Huszonegy éve szabad város Temesvár

Egy nappal korábban Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor régi harcostársai, valamint az EMNT, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, illetve EP-irodájának képviselői kíséretében az első mártír, Újvárossy Ernő sírjánál koszorúzott. A meghitt és bensőséges megemlékezésen Hermán M. János egyházkerületi tanácsos tartott rövid áhítatot.

A teológus-lelkipásztor igehirdetésében máig ható üzenetként idézte Tőkés László 21 évvel ezelőtti, Újvárossy temetésén elhangzott prédikációja alkalmából elszavalt Farkas Árpád-vers sorait: „Orra bukva az avaron, és menni tovább mégis...”  Újvárossy Ernő 1989-ben a temesvári egyházközség tagjaként az akkori templomfelújítási munkálatokat vezette.

Temesvár első mártírjaként 1989 szeptemberében találtak rá a holttestére a városszéli erdőben. Egyetlen bűne az volt, hogy kiállt egyháza mellett. A megemlékezések keretében G. Mátyus Melinda Színről-színre. A temesvári református egyházközség forradalma 1989-ben című könyvét mutatta be Demeter Szilárd, a kötet szerkesztője, aki arra hívta fel a figyelmet: ha saját történeteinkben sem hiszünk, akkor aligha várhatjuk el, hogy ezek történelemmé álljanak össze.

A szerző egyfajta „lírai dokumentumregényben” az 1989-es események szereplőinek vallomásrészletein keresztül írja egységes történetté a temesvári egyházközség akkori szerepvállalását és áldozatát. A szerkesztő rámutatott: a kilakoltatással fenyegetett Tőkés mellett kiálló, élő láncot formáló temesváriak az elején nem hitték, hogy a rendszert meg lehet dönteni, tehát nem a diktatúra megbuktatása, hanem egy igazmondó személyiség melletti kiállás volt a tét – testi épségük, szabadságuk, sőt, életük kockáztatása éppen ezért bír kitüntetett jelentőséggel.

A „hétköznapi hősök” történeteit minden évben el kellene mondani – mondta Demeter –, hogy ne feledjük: képesek vagyunk önmagunk érdekein túlmutató áldozatvállalásra és összekapaszkodásra. A könyvbemutató után az Új Ezredév Egyházközség lelkipásztora, Gazda István beiktatása következett. A már 12 éve itt szolgáló lelkész „székfoglalójában” elmondta: az egyházközség története kicsiben tükrözi a bánsági-temesvári református közösség történetét, egyfajta hullámmozgást mutat, ciklikusan váltakoznak a „fent” és a „lent” állapotai, de számára mindig erőt ad az Úr Illés prófétához intézett szavai: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!”

Tőkés elmondta, nem gondolta annak idején, hogy ilyen nehéz feladatra hívja Temesvárra Gazda Istvánt. Az EP-alelnök kijelentette: a Makovecz Imre építész tervei szerint készülő gyárvárosi Új Ezredév Református Központ építését szabályosan szabotálták az elmúlt évtizedekben, többek között a belvárosi református templomban őt követő egykori besúgó lelkipásztor is ott tett keresztbe, ahol tudott. Tőkés feltette a kérdést: „Választanunk kell: az 1989-ben elindult rendszerváltozást folytatjuk, vagy pedig a megalkuvó, opportunista, értékrelativizáló utat követjük?” A beiktatott lelkipásztort köszöntő szolgatársak egyöntetűen azt kívánták a templomépítő közösségnek, hogy a temesvári események 25. évfordulóján már a templomszentelésen találkozzanak.