A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége hetente két alkalommal, három-három magyarórát tart tucatnyi gyereknek immár Bákóban is, a Ion Luca Általános Iskolában. A helyi médiában folyamatosan zajló megfélemlítéskampány ellenére néhány szülõ fontosnak tartja, hogy gyermeke megtanuljon magyarul. Jelenleg tizenegyen járnak Hegyeli Attila óráira, ám a csángómagyarok szövetségének elnöke reméli, hogy egyre többen mernek majd bekapcsolódni a programba. Bár igényelnék a magyar nyelv tanítását, a szülõk többsége védeni szeretné gyermekét a támadásoktól, ezért inkább lemond az egyelõre összevont csoportban megtartott magyarórákról, ahova folyamatosan várják az újabb jelentkezõket.
„Egyelõre nem váltottuk meg a világot, csupán az elsõ lépést tettük meg” – így értékelte Hegyeli Attila, a moldvai Csángó Oktatási Program vezetõje a néhány hete Bákóban hivatalosan beindult iskolai magyarnyelv-oktatási folyamat kezdetét. Fontos ez a lépés, hiszen Hegyeli szerint a moldvai csángó falvakhoz képest – ahol az idõsebb korosztály minden elnyomás ellenére mégiscsak ápolja anyanyelvét és kultúráját – a 175 ezres lakosú Bákóban szinte minden csángómagyar asszimilálódott. „Aki már a megyeszékhelyen született, és nem járt haza falura csángó nagyszüleihez, ahol lehetõsége lett volna magyarul is értekezni, teljesen elrománosodott” – vélekedett Hegyeli.
Támadások kereszttüzében
szülõk és oktatók
A csángó ügyben mindig nacionalista hangot megütõ helyi lapok által gerjesztett közhangulat és politikai konjunktúra még mindig nem enyhült annyira, hogy a hatóságok ne próbáljanak gáncsoskodni a magyar nyelvû oktatás kérdésében. „Szinte nincs olyan hét vagy akár olyan nap, hogy a négy bákói napilap közül valamelyik ne támadná a szövetségünket vagy a magyarságot. Alig tettük le a nyolc szülõ kérvényét a bákói tanfelügyelõséghez, másnap valamennyiüket megkereste a helyi román sajtó, és valósággal kérdõre vonta szándéka miatt. Szerencsére a gyalázkodó cikkek nem tántorították el döntésüktõl a szülõket, és az elsõ jelentkezõkhöz mások is csatlakoztak, így jelenleg tizenegyen vannak, akik szeretnék, ha gyermekük magyarul is tanulhatna” – mondta a Krónikának az oktatási program vezetõje, aki adminisztratív teendõi mellett maga vállalta a nyelvórák megtartását. Hegyeli azzal indokolta döntését, hogy egyik Erdélybõl vagy Magyarországról érkezett tanárt sem akarta kitenni annak a nyomásnak, ami a helyi média és a hatóságok részérõl érkezik. Másrészt a tizenegy fõs csoport magyar nyelvismereti szintje nagyon változó: van, aki az órákon aránylag jól beszél, de nem tud írni-olvasni magyarul, és olyan diák is jár az órákra, aki egyáltalán nem ért anyanyelvén.
Van még hely az összevont osztályban
A diákok korosztályukat tekintve is heterogén csoportot alkotnak: a legkisebb második osztályos, a legnagyobb kilencedikes. Az órákat a Ion Luca Általános Iskolában tartják, ahol a történelem szakos igazgatónõben megértõ partnerre találtak. „Miután az eredetileg kijelölt Domniþa Maria iskola vezetõje a médiavisszhangtól tartva eltanácsolt az intézet épületébõl, a Ion Luca iskolába kerültünk, amelynek igazgatónõje meglepõen nyitottnak mutatkozott, és természetesnek tartotta, hogy magyar nyelvet oktassunk a csángó gyerekeknek” – nyilatkozta Hegyeli.
A folytatásról kérdezett oktatási programfelelõs egyelõre nem kívánt jóslatokba bocsátkozni. Mint mondta, a városban mintegy ötezer csángó származású gyermek tanul, de a legtöbbjük nem ismeri anyanyelvét. „Biztos, hogy még sokan kapcsolódnának be a programba, de a szülõk egyelõre nagyon félnek kitenni gyermekeiket társaik, tanáraik meg a sajtó támadásainak. Ugyanakkor egy ekkora városban – ahol a média ellenségesen viszonyul a csángómagyar szövetséghez – nagyon nehezen juttathatjuk el az információt az érdekeltekhez. Tény, hogy a moldvai településeken alig néhány gyerekkel indult be az oktatás. Szerintem majd akkor hárulnak el az akadályok, amikor megérjük, hogy az embert nemcsak mindennapi, megélhetési gondjai, hanem a saját eredetéhez fûzõdõ kérdések is foglalkoztatják” – vélekedett a moldvai Csángó Oktatási Program vezetõje.
****
Valamikor még egyenlõek voltunk
A 15. század elején magyar huszita központnak számító Bákóban a lakosság több mint felét a magyarok alkották, még a 16–17. században is. Errõl tanúskodik több misszionárius szerzetes, Bernardino Quirini 1591-ben, Petrus Deodatus Bakovic 1641-ben és Bartolomeo Basetti 1648-ban keltezett okirata. A moldvai magyarság legfontosabb városában a 17. században a román és magyar bírók és elöljárók még felváltva viselték a tisztséget, a tizenkét tagú városi tanácsban pedig a két etnikum képviselõi egyaránt jelen voltak.
****
Fejlõdés gáncsoskodás közepette
Miután a magyar nyelv oktatása a 2000/2001-es tanévben iskolán kívüli tevékenységként indult be Klézsén és Pusztinán, egy év múlva már hét Bákó megyei településen tartottak anyanyelvû órákat. Jelenleg 16 helységben oktatják a magyar nyelvet, köztük 14-ben immár anyanyelvi tantárgyként az állami iskolákban is. A tavaly 661 gyerek számára kérvényezték a szülõk az iskolai magyarnyelv-órák bevezetését, ez a szám a 2006/2007-es tanévben 981-re emelkedett. Míg a múlt tanévben a magyar nyelvet tanító pedagógusok heti 121 órát tartottak, jelenleg ez a szám 183-ra nõtt. „A bõvítés helyett a tanfelügyelõség eredetileg 104-re akarta csökkenteni az órák számát. Pásztor Gabriella államtitkár szeptember 14-i bákói látogatása után hagyták jóvá az általunk kért óraszámot” – mondta Hegyeli Attila. Az 1950-es években a városban még magyar tannyelvû tanítóképzõ mûködött.
Látogatottsági adatok