírások lehetővé teszik azt, hogy a mindennapi, gyakorlati élettevékenységek gazdasági-pénzügyi dimenzióját megértsék a gyermekek. A magyar fordításban is elérhető tankönyv bőven tartalmaz személyes, illetve családi költségvetés készítésével, vásárlási döntések modellezésével, megtakarítási alternatívák mérlegelésével kapcsolatos feladatokat, a megfelelő kiindulópontok adottak” – fejtette ki dr. Incze Éva.

vagyis a tanulók újabb ismeretekhez juthatnak, többet tudhatnak, mint amennyit saját tapasztalatból vagy a szülői modell alapján elsajátíthatnak.

Az iskola a racionális pénzügyi magatartás kialakításához járulhatna hozzá, a pénzhez való érzelmi vagy ideológiai viszonyulás tekintetében nem lehet és nem is kell a közoktatás keretei között állást foglalni.

 Szülői mintákból öröklődik a pénzügyek rossz kezelése

dr. Szabó Árpád úgy véli, hogy a házaspárok közötti családi viták több mint fele az anyagi és pénzügyi helyzet miatt robban ki. A gyermekek pedig hallják ezeket a vitákat, és valahogy tovább öröklődik a pénzügyektől való félelem, a pénzügyek rossz kezelése. Eljuthatnak odáig, hogy már középiskolás korukban sok adósságba keverednek.

– hívta fel a figyelmet a professzor.

Hozzáfűzte, hogy a volt szocialista országokban általában, de különösen Romániában az emberek nem tudják, mi az, hogy tőzsde, befektetés, pénzügyi piac. Ezek is olyan dolgok, amelyeket azért meg kellene tanítani 8–9. osztályban, arra gondolva, hogy az ország egyre nehezebben tudja eltartani a nyugdíjrendszerét, és ha az ember nem fektet be, nem tesz félre nyugdíjas korára, akkor egyszer csak arra ébred hatvanévesen, hogy nem kap annyi pénzt, amiből megtud élni.

„Meg kellene tanítani ezt is a fiataloknak, hogy az idős embereket ne ingyenélőknek tekintsék, hanem olyan személyeknek, akik egész életüket tisztességesen ledolgozták, csak nem tudták, hogy be kell fektetni a nyugdíjrendszerbe, és most a kis nyugdíjukkal ennek a rendszernek az áldozatai” – hívta fel a figyelmet a professzor.