Kilakoltatás előtti tanácstalanság

Idén országszerte többezer bérlő kerül kényszerhelyzetbe, mivel mármost tudja, hogy lejárati idejéhez közeledőszerződését a tulajdonos nem hajlandómeghosszabbítani.
Annak ellenére, hogy a 2002-benérvénybe lépett jogszabály 44. cikkelye akilakoltatás előtt álló fogyatékosok,nyugdíjasok és kereset nélküliektámogatásáról szól, eddigsemmiféle előrelépés nem történt ezügyben. „Mivel én sem olvashatok el minden törvénytelejétől végig, csak a közelmúltbanszereztem tudomást arról, hogy a 2002/10-es törvényegyik cikkelye kimondja, hogy a különböző vállalatokprivatizációjából befolyó összeg2 százalékát az állam köteles akilakoltatott családok helyzetének megoldásárafordítani. Az már más kérdés, hogyöt év alatt semmi nem történt ezen a téren,de ezután foglalkozni fogunk ezzel a kérdéssel”– jelentette ki Borbély Lászlóterületrendezési és középítkezésiminiszter. Elmondta: amikor tudomására jutott, hogy aprivatizációkból befolyt összegek egy részemég rendelkezésükre áll, indítványozta,hogy a kormány 2007-ben mintegy 40 millió eurótkülönítsen el a rászorulóktámogatására.
A nyilvántartás szerintRomániában mintegy 13 ezer család kényszerüla közeljövőben elhagyni az eddig bérelt lakását.Bukarestben a legsúlyosabb a helyzet: a fővárosbanháromezer kilakoltatás előtt állócsaládot tartanak nyilván. Sokan vannak azonoshelyzetben a Prahova-völgyi településeken, valamintaz erdélyi városokban is. A középítkezésiminisztérium jelenleg országszerte 1800 lakástépít, de ebből idén alig 600 készülel.
Borbély Lászlóközépítkezési miniszter szerint nemcsak aminisztériumot terheli az ügy megoldásánaka felelőssége. Úgy véli, elsősorban a helyiönkormányzatoknak kellene lépniük. A lapunkáltal megszólaltatott erdélyi polgármesterekviszont úgy vélik, hogy a szűkös költségvetéssemmiképpen nem teszi lehetővé, hogy szociálislakásokkal támogassák az utcárakerülőket. Másrészt azt állítják,hogy az ország minden vidékére jellemző gondraa központi hatalomnak kell megoldást találnia. Akormány egyelőre két ígéretet tett:építkezésre alkalmas telkeket utalna ki azönkormányzatoknak, illetve arra kötelezi őket, hogyaz eddigi 20 helyett az állami lakásalap 40 százalékátutalják ki a rászorulóknak.

A telkek és a kaszárnyák segítenének

Míg Dorin Florea marosvásárhelyipolgármester több ezer utcára kerülőcsaládról beszél, a város önkormányzatamindössze 210 sürgősségi esetet tart számon.Az elmúlt időszakban ebből 85-re sikerült megoldásttalálni. A kiköltözésre kényszerültcsaládoknak a városháza többnyire régi,szinte teljes felújításra szoruló államilakásokat ajánlott fel. „Volt olyan család is,amely méltánytalannak tartotta az ajánlatunkat,és visszautasította azt. Sajnos mi sem dúskálunka lehetőségekben” – jegyezte meg Bakos Leventealpolgármester, akit a lakásügyek kezelésévelkészül megbízni Dorin Florea. Bakos előrelépéskéntkönyvelte el azt a múlt csütörtökiönkormányzati határozatot, melynek értelmébena Kárpátok sétányon telket utalnak ki egytömbház építésére.,Ugyanakkor úgy véli, hogy ez a telek nem oldja meg ahelyzetet, viszont az is igaz, hogy visszaszolgáltatottházakban élő családoknak nem egy időben járle a jelenlegi szerződésük.
Dorin Florea néhány,valamikor a város tulajdonát képező ingatlanvisszaszerzésében látja a kérdésvalós megoldását. „Marosvásárhelyévek óta hasztalan kéri vissza a telkeit, mertBukarestben senki nem hajlandó mozdítani semmit.Ugyanez a helyzet a kaszárnyákkal is, amelyekben,elképzeléseink szerint, szociális lakásokatlehetne berendezni” – véli Florea.

A törvény mindenkire egyformán érvényes

Kilakoltatás vár amarosvásárhelyi Kossuth (Cãlãraºilor) utcai népesroma családokra, de ugyanaz a sors fenyegeti a különbözőkitüntetésekben és díjakban részesültidősebb művészeket is. Lapunk már korábban isbeszámolt arról, hogy a Románia Csillagrendjévelkitüntetett Lohinszky Loránd érdemes művésznekoktóberben el kell hagynia Köteles Sámuel utcailakását. Hasonló gondokkal küszködik aszínház román tagozatának tagja, CornelPopescu is. Bakó Attila, a polgármesteri hivatallakásgazdálkodási osztályánakvezetője a Krónikának elmondta, hogy az ifjúcsaládoknak épülő, Gheorghe Marinescu utcaitömbházban tudnak felajánlani lakást azérintett színművészeknek. A MarosvásárhelyiNemzeti Színház ügyvezető igazgatója, KárpGyörgy szerint is mindenképpen az önkormányzatnakkell megtalálnia azt a méltányos megoldást,amivel azokat kárpótolnák, akik az évtizedeksorán a város hírnevét öregbítették.
Szintén a visszaszolgáltatottingatlan elhagyására kényszerül a hétfősP. család is. A volt Kossuth utca lakói a nyárigkaptak haladékot a másfél szobás helyiségkiürítésére. „Hová menjünk?Drága albérletre nincs pénzünk, ráadásulcigányokat senki nem fogad be. Itt még valahogy megtudunk élni egyik napról a másikra, de falun nemlenne miből pénzt csináljunk. Ezelőtt kétévvel a polgármester egy csomó pénztígért, ha elhagyjuk a várost, de abbólsem lett semmi. Kiállok a rajkókkal a városházaelé, és bizony isten, felgyújtom magam!” –fakadt ki a középkorú férfi, aki nem volthajlandó elárulni a nevét.

Ilyés Gyula: inkább utakat kell építeni

Arra a kérdésre, hogymiként segítik a helyhatóságok akiköltöztetés előtt állórászorultakat Szatmárnémetiben, IlyésGyula polgármester egyszerűen azt válaszolta:„Sehogyan!”. A polgármester szerint, jó lenne azemberekben tudatosítani, hogy az önkormányzat márnem az a segély-nyújtó intézmény,amely a kommunista rendszerben volt. „A mi anyagi kereteink nemteszik lehetővé a lakásépítést.Ezt a helybéliek is jól tudják, mert márnem is fordulnak hozzánk ilyen ügyben. Úgy véljük:sokkal fontosabb utakat építeni, mint lakásokat.Egyrészt a szűkös költségvetés miatt,másrészt pedig azért, mert a minőségiutakat mindenki igényli, míg a lakásépítésiprogrammal csak egy réteget tudnánk kielégíteni”– fejtette ki lapunknak Ilyés Gyula. A szatmárnémetipolgármester megítélése szerint alakáskérdésre központi szinten kellettvolna megoldást találni. „Sajnos nagyon sok törvényarról tanúskodik, hogy a Bukarestben tevékenykedőpolitikusoknak fogalmuk sincs, mi történik az országban.Minden felelősséget és kiadást áthárítanánaka polgármesteri hivatalokra, hogy nálunk csapódjanakle a kellemetlenségek! Ha így haladunk, sempolgármesterekre, sem önkormányzati képviselőkrenem lesz szükség. A hivatalt elvezetheti egy könyvelőis, aki egy-kettő szétosztja a pénzeket” –háborgott Ilyés. Példaként egyelőkészületben lévő törvénytervezetetemlített, amelynek értelmében a kormányarra kötelezné a helyi önkormányzatokat, hogyvállalják fel a bérlők költségeinekegy részét. „Nem elég, hogy az éveksorán megjelent törvényekkel arra kényszerítettek,hogy a lakóknak, majd a kereskedelmi egységeknek szintejelképes áron adjuk el a lakásainkat, illetveüzlethelyiségeinket, most azt akarják, hogy amegmaradt semmiből szociális lakásokat osztogassunk,építsünk, vagy éppenséggel abérlőket támogassuk” – méltatlankodottIlyés.

Lakás helyett jó tanács

Hasonlóan vélekedettSzász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere is,amikor felemlegette, hogy minden, ami nemrég még avárosé volt, kikerült az önkormányzattulajdonából. Ráadásul szerinte aszékelyudvarhelyi helyzetet a település„különleges politikai státusa” is bonyolítja.„Nem elég, hogy a város kezében sem eszköz,sem lakás nem maradt, az ártatlan udvarhelyi lakosokataz áldatlan politikai helyzet is sújtja” - utalt azRMDSZ-szel való folyamatos konfliktusos viszonyára aMagyar Polgári Szövetség elnöke. Szerintemegengedhetetlen, hogy az Országos Lakásügynökség(ANL) által épített 168 lakásbóla szaktárca előbb mindet vissza akarta vonni, majd csupánkilencven lakás építését hagytajóvá. „A tervező jelezte, hogy amikor Bukarestbeutazott szerződéskötésre, a szaktárcánáltudtára adták, hogy egyelőre nincs szükségUdvarhelyen tömbházlakásokra. Végülkisírt kilencvenet, de merem remélni, hogy a többi78 lakást is sikerül felépítenünk”–nyilatkozta a Krónikának Szász Jenő.
Az elkövetkezendő két-háromévben Székelyudvarhelyen is több százszemélynek kell elhagynia bérelt lakását.Legközelebb május elsején, két ingatlanbólösszesen tizenhárom családnak kell kiköltöznie.„Én csak jó tanáccsal tudok szolgálni.Arra szoktam biztatni az embereket, hogy válasszák akörnyező falvakat. Inkább próbáljanak megvidéken egy olcsó házat megvásárolni,mintsem Udvarhelyen drága albérletet fizessenek” –fejtette ki Szász Jenő, aki szerint így azelnéptelenedő falvakon is lehet segíteni. Apolgármester úgy tudja, többen meg is fogadtáka tanácsát. Arra a kérdésünkre, hogyugyanezt ajánlja-e az államosított lakásokbólkikerülő egykori pártaktivistáknak ésrendőröknek is, Szász elmondta, hogy értüknem fáj a feje. „Akárcsak valamikori vezetőik, a112-es törvénynek köszönhetően, potom áronők már rég megvásárolták alakást, amelybe annak idején szépen beköltöztek”– jegyezte meg ironikusan Székelyudvarhely elöljárója,majd hozzátette: a kilakoltatás előtt állócsaládok ügye országos gond, ezért nem azönkormányzatoknak, hanem a központi vezetésnekkellene megoldást találnia ennek orvoslására.

A svábok nagyvonalúsága

A korábban többségébensvábok által lakott Temes megyei Zsombolya sokkalszerencsésebb helyzetben van, mint azok a települések,ahol az államosított lakások zöme valamikormagyar nemzetiségűek tulajdonát képezte. ANémetországba kivándoroltak nagy részenem igényelte vissza ingatlanját, vagy beérteazzal a jelképes kártérítéssel,melyet az állam 1989 előtt megállapított. Asvábok viszonyulása a 11 ezer fős településpolgármesterét, Kaba Gábort is meglepte.„Városszinten mindössze hét olyan családottartunk nyilván, amelynek el kell hagynia az államosítottlakást. Az egyik helyzetét megoldottuk, a másikfelkerült a sürgősségi lista első helyére,a többi öt család helyzete okoz valósgondokat” – mondta a város elöljárója.Kaba sem rejtette véka alá, hogy a megoldást aszaktárcától reméli: elmondta, kétéve folytat tárgyalásokat BorbélyLászlóval államilag támogatott lakásoképítése érdekében. Ennekeredményeként remélhetőleg még az idénelkezdik egy ANL-s tömbház felépítését.