Ilyés Gyula a kötelező lakásbiztosításról: az önkormányzat nem pénzbehajtó

Ilyés Gyula szerint a 2008/206-os törvény révén az állam lényegében arra kényszeríti a helyhatóságokat, hogy egy magáncég számára hajtsanak be pénzt. Ez viszont akkora megterhelést jelentene a polgármesteri hivataloknak, melyet nem tudnak vállalni.

Ezért az elöljáró levélben fordul Emil Boc miniszterelnökhöz és Markó Béla miniszterelnök-helyetteshez annak érdekében, hogy változtassanak a bevezetett rendszeren. Ilyés kifejtette: az évi 20 euróba kerülő kötelező lakásbiztosítások megkötésével az állam egy PAID nevű kereskedelmi társaságot bízott meg, melynek részvényesei biztosítási ügynökségek. A cég korábban kért a polgármesteri hivataltól egy listát a városban levő lakásokra vonatkozólag, melyet el is küldtek. A napokban pedig arról értesültek a vállalat honlapját olvasva, hogy a körülbelül 45 ezer lakásból mindeddig közel háromezret sikerült biztosítaniuk (melyből körülbelül 800-at tesznek ki az önkormányzati ingatlanok), továbbá, hogy a fennmaradó 42 ezer tulajdonosnak a polgármesteri hivatal három napon belül saját költségén, ajánlott levélben köteles fizetési felszólítást küldeni. Azt is tudomásukra hozták továbbá, hogy ehhez hasonló listát ezentúl havonta közzétesznek, az önkormányzatnak pedig kötelessége minden hónapban levelet küldeni a szerződéssel még nem rendelkezőknek.

Ilyés Gyula úgy számol: a körülbelül 6 lejes kézbesítési költséget figyelembe véve, ez júliusra megközelítőleg 250 ezer lejes pluszkiadást jelentene a városnak, a negyedmillió lejes összeget pedig – tekintetbe véve, hogy a szerződéskötés üteme valószínűleg nem gyorsul jelentősen a közeljövőben – minden hónapban ki kell majd fizetniük. A papírmunka elvégzésére továbbá külön irodát kellene létrehozniuk, ahol körülbelül tíz személyt kellene fizetniük. „Ez aberráció, ráadásul illegális, amit követelnek tőlünk – háborgott Ilyés. – Törvény írja elő azt is, hogy az állam nem róhat ki olyan plusz feladatokat az önkormányzatokra, melyek teljesítéséhez nem biztosít anyagi fedezetet.” Hozzátette, számos egyéb kifogása is van a kötelező lakásbiztosításokkal kapcsolatban. Egyrészt nem tartja igazságosnak, hogy mindenkit fizetésre kötelez az állam azért, hogy legyen fedezetük olyanok megsegítésére, akik közül sokan „egy folyó partján ülve várják, hogy a házukat elvigye a víz, és az állam építsen számukra másikat”. A biztosítandó károk megállapítását sem tartja továbbá korrektnek, hiszen Szatmárnémetit ezek közül egy sem fenyegeti.

„A város ezeréves fennállásának történetéből egyetlen olyan erejű földrengés sem ismert, amely bár egy kaput bedöntött volna – magyarázta a polgármester. – Az 1970-es árvizet követően a Szamos töltéseit pedig úgy megerősítették, hogy egy újabb kiöntés esélye szinte a nullával egyenlő.” Az elöljáró szerint mindemellett a földcsuszamlás is igen valószínűtlen az alföldi város környékén. A kifogásolt törvénnyel kapcsolatban kifejtette: a szerződést nem kötők megbírságolása, illetve a pénzbehajtás is a polgármesteri hivatal feladata lenne, ami további jelentős erőfeszítéseket követelne a helyhatóságtól. Számolniuk kell továbbá azzal, hogy különféle eljárásbeli hibákra hivatkozva több ezer pert indítanak az önkormányzat ellen a megbírságoltak, ha pedig az alpereseknek sikerül nyerniük, még a perköltség is a városkasszát terheli majd. Kijelentette: nem hajlandóak betartani a kötelező lakásbiztosítási törvény önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseit, mivel nem pazarolhatják a város pénzét postaköltségre, további munkatársak felvételére olyan körülmények között, amikor nincs pénz az utak és a járdák javítására vagy játszóterek építésére.

A kötelező lakásbiztosítás bevezetése egyébként is nagy anyagi terhet ró az önkormányzatokra, hiszen a tulajdonukban lévő ingatlanokat is biztosítaniuk kell. A dévai önkormányzatnak például közel 11 ezer euróra van szüksége ahhoz, hogy megkösse a biztosítást a tulajdonában lévő szociális és egyéb lakásokra. Corina Oprişiu városmenedzser nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy a biztosítást a bérlőkkel fizettessék ki, és csak a rászoruló családok esetében nyúljanak a városkasszába.